PÁLYÁZATI VERSEK 2023!

CristalHarper2023. december 17. 00:12

Cristal Harper- Bódulat

Párkányomon épp a napfény kószál,
Mit gyönge szél sóhaja táplál.
Suhan a szél az ablakok között,
Talán egyszer majd én is elszökök.

Árnyas lombok keserű íze,
Mért oly sötét mindennek színe.
Hova lett a napfény a csillogás,
Hova lett a megváltás.

Bódulat, szótlan, álmatlan,
Valóság tegnap a mámorban.
Hazugság újabb csalódás,
Könnyez a szívdobbanás.

Cirógat két kezével a nap,
A hold épp táncot lejt.
Bolyhosan mint ki sose látott,
Hamis szótlan zörejt.

Harmat mint a virágzó gyarmatok,
Megváltoztam vagy ugyanaz maradok.
Bódulat, szomjúságból kikészült világ,
Hova lett a tűz ami egymásért kiállt.

Terka2023. április 16. 09:29

Terka: A Dunánál

.Lépcsősor mely hozzád vezet,
 füst és zajok,  szereted ezt?
Tíz országot szelsz át,
látsz szépet, és  lustát..

 Bőséges fodroddal
táncba tartod a szelet,
de,sötét mélyed nem feled.
Mondd, szereted ezt?
.
Olykor szidnak, mert
vad vagy és szeszélyes,
házat nyelsz és rétet,
pedig nem is vagy éhes!

Majd, karodban vettél
 veszélyes csalókat.
 Habodban égett az olajos méreg,
el is nyeltél vas hajót és kérget.

Tekinteted ragyogó.
 Vized sima és mély,
élet itt fakad,
és megesik,hogy  el is apad.

Dacosan magadból
kidobván a puffadt halat.
Érzed lelkednek mélyén,
 mily keserű ez a falat.

Kiszáradt ágat
hord sötét hajad,
fésűd a szél,és iszap az ágyad.
Vajon mi a vágyad?

Látsz fekete erdőt,
suhogó lombokat,
majd partodon kíséred a zarándokokat.
Őriznek magas falak,
itt nem csobbannak már a halak.

Hátadon hordod terhes hajók súlyát.
Derekadra fonják a partoknak ezüst hídját.
   
Ki vagy te, mondd,
hogy behódol néked
aki vizedre lép?
Nem dacol veled, már e büszke nép.                                                                               
Hangulatod változik,
olykor már-már csábító,
csípőd ring,ruhád kék,
 megmártózik benned az ég.

Lágy testeden ring
 egy  koszos csónak.
 Mily becses ez
 egy rászorulónak.

 Melledre bukik az
 esti napnak horizontja.
Mélyvörös sugara
fényes  hajadat kibontja..

Életet dédelget
lágy vizű hajlatod.
Halaknak hajléka
már a te otthonod.

Tükrödben sirályok,
madarak partiznak,
és partodnak szélén
kavicsok randiznak.

Tíz gyermek anyja vagy,
Táplálod, és véded.
Hátadon ringatod,
hisz tudod, mind a te néped.

Dobd le jeges takaródat,
a vaskapun fuss át,
 Siess anyádnak méhébe,
elmélyülve annak Fekete tengerébe!

Kincse a földnek,
élet a létnek, hisz víz nélkül mit érne az élet.
Kérlek, nyugodj le hát,
ígérem vigyázunk rád!

Európa széles kútja,
a jövője és a múltja.
Elismerően, merülünk meg benned,
hűs vized lemossa testünk.
Látod,mily szépen festünk.

Lomahongva2023. április 14. 20:11

Minden kedves Nyertesnek sok szeretettel gratulálok!❤️

szederfalu(moderátor)2023. március 28. 13:35

@berechetlaszlo: sajnos nem nyert :)

berechetlaszlo2023. március 28. 12:10

szederfalu
Most három versed felvan téve
csak jelezze vissza hogy én nyertem
Berechet László
Nagykároly

volgyesikaroly2023. március 27. 21:09

Szivemből szól minden versszakod !

volgyesikaroly2023. március 27. 21:09

Szivemből szól minden versszakod !

szederfalu(moderátor)2023. március 25. 00:47

A pályázat beküldési határideje lejárt!
A közönségdíjas versre még szavazhattok a 👍 like jellel, egészen az eredményhirdetés előtti napig!

