Tanmesék

Volt egyszer egy királyság, amelyben egy hatalmas sárkány élt, aki mindenkit rettegésben tartott. A sárkány naponta fogyasztott el legalább egy tehenet, és a lakosok nagyon féltek tőle. Egy napon a király meghirdette, hogy aki legyőzi a sárkányt, az hatalmas jutalmat kap.

Egy fiatal bátor lovag nekivágott, hogy legyőzze a sárkányt. Hosszú és nehéz csata után végül sikerült megölnie a szörnyet, és a király hatalmas jutalmat adott neki.

Azonban néhányan felvetették, hogy a sárkány szemeiben mindig szomorúság volt, és azt mondták a lovagnak, hogy talán nem kellett volna megölni. A lovag elgondolkodott ezen, és úgy döntött, hogy meglátogatja a sárkány barlangját, hogy kiderítse, miért lehetett olyan szomorú.

Amikor odaért, meglepetésére egy fiatal sárkányt talált. A fiatal sárkány szomorú és magányos életet élt, mert senki sem törődött vele, és senki sem segített neki. A lovag megsajnálta őt, és eldöntötte, hogy segít neki. Elkezdte tanítani a fiatal sárkányt, hogyan találjon magának élelmet, hogyan repüljön és hogyan találjon barátokat.

Az emberek meglepődtek, amikor meglátták a lovagot a fiatal sárkánnyal, de amikor megtudták, hogy segít neki, elkezdték megérteni, hogy a sárkányok nem mindig gonoszak.

Így a királyság újra békében és harmóniában élt, a fiatal sárkány pedig boldog és barátságos életet élhetett a lovag és az emberek társaságában, sok mindenben segítve őket. A lovag megtanulta, hogy a megértés, a segítség és a megbocsátás gyümölcsözőbb, mint a harc és a pusztítás.

Volt egyszer egy idős, bölcs bácsi, aki nagyon szerette a meséket és a történeteket. Minden este, amikor lefeküdt aludni, elmesélt magának egy mesét, hogy könnyebben elaludjon.

Egyik este azonban egy különös gondolat fogta el: mi történik velünk, amikor meghalunk? Senki sem tudta megmondani, mert senki sem tért vissza azon a határon túlról, ahová az élet utolsó pillanatában eljutunk.

Az idős bácsi elhatározta, hogy megkeresi a választ erre a kérdésre. Elindult hát az országban, és megkérdezett minden bölcs embert, aki csak az útjába került, hogy mit gondolnak a halálról.

De mindenki mást mondott. Volt, aki azt állította, hogy a halál után semmi sem vár ránk, míg mások azt hitték, hogy az élet után egy másik világban folytatódik a létezésünk. Végül egy nagyon öreg bölcs azt tanácsolta az idős bácsinak, hogy menjen a halálhoz, és kérdezze meg tőle magától.

Az idős bácsi nem tudta, hogy hogyan találkozhat a halállal, de aztán elindult egy olyan helyre, amiről azt mondották, hogy ott gyakran látogatja a halál az embereket. A helyre elérve ő maga is megbetegedett, és meghalt.

Bár találkozott a halállal, senki sem tudja, hogy az mit mondott neki. Az élők ugyanis sosem ismerhetik meg a halál titkát.

Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon félt mindenféle dologtól, a sötéttől, a magas helyektől, a kutyáktól és még sok más mindentől. Minden éjszaka nehéz volt elaludnia, mert mindig úgy érezte, hogy valami rossz fog történni vele.

Egy napon a kisfiú úgy döntött, hogy meg kell szabadulnia a félelmeitől. Úgy gondolta, hogy az egyetlen módja ennek az lenne, hogy keres egy bölcs tanítót, aki megmutatja neki, hogyan leküzdheti a félelmét.

Elindult hát a nagyvilágba, és vándorolt hosszú hetekig. Végül egy bölcs öregemberhez érkezett, aki az erdő mélyén élt. A bölcs azt tanácsolta a kisfiúnak, hogy ne törődjön a félelmével, menjen el egy veszélyes utazásra. Nem elég csak menekülni a félelem elől, hanem meg kell tanulnia szembenézni vele.

A kisfiú kissé megrémült ezen az ötleten, de mégis beleegyezett. Így hát útra kelt a hegyek felé.

Az út során a kisfiú folyamatosan próbált megszabadulni a félelmétől, de nem sikerült neki.

Végül elérkezett egy hegytetőre, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt az alatta elterülő tájra. A kisfiú szinte elfeledkezett a félelméről, mert olyan gyönyörű volt a látvány.

Ekkor azonban egy nagy madár repült elő a közelben, és a kisfiú rettegve összehúzta magát. A madár hirtelen lecsapott, és a kisfiú hirtelen előrenyújtotta kezét, hogy megvédje magát. A madár gyorsan oldalra repült. "Nem kell félned tőlem, csak azt szerettem volna, ha megismered az erődet." - mondta neki távolabbról, és barátságosan odatotyogott hozzá.

Ekkor a kisfiú rájött, hogy a félelme mindig is a saját fejében volt, és hogy csak akkor képes legyőzni, ha megtanul szembenézni vele. A madár ezen a ponton elrepült, de a kisfiú már nem félt többé semmitől.

