sevokati

Személyes
sevokati•  2014. április 16. 11:12

(le)pattintott n/k őkorszak


csempe voltam a derék
szíveden
nem tapadtam rád elég
erősen
lehettem volna egy kicsikét
rámenősebb alak
vagy rájöhettem volna
némiképp hamarabb
hogy lepattintottál
(bazmeg bazmeg bazmeg
már csak mozaikvalaminek
vagyok jó, ha egyáltalán...)

sevokati•  2014. február 28. 21:11

sírod és sírunk


sírunk miattad

mindenünk elvitted

mindened itt hagytad

sírunk helyetted


 

sevokati•  2014. február 26. 13:32

előre


temető sara a cipőmön
elment ő magamat kibőgöm
nincs más út már csak az előre
hát írok pár szar verset belőle
mert temető sara a lelkemen
rajt marad akkor is ha leverem


sevokati•  2014. február 14. 10:45

röhögünk rajtad


elvetted
tőlünk
röhögünk
rajtad
sose hitt benned
azt mondta cseszd meg
magad

sevokati•  2012. április 30. 08:58

Idővel magával ragad a hév is


 

távolból (is) gyűlöltelek
ahogy csak lehet
éreztem: túl nagy vagy hozzám
és komplett elmebeteg
nem kértem, hogy szeress, és lám
kapcsolatunkban (nekem) kevés az öröm
számodra nem én vagyok az ideál-lány
de hogy megtűrj - hajtogatom - én nem tűröm
és nem azért sírok, mert legyőztél, csak
minden második éjjel megpróbállak
könnyeimbe fojtani
még akkor is, ha mindösszesen
a kutyaszart verem
el a járdán

talán feladom holnap, talán
soha
mert nem vagyok rest

tegnap megtanultam átszállni troliról villamosra

na ezt kapd ki (be), Budapest!