repdes

Tovaszállt az ihlet,
üres az élet,
nincs romantika,
bottal üthető nyoma.
Nincs boldogság,
nincs mosoly,
nincs érzés,
ám ott bandukol
a sivárság, mely
annyira unalmas.
Tovaszállt az ihlet,
akár a pille,
távolra repült,
nem volt itt már helye!

Szerelem bódította

létben lebegek,

a távolt közel,

s a közelt távol érzem,

pillanatnyi lázálmomtól

olykor szenvedek,

majd felriadok

s e csodáról

elmélkedem...

Vágyom látni Téged,

úgy tűnik, messze vagy

bár lehet hogy közel?

Varázslatos lényed

örökre lakat alatt

szívem szegletében.

Szeretlek , míg élek,

s ez örökre így marad,

végleg szívembe zártalak.