strauss blogja

Tehetetlenség

Tűz és víz- e kettő tombol most én bennem.

Ellentétes érzelmek, melyre választ

egyenlőre nem lelek.

Mitévő legyek most tán,nehogy

megsértselek eztán.

Mindenkinek jót akarok, és azt

szeretném, hogy ne fájjon,

de ezt megtenni nem lehet.

Nézem a fotókat, és mintha

itt lenne velünk, de ez képtelenség,

hiszen elment, s ránk- e szép

fotók emlékül marad.

Nem létezése nagy űrt és fájdalamat

hagyott, miért pont ő, s mily ilyen hirtelen,

ez a nagy kérdés amit nem érthetek.

Az élet ily kegyetlen, és kiszámíthatatlan.

Ő aki itt hagy minket, nem érez semmit,

csak a nagy végtelent.

Akiket viszont itthagyott, annak marad a nagy

fájdalom, és az űr,

amit az idő betölt majd.

Kicsit csillapodnak a kedélyek,

s elhalkul szavunk.

Becsukjuk szemünk, nem jön ki a hang,

csak a belső válaszol.

Adj időt, s majd segítek néked.

2008. 10. 27

Edina Com