Edusho2023. március 24. 23:44

Beléd halok

a némaság foglyaként ül bennem a csend,
várom a hangod, hogy suttogj egy igent,
lélekben miattad haldoklom, de élek,
zúzmarás múmiák bennem zenélnek

holt tavaszt, min ébred újra hajnal,
pacsirtát reggel röpte madárrajjal,
röppenő galambot olajággal csőrben,
álmodtam én rólad nélküled-időben...

csak a szemed látom, égő fáklya benne
izzó boldogságom tükörképe lenne,
csalárd volt az élet elszakított tőled,
igaz hírt nem hozott senki sem felőled,

s nem tudtam sokszor mit hogyan akarok,
mint tél a tavaszba csak beléd halok.

Homo.poetus2023. március 24. 23:23

A Hold ajka

A Hold ajka megharapta
a  sötét égboltot, zamatja
állán kétfelől csorog le,
mérget fecskendez bele.

A sápadt szerelmes falja
néma párját, farkasfalka
üvölt átkozott zsombékban,
foglyok lettek a fortélyban.

Sivár színpadon e hóhér
elszalad a nyaktilóért,
míg áldozata vonaglik,
gyomrában a vágy morajlik.

A Hold ajka üldözőbe
vette a csillagokat, előle
nem lehet most kitérni;
a vérontást végig kell nézni.

A Fehér Mágus elvarázsol
élőt, holtat; az almafáról
szakajt Évának gyümölcsöt,
megteremti Káinnak a bölcsőt.

S míg a sötétség udvarlója
a végtelen tengert rója,
ujjal mutat minden lényre,
belefojtván őket a fénybe.

A Hold ajka megharapta
a sötét égboltot, alatta
szűz kapaszkodott erényövbe,
de igyekezetét a sárkány kettétörte.

Törölt tag2023. március 24. 23:09

Törölt hozzászólás.

ahredcliff2023. március 24. 22:45

Nem

Nem kellene, hogy érdekeljen
Mi volt már rég.
Az azonban zavar, hogy nem
Hideg már a tél.
És zavar, hogy már
Álmaimban sem vagy velem,
Csak forgolódik nyughelyem.
Az agyam felfogta, jó
Ha szívem csendes távoli csodáló.
Mert minek mond olyat,
Hogy meghalna érted, az
Aki erre nem képes?
De nem is a halál zavart sohasem.
Csak, hogy örökké tart, na az igen.

Nem kellene, hogy érdekeljen,
Mi jöhet még.
Az azonban zavar, hogy
Személyiségem terhét
Levetkőzi lelkem,
S majd az Átmanban
Ott lesz-e velem,
Minden amit nem értek?
A szívem rábólintott, jó.
Elmém, örök tiltakozó.
Mert nem is a halál zavart sohasem.
Csak, hogy örökké tart.
Na, az igen.

Biro_Rea2023. március 24. 22:21

Bölcs avagy Isten

Bölcs, ki átgondolja tetteit,
Bár düh vezérli eredményeit,
Átok sújtotta eszközzel legyint,
Majd vér mossa kezeit.

Ember, ki Istennek érzi önmagát,
Földöntúli kupát vár,
De a mezőn golyóval és tankkal hallatja szavát,
Elveszíti elméje kontrollját.

Tudván, hogy az erőszak csak erőszakot szül,
Folytatva igazát addig míg megőszül,
Nem hallgat tanácsra, benne csak igaza feszül,
Végezetül tömegsírok felett a kereszt feszül.

Bölcs az, ki halálban méri igazát?
Isten az, ki vérbe igázza embertársát?
Mohó hatalomvágy jó, mely irányítja sorsát?
A rögeszméje lesz az, mely megássa sírját.

Biró Andrea
Budapest, 2023. március 24.

matebotos2023. március 24. 21:57

HA ÁLMODSZ ÁLMODOM

Tavasz-madár az ágon suhan
az agyamon megáll
Az ablakon zuhan
át, beszáll.
A vonaton zene szól.
Te meg én, beszélgetünk
de valaki belszól,
És felébredünk.