Volt egyszer egy falu, ahol mindenki tudta mindenkiről az összes dolgot. Nem volt olyan titok, amit ne tudtak volna a falu lakói, és mindenki szerette terjeszteni a híreket, legyenek azok igazak vagy hamisak.

Egy nap azonban a faluba érkezett egy bölcseként ismert idegen. Az emberek kíváncsiak voltak rá, hogy vajon mit tudhat ő a világról, és elkezdték kérdezgetni őt. Az idegen azonban csak mosolygott, és azt mondta nekik: "Nincs semmi, amit tudnék, amit ti ne tudnátok. De azt az egy dolgot meg tudom tanítani nektek, hogy milyen káros a pletyka."

Az emberek nagyon érdeklődtek, és az idegen elkezdett mesélni nekik egy történetet.

"Egyszer volt egy ember, aki nagyon szerette terjeszteni a pletykákat. Mindenféle dolgot mesélt az emberekről, folyamatosan híresztelte a titkaikat. Az emberek először élvezték az ő meséit, de aztán rájöttek, hogy az, amit mond, nem mindig igaz. Az ember azonban nem törődött velük, és tovább terjesztette a hamis híreket.

Egy nap azonban az embereknek elege lett a pletykákból, és úgy döntöttek, hogy megtanítják a pletykás embernek a leckét. Elkezdték terjeszteni azt a hírt, hogy az illető lopni szokott. Az ember nagyon megsértődött, és megpróbálta elmagyarázni az embereknek, hogy az nem igaz, de senki sem akarta meghallgatni.

Végül az ember elment a bölcsészhez, és megkérdezte tőle, hogy miért híresztelik azt, hogy ő lop. A bölcs azt válaszolta: 'A pletykák olyanok, mint a tollpihék. Ha egyszer kiszálltak a madárból, akkor szél hordja, amerre akarja. És bármit is mondasz vagy teszel, már nem tudod visszacsinálni.'

Az ember rájött, hogy milyen nagy hibát követett el azzal, hogy mindig pletykákat terjesztett. Elkezdett bocsánatot kérni az emberektől, és megígérte, hogy soha többé nem terjeszt hamis híreket. Az emberek megbocsátottak neki, és azóta is nagyon vigyáznak arra, hogy ne terjesszenek pletykákat."

Az idegen története után az emberek elgondolkodtak, és rájöttek, hogy valóban mennyire káros és ártalmas lehet a pletyka terjesztése. Így elhatározták, hogy tényleg odafigyelnek arra, hogy ne terjesszenek hamis híreket, és inkább konstruktív dolgokról beszéljenek egymással.

Az idegen pedig elköszönt tőlük, de a falu lakói sosem felejtették el a tanulságos történetét, és mindig ügyeltek arra, hogy ne terjesszenek pletykákat, és tisztelettel bánjanak egymással.

Volt egyszer egy kisfiú, akinek nagyon kevés pénze volt. Mindig csak a szomszédoknál segített különböző dolgokban, hogy pénzt kereshessen. Egyszer azonban rájött, hogy nem csak a szomszédoknál, hanem az egész faluban segíthetne és még több pénzt kereshetne.

Elhatározta, hogy egy saját kis boltot nyit, ahol eladja az általa termelt dolgokat. Először csak egy-két barátjának adta el a termékeit, de hamarosan az egész falu megtudta, hogy van egy ilyen bolt a faluban. Az emberek szerették a termékeit és gyakran vásároltak tőle.

Egy idő után a kisfiú úgy döntött, hogy még több pénzt szeretne keresni. Elment a városba és megvásárolt pár terméket nagykereskedelmi áron, majd visszament a faluba és eladta azokat a boltjában. Az emberek még boldogabbak voltak, mert most már még többféle termék közül választhattak.

Egy nap bejött a boltjába egy gazdag ember, aki azt mondta neki, hogy felajánlja a boltjáért a teljes értékét. A kisfiú először örült, hiszen most sok pénzt keresett volna, de amikor belegondolt, rájött, hogy ha eladja a boltját, akkor nem lesz többé olyan boldog, mint eddig volt.

Így azt mondta a gazdag embernek, hogy nem adja el a boltját, mert sokkal boldogabb, ha saját maga dolgozik és pénzt keres. A gazdag ember nagyon meglepődött, de tiszteletben tartotta a kisfiú döntését és elment.

A kisfiú boldog maradt és továbbra is a boltjában dolgozott. Az emberek szerették őt és még több vásárlót vonzott a boltja. Aztán egy nap a gazdag ember visszatért és azt mondta neki, hogy nagyon tiszteletben tartja a döntését és hogy milyen bölcs döntést hozott. Ezután felajánlotta, hogy befektet a boltjába és segít neki a további fejlődésben.

A kisfiú elfogadta az ajánlatot és azóta is boldogan él a boltjával és a pénzével. Megtanulta, hogy a boldogság nem csak a pénzen múlik, az is fontos, hogy hogyan jutunk hozzá, mit teszünk a pénzünkkel.