szalokisanyi1 blogja

ÓDA-ADÓ

1

Ódát még nem írtam, most bepótolom,

Adó, amit remélem sikerül megírnom.

Odaadó voltál, szerelmesen fogtuk egymás kezét,

Mosolyogva nézett le ránk a kéklő, felhőtlen ég.

Semmivel nem törődtünk, ami zavaró,

Lelkünk olyan volt, mint két csodás, tiszta tó.

Nyári szellő cirógatott bennünket kedvesen,

Én neked voltam, Te nekem voltál szerető kedvesem.

Fűzfaágak és bizalom volt számunkra oltalom.

 

Örök szerelemmel szeretlek,

Megtaláltalak,

El nem engedlek.

Ha elhagysz, meghalok, fekszek a ravatalon,

Neked írt ódámat hangtalanul szavalom.

Tudom, engem megöl a magány,

Csak hencegő voltam, nem gonosz vagány.

Mindegy bármit teszel,

Ha nélkülem boldogabb leszel.

Én akkor is azt suttogom dörmögve:

Sokáig élj, szeretlek, a végtelenben majd megkereslek!

2

Visszatekintve, nézem

Szemeid fényét.

Fák leveleit borzolta a szél,

Halló távolban nincs senki.

Lépteid meglebbentik,

Szoknyádat, mikor a térded hozzáér.

Női szalmakalap alatt,

Látom selymes fényű hajad.

Kebleid táncát és

A sziklát, ami alól víz fakad.

Ajkaidat, ahonnan kacagásod csobog, mint a patak.

Szürkeállományban be van vésve,

Szerelmem tündéri nevetése.

3

Szeretlek, mint a szemem fényét,

Mint szikla a keménységét.

Szeretlek, mint anya a megszült reménységét,

Mint lángot a hidegtől reszkető.

Szeretlek, mint fény az árnyékát,

Vagyok a téged mindhalálig szerető.

 

Illatodat, csókjaid ízét,

Kezed simogatását, szemeid színét,

Vágyaim kertjének dombjait–völgyeit,

Hulló könnyeidnek sós ízű cseppjeit,

Mikor vigasztalva arcocskádról lecsókolom.

Titkainkat szívemben, szeretve őrzöm, hordozom.

 

Visszavágyott örömteli pillanatok

Meglapulva emlékekké válnak,

Közösen dúdolt kedvenc dalaink,

Visszhangként hozzánk visszaszállnak.

Álmaimban sokszor látlak,

Felébredek, ölelni vágylak.

Visszaölelsz, öröm, sóhaj,

Elhalmozlak minden jóval.

Huncut mosolyod biztató.

4

Amink van, összetesszük,

Az élmény így lesz közös.

Igen, vannak viták, összezördülések,

De az áldott termőföld is rögös.

Szeretettel becézgetve a gondok elsimulnak,

Béküléseinktől szentek a képeken elpirulnak.

 

Imáinkban őket kérjük,

Már kérdésessé vált a létük.

Méhednek gyümölcsei Attila, Maja.

Reszketve imádkozunk,

Egyiknek se legyen baja.

 

Akkor mi is nyugodtak vagyunk,

Okos telefon nagy segítség!

Mindent hallunk és látunk,

Reménykedünk, és könnyebb az álmunk,

Mi is az internet rabjaivá váltunk.

 

Lehessen utazni oda,

Szűnjön meg az átok,

Teljesüljenek az annyira vágyott,

Személyes találkozások!

 

Az ember a teremtés koronája,

Ezen minden koronavírus röhög.

Van, aki beoltatja magát, van, aki hőbörög,

Aztán a lélegeztető gépen hörög.

 

Üzemek, gyárak már megint termelnek,

Politikusok kincseket vermelnek.

Korruptak fosztogatnak,

Aztán könyöradományokat osztogatnak.

Régen is így volt,

Ma is így van,

A demokrácia csak hazug álom,

Van, aki felül, van, aki alul van a gáton.

Csak béke-béke legyen, mert ha a gát átszakad,

Elpusztul a gátkorona, a gát és az alap.

5

A törvényeket, ha nem tartják be,

Semmit nem érnek,

Megtorlatlanok a vétkek,

Bizonytalan lesz a léted.

Kis országok nagyhatalmak szolgái.

Kirgizek, magyarok, arabok és a többit, mint a rögbi labdát,

Rúgják, dobálják, cipelik, ráhasalnak,

Cégjelzést, minőségbizonyítványt rávasalnak.

