Sz-V-plusz18
Ha férfi kell
Ha férfi kell
Játszd el nekem, hogy Te vagy a szende, a szűzés meglátjuk, hogy a színjáték hozzád űz,vagy durvábbra vágyik-e bennem az állat!Vagy lehet felőlem mocskos a szenvedély,harapj vadul, kaparj, trágárul is beszélj,adj meg mindent, hogy ne kívánjak kurvákat!Légy asszony, kedves és odaadó, aki élvez belőlem minden cseppet, s nem szúrja ki,hogy az adni-vágy velem meggymagot rágat!Legyél, az ki minden percben engem akar,állandón kacér pillantásokkal takar,s meglátjuk ízlik-e a hófehér májad!Vagy kérd tőlem mind az ötven árnyalatot,fájdalmat okozzak ott hol nem akarod, csak miután megkaptad, s én falhoz váglak!Mindegyik légy egyszerre, vagy egyik sem, deTe legyél nekem a múzsa! Írlak versbemost, amíg a távol-muszáj megvárat,de ha végre elfogy az űr kettőnk között,s nem a nyár-meleg, mi homlokra gyöngyözött,Te menj előre, én jövök majd utánad!
Bókoló szavak
Bókoló szavak
Buja gyönyörben fürödve, meztelen fogtalak,
s leomlottak köztünk az erkölcs húzta falak…
azóta szüntelen Rád – az édes Nőre – vágyok,
puha öledbe bújnék egy megvetetlen ágyon,
újra… Veled… együtt
pőrén zihálva, ernyedve repülnék gyönyörbe,
s midőn el kéne, hagyjalak, esnék újra földre...
de mit érnek e szavak, ha megfeszít a távol?
Mit ér, ha megírom ekkép, rettentőn hiányzol?
Mit érnek e szirupba mártott, bókoló szavak?
Mit érnek, ha test a testtől oly távol marad,
s nem látom lelked tükrében sajátom ragyogni?
Üres fecsegés csak, hasztalan, értéktelen holmi.
Mit érnek? – Hisz’ csak bókoló szavak… - Mit érnek?
Testtelen, arctalan, jelentéktelen lidércek
vagyunk csupán – így külön Tőled – Mi egymásnak,
míg a mámor percei együtt nem találnak…
újra… Veled… együtt,
és akkor suttognék füledbe bókoló szókat,
valamit érő, szerelmes léleksimogatókat…
De vajon tényleg én hiányzom ez édes lánynak,
vagy csak megcsalják eszem a fülledt, léha vágyak?
egy régi darab a fiók mélyéról...
Pásztoróra
A szobába lépek, a függöny behúzva,
az Asszony a karját most felém kinyújtja.
Megvetett ágy mellé a ruhák leesve,
nyugtat a félhomály, de izgat a teste.
Remegő buja vágy, feszül az izgalom,
tekeri rám magát, én boldogan hagyom,
kezem is elindul titkokat keresve,
lágyékba vér tolul, felizzik az este.
Gyorsul a lélegzet, gyorsul a szívverés,
kéjes a mozdulat, nincs benne kétkedés.
Magához szorítva Ő is így akarja,
körme a hátamat erősen kaparja.
Két pillanat között csók olvad nyakamra,
nedves a kelyhe, és forró a sóhaja.
Mint bárka tengeren - én felül Ő alul,
uralni próbálom, hirtelen megvadul.
Viharként tombol már a teste hulláma,
gyorsulok én is hát, lihegve, zihálva
lihegve, zihálva, lihegve, zihálva...
egymásba fonódva leomlunk az ágyra.
...
Szelíden nyugszik a szerelem mámora,
és mellettem fekszik álmaim asszonya.