Tanmese az írásról

Volt egyszer egy nyúl, aki szerette volna megírni a saját történetét, de nem tudta, hogy hogyan kezdje el. Körbenézett az erdőben, és látta, hogy a többi állat mind nagyon elfoglalt volt. A mókus diót gyűjtött, a mókusmaki banánt evett, az őz legelészett, a róka pedig a csirkeól körül ólálkodott.

A nyúl elgondolkodott azon, hogy mivel ő nem tud sem diót gyűjteni, sem banánt enni, sem pedig legelni, talán írásra szakosodhatna. Így hát elkezdett írni, de amikor elolvasta a saját történetét, rájött, hogy az igazán unalmas és semmi újat nem mond.

Egy nap azonban találkozott a bölcs bagollyal, aki azt mondta neki: "Nyúl, ha nincs saját gondolatod, ne írj! Az írás nem arról szól, hogy másokat utánozzunk, hanem arról, hogy kifejezzük saját magunkat."

A nyúl nagyon meglepődött, és megértette a bagoly tanácsát. Úgy döntött, hogy tovább dolgozik a saját történetén, és elkezdett kutatni az életében történt igazán izgalmas események után. Végül megtalálta az igazán különleges és egyedi történetét, és boldogan osztotta meg másokkal.

A tanulság az, hogy ha valóban szeretnénk írni, akkor fontos, hogy saját magunkat fejezzük ki, és ne másokat másoljunk. A saját egyediségünk és tapasztalataink adnak nekünk olyan történeteket, amelyek valóban különlegesek és érdekesek lehetnek mások számára is.