Valamiről szól...

Nézd a szegényt, hogy gyűlölködik,
hogy utálja a más színűt,
a más nemzetiségűt,
a más nyelvűt
s mi egy mást,
nem tesznek ellene,
csak akkor, ha már kell,
de addig nyugodtan
tűri csak, a nép.

Nézd meg ezt a kis fasisztát,
akiről írok hát,
torz arcú és szegény,
nem is csoda – még agglegény,
már a rendőrségnél van aktája,
már tudják talán azok,
hogy mely börtönben
 hol is lesz a cellája.

A nép egyik középiskolájában
még össze is mosolyognak vele,
az alja népek vele egyesülnek,
kik titokban merik csak ki mondani,
hogy utálják a cigányt,
a zsidót
és a gazdagot,
az öltönyöst,
de bátran merik vállalni
azt, hogy az éppen a sorból kiállót
merjék együttesen bántani,
erkölcstelenül,
s majd utána minden tettüket letagadva,
elsunnyogva élnek majd tovább megnyugodva.
(Hogy büntetés nem lesz.)

Reszkessen az nyomorult ki nem olyan, mint ők.

Kik nem lelki szegények, és a sorból kiállok,
sőt, még talán jó tanuló
és a szakiskolába megy érettségire,
szakma után,
ne álljon értetlenül
és bután:

Szegény kis nép vagyunk mi.

Mi a szocializmusban meghajolt nép vagyunk.
Görbe háttal közlekedünk ma is a mindenséges hatalom alatt,
amit az édes vörös csillagos idők alatt megtanult a nép.

Mikor a szegény népek közt mész,
érezhető ez a megalázkodás,
ez a kis „görbehátuskodás”.

Milyen érdekes.

De lehet, hogy a nyugat elsöprő manipulációja az,
amit az eredmény ma mutat,
s az elmúlt évek hosszú diktatúrás
hatalmi ideje alatt adott volna neki utat?

De a legérdekesebb ez a népi csend,
melyet a szegényeknél hallhatsz.

A susmorgás, a gerinctelenség,
a fasisztával való egyetértés,
a hüllőagyi eszmék elfogadása
és az agy-gondolkodásra
való használatának
teljes elkerülése.

S régen mikor szegény volt az ember,
akkor csak a munkára törekedett.
De itt mára már az ürülékben lakni se bűn.
Sőt, hát ez elfogadott.

A szakiskolai szegénység a fasisztával ért egyet,
akinek már lóg a lába ki az iskola kapun,
és a rendőrök örömmel készítik bilincsüket,
hogy végre rá tegyék kezüket
a rendbontó,
és a társadalom számára veszélyt jelentő
kis és szegény fasisztára.

Kérlek, sajnáld.
Sírd el magad.
Érezz sorsával vele együtt.
Könyörgöm: mond, hogy ártatlan.
Hogy még akkor is az lenne,
ha bizonyítottan gyilkolt volna.
Könyörgöm: csak egyszer mond, hogy ártatlan.
ÉS akkor te is azok közé a lelki szegények közé állsz,
akik pártolják szegényke kis fasiszta madarat,
kit jogosan ítél el majd a bíróság
nem koholt vádak alapján,
hanem a bizonyítottak alapján.

Sajnáld, hogy távol állsz (még).
Mert a jövő egyre eltorzultabb arcát mutatja
napról napra.
S mikor majd újra uralomra jut ez a Hitlerista,
antiszemita eszme,
majd gondolkodj el azon,
hogy te tettél-e ellene,
és hogy tenned kellet volna-e ellene.

2013.12.15

Bábvilágot élünk.
Mindentől félünk.
E hazában a nyugat-kópia
birodalma uralkodik,
és folyamatosan emelkedik,
szélesebb körökben terjeszkedik.

Bábvilágok logikája
nem a racionalitás durva
és nyers világa.
Balkán - nyugat
nem nyugtat,
csak mulat.

Minden eltörlődik
és az idők során
el és fel emésztődik.
Hol a kutya hord láncot,
ott az ember is hordja
tudatlanul az ebláncot.

Ellehet gondolkozni
a lázadás elméletén,
vagy arról hogy mi
zajlik épp a báb világ
díszes gazdag emeletén.

Nyugat és kelet.
Az ember nyugodtan
nem fekhet.
Arany középút
Aranyemberrel nincs.

Csak uralkodó nyugat-kópia világ
mely úgy terjeszkedik mint a ragály.
Mikor lesz majd az állj,
mikor lesz az hogy "na megállj!"?

