Szív-zűr

Csak a hagyma miatt könnyezem,
van benne valami furcsán bizsergető,
hogy szinte minden csepp külön-külön fáj.
Mint akkor régen,
ott a kisvárosban, a könnygáz felhőben.
Fura egy sakkjátszma volt,
két fehér bástya és sok fekete huszár.
Matt volt két lépésben,
hamar megtört az ellenállásunk,
tudom, tudom, neked a karod is.
A kórházban azon filóztunk, mekkora őrültség
a mazochizmus, élvezni a fájdalmat és
ott döntöttük el azt is, hogy nem sírunk többet.
Mert, az a kislány sem sírt, pedig...,de tudod.
Most sem sírok, amikor hallom,
hogy az utolsó játszmádban,
az élet nagy sakktáblájáról is leütöttek.
Egy huszár vagy egy paraszt, nem tudom, de hogy
királynő volt a történetedben, abban biztos vagyok.
Csak a hagyma miatt van, csakis amiatt,
hisz tudom, hogy találkozunk még.
Naná, hogy ott lent, hol máshol,
ebben is a vörös lesz a nyerő.
Várj rám, foglalj nekem egy helyet odalenn,
én pedig rendet teszek, egyelőre, idebenn.
(2009.09.22.)

Egy tőr járt a szívemben,
 de nem egy tolvaj
vagy ellenség fegyvere,
mely haszon miatt
vagy túlélésért csap le.
Egy szeretett kéz sújtott le rám,
de nem fémmel, mely csak a húsba vág,
szavakkal, melyek a lelkem sebzik meg,
az egyetlen helyet,
hol igazán lehet.
S most túl annyi csatán,
melyen fortuna és mars kegyébe fogadott,
egy törékeny angyal szívemben tőrt forgatott.
Egy mondattal csupán,
hisz csak játék volt, ne nézz bután.