Puskin: Anyegin Részlet - 2

              43

Ifjabb voltam s tán jobb lehettem
Találkozásunk idején.
Anyegin, szívemből szerettem,
S szívében mit találtam én?
S válasz mi volt? Szigorusága.
Egy halk leány szerelme, vágya
Nem is volt újság, ugye, nem?
Ma is meghül még - istenem! -
Vérem hideg, feddő szavától
S szemétől... Nem hibáztatom:
Nemes szándékú volt nagyon
A szörnyű órában, s magától,
Amit tett, nem volt helytelen:
Köszönöm, hogy úgy bánt velem...

              44

Akkor, mélyén a nagy magánynak,
Hová hiú hír el sem ért,
Ugye, nem tetszettem magának?...
Miért üldöz most itt? Miért?
Miért fordult felém figyelme?
Azért, mert nagyvilági helyre
Emelt a sors, estélyt adok,
Gazdag s előkelő vagyok?
Mert férjem megrokkant csatákban,
S az udvar bennünket szeret?
S ha szégyen érne engemet,
Megtudnák mind a társaságban,
S rosszhírem vinné szerteszét,
A győztes csábító nevét?

              45

Sírok... Ha azt a régi Tanját
El nem feledte, tudja meg:
Inkább tűrném érzéshiányát,
Szavát, mely érdes volt s rideg,
Kioktató hangjának élét,
Mint ezt a sértő szenvedélyét,
A leveleket s könnyeket.
Akkor másként viselkedett,
Fiatal álmom szánva nézte.
Tisztelt egy lányt. Ez volt a mult...
De most! - lábamhoz mért borult?
Milyen gyarló érzés igézte?
Ily hűvös észt s ilyen szivet
Gyarlóság rabbá hogy tehet?