Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni csak a magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja minden egyéb; én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat és áldozat örömét és hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy pár árva perc, külön, neked, míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod az életed, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan halott és akarttalan: addig nem vagy a többieknél se jobb, se több, addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívűl, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.
Vágyálmok... furcsa képek... én talán... még... soha... nem szerettem... legalábbis senkit soha ennyire nem... Minden reggel mikor kinyitom a szemem és látom ragyogó mosolyát, hisz már legalább egy órája az én 'bűbájos pofikámat' bámulja miközben én édesdeden alszom, hát az felbecsülhetetlen érték... Szeret, sőt azt hiszem, hogy néha talán már magánál is tökéletesebbnek és értékesebbnek tart engem vagy ami még furcsább, hogy én vagyok talán az egyetlen ember, akit ennyi hiba ellenére, a hiszti rohamaim és düh kitöréseim mellett elviselni... (és lehet, hogy másnak úgy fest, hogy nem látok a lila ködtől, de higgyétek el nekem ez nem így van... én ilyet még soha sem éreztem) Valószínüleg kevesen értik, hogy miért vagyok elfogult vele szemben... pedig ez abszolút nem elogultság pusztán a mások számára is látható és érzékelhető tények.. Annyira, de annyira SZERETEM...
