veit blogja

Még egyszer utoljára
öltözz fel szép ruhába!
Táncolj, mintha élnél,
ne úgy, mint mikor féltél,
hogy aláhullsz,
s már csak az őszi szél
metsző leheletére mozdulsz.

Ne utánozzál már!
Ne utánozzál már!
Hagyd már abba!
Hagyd már abba!
Nagyon unom már.
Nagyon  unom már.
Na, menj a francba!

Olyan hideg van, fázom.
Csak a hűlt helyed maradt.
Mintha elhagytam volna a kabátom,
Vágyakozásom vacog a hó alatt.

Ha egyszer megfordulna a világ,
Ha este kelne fel a nap,
Ha nappal minden sötétségbe merül,
Mit rejtegetnél?
S mit tennél este, mikor mindenre fény derül?

A nap álmosan ébredezett,
ásítva köszöntött reánk,
sugarát nyújtotta bele az éjbe,
s széthúzta, mint egy sötét drapériát.