 

Milliárdok élnek mély-szegénységben,

Azokhoz képest a kettőnk élete-léte,

Irigylésre méltó csoda.

 

Amíg megfagyás, éhhalál nem fenyeget,

Becsüld meg és dicsérd,

Nem látható Istenedet.

 

(Amíg halljuk, érezzük,

Szívünk dobbanását,

Mindenünk fáj, de a Nap ránk ragyog.

Nem vagyunk elveszve,

Fel vagyunk jegyezve,

Talán, vigyáznak ránk az angyalok.

(Mellékdal)

 

A vonaton egy-fülkében utazunk,

De nem együtt fogunk kiszállni,

Lelkünk elszáll, testünk itt marad,

A vonat ezért nem fog megállni.

 

Porból lettünk, porunk itt marad a Földön.

Lelkünket befogadja a végtelen,

Megtorpan az értelem,

Emberi ész, megérteni képtelen.

 

Óda: Fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű dallamos lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.

 

 

Azt mondják 

 

Néha bolondos,

Eszement verseket írok,

Az ilyen kritikák miatt,

Én nem sírok.

 

Manapság, sok ember,

Bolondozást igényel,

Mért lennék én köztük,

Az egyetlen kivétel.

Szellemi kincseink 1

 

Amit leírok nem okosságom éke,

Az mind tisztelt őseimnek bölcsessége.

Megkaptam a munkát, mire lelkem vágyott,

Költő gondja mindig őrizni a lángot.

 

Kedves olvasóim, viszitek majd tovább,

A rímekbe szedett sok szellemi csodát.

A jövőbe vinni, elvetni a magot,

Amit tiszta szívvel népemnek átadok.

 

 

Szerepek

 

Megszületünk, mindenki játszani kezdi szerepét,

Elkezdi vonszolni, megírt sorsának nehéz szekerét.

Van, aki szorgalmasan húzza, mások maguk előtt tolják,

Remélve erőfeszítései megjavítják némileg, rossz sorsát.

 

Fortuna mindig (behunyt) szemmel szórja bőségszarujából,

A tőle kért kisebb nagyobb szerencse csomagokat.

Nem korrupt, életutunkat vakon ő dönti el milyen lesz,

Tőle függ, keveset ad nekünk vagy nagyon-nagyon sokat.

 

Justitia az igazságszolgáltatás istennője nem téved el,

Emberek között nem tesz különbséget, mikor mérlegel.

Római jog szerint (bekötött) szemmel ül a bírói székbe,

A vádlott származását kicsoda micsoda ne nézze,

Mindig, méltó büntetést kapjon az elkövető vétke.

 

A mi Justitiánknak (nincs) kendő kötve a szemére,

Korrupt lett, mivel mindenkinek (belenézhet) a zsebébe.

Ezért a vádlottak imáikban az ő segítségét kérik,

Boríték ajándékaikat a kúriába viszik, bőven mérik.

 

Stróbl Alajos Justitia szobra, Budapesten a Kúria előcsarnokában látható.

A 3 méter magas márványszobor, címer pajzzsal díszített talapzaton áll. 

(A szeme nincs bekötve!)

2022.-03.-01.

 

Humoros ötös fogat

 

Egy első osztályos kalandja 1

 

Mikor hazafelé jöttem,

Olyan részre értem,

Körülnéztem megijedten,

Már nem voltam észen.

 

Persze, azért bátor voltam,

Csak egy kicsit féltem,

Tekergettem a fejemet,

Hirtelen felnéztem.

 

Fent az égen felhők mögül,

Lesett engem valaki,

Nem lehetett tisztán látni,

Csak üvöltést hallani.

 

Ti nem hallottátok,

Mert halkan üvöltött,

A szél is nagyon fújt,

Visítva süvöltött.

 

Hirtelen megfordultam,

El akartam szaladni,

Futottam, mint egy gepárd,

Mégsem tudtam haladni.

 

Akkor grabancomat, hátulról,

Valami megmarkolta,

Körmével hátizsákom tépte,

Szaggatta, marcangolta.

 

Tudtam ez egy medve lehet,

Szlovákiából átjárnak,

De csak azokat nem eszik meg,

Akik óvatosan hátrálnak.

 

Nem tudtam megfordulni,

Megvetettem a lábam,

Visszafelé lökdösődve,

A medve felé hátráltam.

 

Így menekültem én meg,

Kicsit késve megjöttem,

Lehet holnap intőt kapok,

Mert a suliból elszöktem.