Valamikor, valami kor.
Alszik, csendben a kór
és a piszok por.
Majd eljön az a kor.
Majd eljön.
Majd.

2013.04.15

A kis világból
A nagy világba

Por város
Por iskolájából,
Április utolsó napjaiból
Szavakat küldök
Ti két kupolás ördögök.

Nagy ország
Kis részéből,
Elhanyagolt szeletéből
Rovásotokra írok
És elmondom amit bírok.

Már a szegény itt elfajult
Panelban csürhül, el nyomorult.
Már nem a kenyér az alapszükség
Hanem már cigarettás az éhség
S nikotintól korog a gyomor.

Falu-város parkerdőjében
A mocsok utainak mozgó ereiben
Fiatalság drogozik pattogzik,
Teker-hever ordítozik,
Az éjszakában lombos fák sűrűjében.

Már 14-től a gyereked
Nem a te véred,
Mert már a mocsokban eltűnt
Az elvonóban feltűnt
Majd utána a hullaházban kihűlt.

Nincsen pénz, folyik,
Adó, adó, folytatik,
Nincs pénz újból,
Már az ember a hajából
Is kifogy amit tudna tépni.

De kezdem látni a jövő képet
Mely csak halovány
S eléggé gány,
Barna úrfit Narancs zászlóval
A piros - fehér - zöld  mellett,
Diktátor címszóval.

Csak ugyan nem csak ők
A tisztelt romlasztók,
A nem dolgozó öröm fogyasztók,
Hanem a két kupolán is túl
Is létezik a kék színű csillagos "ők".

A nyugat meg nem nyugtat,
Kapitalizmus futtat
Minden igás lovat,
A nyomor termett és terem
Az iskola is rém-verem.

A két kupolás kemény sátoros
A kék csillagos öltönyös ostoros
Ember és emberek
Ugyan úgy hibáznak,
A nyomor szavában áznak.

Ahogyan a Green Peace is mondá
Hogy a pénz nem ehető
Új bolygó nem vehető,
Nincs köztünk egyenlőre
Új világ (Isten szerű) teremtő.

A hitványság virágzik
A bank nem hibádzik,
Ördögi kamatok
Utcán alvó kobakok:
Árpád apám, mond merre vagytok?

De csak is úgy kérdem
Hogy nemzeti érzelmem
Non fashisco,
Nem kell ide új Gestapo,
Füstölgő halál gyár kémény.

Mert az eltorzult eszme rendszerben
Nem jó elvekben
Csak támadnak és halnak
Majd a börtönben raboskodnak
És az életben névtelenül halnak,
Maguk lelkében korccsá torzulnak.

Eme horog - haragosok szava
(Remélhetőleg) soha nem érvényesül,
Mert fejükön puska cső vagy
Gumibot sül,
És nem lesz ily embernek jó hava.

Más utat kell keresni,
Mert az erőszakban meg lehet halni
És a börtönben is lehet élni,
De az ember kifinomult
Elszánt és nem nyomorult.

A civilizáció, bizony - bizony,
Erkölcsre szorul!

2012. Április 27 10:07
(Folytatik, csürhül, gány, romlasztók, fashisco ( ejtsd: Fásiszko), Direkt úgy lett írva.)

K.J versfüzet blogomban

http://szemanversek.blogspot.hu/2012/07/szeman-janos-kis-vilagbol-nagy-vilagba.html

Új papírt írhatnak,

A putri sorba palotát húzhatnak.

A nyomor az nyomor,
Az erőszak erőszak.

A papírt elégetik,
A palotát a putriknál, "megeszik".

2012.05.20

http://szemanversek.blogspot.hu/2012/06/szeman-janos-papir-es-palota.html

Mosodában nagy Pesten,
Turkálnak a fejekben.

Mosógépek mennek,
De "tisztulnak" a szennyes hegyek.

Pár vigyorgó pofa boldogan pakol,
Hisz a barna úrnak mindenki büszkén meghajol.

De hát hisz híresek!
Bemutatom őket nektek:

A narancs sapkások,
A barna úri barátok,

A vörös sapkások,
Az elvtársas barátok,

A zöld sapkások,
A hasonmások,

A jobbos sapkások,
A hizelgő egyenruhások.

Mindig boldogok,
Mert az agyakat ipari méretekben
MOSSÁK:

Ha esetleg kihagytam
Pár mosodai csoportot,
Azokat azért felejtettem ki,
Mert azt ők most mosták ki.

( De ki foglalkozik velük? )

2012.06.14
14:25