Vicces történetek és párbeszédek blogja

-Emlékszel még, kivel táncoltad az utolsó tangót?!

-Saját magammal. Azt hiszem.

Egy Anya sportolva kocogott a bicikliző kisgyereke útán. Mindkettő edzett.

Megtörtént események alapján.

Megtörtént események alapján.


Általános iskolában történt, talán ötödikesek lehettünk, de erre már nem emlékszem pontosan.
Lényeg az, hogy éppen tornaóra következett és miután átöltöztünk a megfelelö tornadresszbe, mentünk befele a tornaterembe.
Mindezek után én az aznapi egész napból már csak arra emlékszem, amint hirtelen elszabadult egy kosárlabda, Edit osztálytársnőm fejének ütközvén, onnét pedig egyenesen a dárdámnak.
Jó pár percig mozgatni nem is birtam, féltem s rémületbe estem, hogy leszakad azon nyomban.

Megtörtént eset alapján

Tegnapelőtt pénteken, Borpatakra (Nagybánya) borvízért siettem. A jegyet megvettem a jegypénztárosnőnél a megállóba. S vártam. Teltek a percek, egy részeg jött aztán. Magába beszélt s kötekedett, már-már szinte reám/reánk esett. Amint szavaiból kivedtem Miszbányára tartott éppen.
    Ámbár mikor a busz megérkezett, felszállás közben már megint majdnem leesett. Úgy kellett hát valakiknek felnyomni őt. Szinte, hogy eldőlt. Lassan az én buszom is megérkezett, de a Borkútnál befagyott a vízkijövet.

   A saját esküvőmön az anyakönyvvezetőnő már ott állt a terem közepén teljesen felkészülve a ceremóniára, a násznép is lassan tódult befele, ki-ki elfoglalta a saját maga helyét.Én meg vártam teljes izgatottságban és nekifeszülve, hogy megpillantsam kedvesem gyönyörű két csodaszép szemét és átkarolhassam ringatozó karcsú derekát, melyet lágyan ölel majd átal a szellő oly magabiztosan és felelősség teljesen. 

    Aztán hirtelen felcsendült a hires esküvői induló és én megpillantottam csodaszép napfényben fürdő arámat, akinek tiszta tekintete is mutatja, hogy mennyire szeret és alig várja, hogy egymáséi legyünk mindörökre. Várja már nagyon a szertartás végét, hogy teljesen önfeledve és mámorosan megölelhessen és megcsókolhasson, két remegő kis ajkunk összeérjen és felcsillanjon egy halovány fénysugár:-Igen, csak ő kell nekem.A bevonuló zene végetért. Az anyakönyvvezetőnő elkezdte szokásos beszédét. Amikor a végéhez ért és már csak a várva várt hőn áhitott csókra várt az ifjú pár akkor felhangzott a következő szintén szokványosnak mondható beszéd, mely a következőféleképpen hangzott el.

-Jennifer, akarod-e az itt jelenlévő Senkifiút hítes férjedül választani?

-Igen akarom.Persze, hogy akarom.Erre vártam egész életemben.:)

-És te Senkifiú, akarod-e az itt jelenlévő Jennifert hítes feleségedül választani?

-Hogy a pék rakja tele. Valamit elfelejtettem.

   S ezzel fogtam magam és kirohantam az épületen kivül eső térre, a mennyegzőt pedig a kedvesemmel együtt ott hagytam a fenébe.