 

Nyúlmese 2

 

Egy mezei nyúl erős fiú,

Merész volt és nagyon hiú.

Udvarolt sok szép nyúl lánynak,

Vetélytársai is a bátrak.

 

Egyszer nagyon megverték,

Hárman, rugdosták ütlegelték rendesen.

Persze kaptak ütéseket ők is sokat,

Vérző pofával rohantak el sebesen.

 

Titokban bosszút fogadott,

Másnap óvatosan lopakodott.

Nem csapta hátra a nagy füleit,

Lopkodta a támadók füveit.

 

Egyik bátor, észrevette odarohant, egyedül akarta megverni,

Erős fiú elkezdte csépelni, sikerült megint a pofáját beverni.

Két haverjának elpanaszolta, azok csak nevettek.

Aztán vitatkozni kezdtek, nagyon összeverekedtek.

 

Vége lett a nagy barátságnak,

Már ők is egyedül jártak.

Feltűnt ez néhány nyúl lánynak,

Elcsábították őket, férjé váltak.

 

Apaként már verekedni nem jártak,

Idővel példaképpé váltak.

Merész hiú erős fiúból, agglegény lett,

Feleségek titokban hozzá jártak.

 

Ő "megbosszulta őket,"

Tudott titkokat tartani nagyon,

Sejtette, ha titkai kiderülnének,

A három férj csapná agyon.

 

Táncolunk együtt vagy külön 3

 

Nótánkat elhúzzák, homlokot ráncolok,

Én a többséggel akkor sem táncolok.

Demokráciának van egy kis hibája,

Javító szándékkal szállok én vitába.

 

A Föld mégis mozog Galilei mondta,

Többség leszavazta majdnem tűzbe dobta.

Demokrácia egy kétélű fegyver,

Kisebbség utálja, de a többség kedvel.

 

Többség arra szavaz tehén lepény finom,

Kisebbség azt mondja, a szagát sem bírom!

Ötszázmilliárd légy csócsálja, szereti,

Hétmilliárd embert undor kerülgeti.

 

Mit a többség állít az nem mindig igaz,

Kisebbségeknek ez, silány szépség vigasz.

Gondolkodj el ezen, ha igaz a szabály,

A legyek okosak, minden ember szamár.

 

Szerepek 4

 

Megszületünk, mindenki játszani kezdi szerepét,

Elkezdi vonszolni, megírt sorsának nehéz szekerét.

Van, aki szorgalmasan húzza, mások maguk előtt tolják,

Remélve erőfeszítései megjavítják némileg, rossz sorsát.

 

Fortuna mindig behunyt szemmel szórja bőségszarujából,

A tőle kért kisebb nagyobb szerencse csomagokat.

Nem korrupt, életutunkat vakon ő dönti el milyen lesz,

Tőle függ, keveset ad nekünk vagy nagyon-nagyon sokat.

 

Justitia az igazságszolgáltatás istennője sem téved el,

Emberek között nem tehet különbséget, mikor mérlegel.

Római jog szerint bekötött szemmel ül a bírói székbe,

A vádlott származását kicsoda micsoda ne nézze,

Mindig méltó büntetést kapjon az elkövető vétke.

 

A mi Justitiánknak nincs kendő kötve a szemére,

Korrupt lett, mivel mindenkinek belenézhet a zsebébe.

Ezért a vádlottak imáikban az ő segítségét kérik,

Boríték ajándékaikat a kúriába viszik, bőven mérik.

 

Stróbl Alajos Justitia szobra, Budapesten a Kúria előcsarnokában látható. A 3 méter magas márványszobor, címerpajzzsal díszített talapzaton áll.

(A szeme nincs bekötve!)

 

Nyaka tekert négy négysoros 5

 

Tekerek kerek kereket

 

Régi nagy buszt vezetek,

Jobra, balra, tekerek,

Egy volánnak nevezett,

Jó nagy kerek kereket.

 

Akire dob Erika

 

Szitkozódva sarat dobál,

Akire haragszik nagyon.

Örülhet a szerencsétlen,

Botjával nem csapja agyon.

 

Sok a mákos

 

Bejgli diós mákos,

Szereti ám Ákos.

Soká Ákos nem vár,

Megeszi, ami jár.

 

Sok kos

 

Sok kos sokkos,

Mérges nagyon.

Lenyírt gyapjuk,

Egész vagyon.

 

A négysorosok címe és a kiemelt szavak visszafele is olvashatóak.