Egyedül fekszem a szobában,
Cigaretta a számon.
Füstöl egyre lomhábban,
ahogy elnyúlsz az ágyon.

Te itt, én Ott reggel.
Nem szeretlek, csak tetszel,
vagy imádlak, mint egy bálványt,
csak ne lennék Pogány aki dohányt
teker a Bibliából.

Látlak, látsz
Vágylak, vágysz-
e?
Nézlek,
Félek,
Meghaltam vagy élek?
A szemed tenger és én
hajós vagyok,
De rám nézel és én
Megfulladok.
A víz alján Partot érek,
Ha velem vagy, csak akkor élek.

Ha álmodsz, álmodom,
Mindig rólad, mindig rólad.

leka2023. március 24. 21:39

Merengés

Megnyugvást remél az érces éjszakában,
míg sandán bámulják az árok menti fák,
hol élet és halál éles kontúrjában,
halkabban rebbennek ajkáról az imák.

Mint fején kalapját, úgy emeli, hordja,
földi létezésnek mindenféle terhét,
míg a múlt fájdalmát bőszen kaszabolja,
felidéződnek az alkonyi vecsernyék.

Tekintete rezdül, mintha már végzete
kísértené s a kín, túllép a haragján,
most már nem nyomasztja az élet kényszere,
csatára készen áll a halál porondján.

ElekAgnes2023. március 24. 21:30

Két szám között...

Két szám között egy vonal, ennyi az életed!
Összeköti a kezdeted és a végedet.
Olyan aprócska, szinte nem is látszik,
Benne éveid száma, jó ha eljut százig.

Vajon mit rejthet ez a törékeny egyenes?
Hányszor voltál életedben boldog, szerelmes?
Hányszor csalódtál vagy este párnádba sírtál?
Hittél, reméltél esetleg hiába bíztál?

Milyen hiú vágyakat, álmokat, kergettél?
Volt-e valaki, amikor padlóra kerültél?
Barát, aki felemelt, amikor Te lent voltál,
Vagy magányosan, egyedül harcoltál?

Volt-e társad, aki a kezedet fogta?
Törékeny életedet végig beragyogta?
A kicsiny vonal ott van mindenki fejfáján,
S mögötte a kérdés: Vajon éltél- e igazán?

Czirbela2023. március 24. 21:25

Nagyapa!

Krisztus voltál Te is
korod Krisztusa
A gond-kereszteket,
görnyedve cipelted
Naponta korbácsolt szentté az Élet
és senkise vett észre

Nem zarándokolt láda-bölcsődhöz
a Három Király
Kilenc éhes száj
hangja szaggatta vacsora időben
egyre rongyosabbra
a dobhártyád

Bakancsodban szótlanul
ballagtak a rögök
Kérges kezedhez nőtt a vén kapa
Szívedhez a száz-fogú szegénység
és a tizenegy szájú éhség
piócaként tapadt

Te is jártál vizeken
Neked a Föld volt a Tenger
Kukorica-búza-dohány-hullámok hátán
rongyosan lépkedtél
A dikó is belejajdult mikor munka után
deszka-karjaiba estél

Krisztus voltál Te is
szenvedtél mint akit imádtál

Te Szent Paraszt
Téged ingyen is elárultak a júdások
Ajtódon mindig nincstelenül
kopogtatott a Tavasz
míg a Halálba
át nem imádkoztad Magad

Nagyapa!

BanyaiBernadett2023. március 24. 21:06

Álomtenger

Elvesztett reménnyel tekint rám az égbolt,
Azt súgja a szellő, a múlt vele szép volt.
Őt siratja a képzelet, s az agg álomtenger,
Mely, mint óceán, test-test közé éket ver.

A lélek már megkopott s elveszett talán,
De él még valahol mohos, makacs magány.
S a kénköves, bűzös pusztaságban újra
Kinő az erdőben cserje zönge lombja.

Gyönge hajónk lassan elérni a horizontot,
S szemünk csenve csókolja a napkorongot,
Mi mégsem egymás karjában ébredünk,
Pedig titkon mégis egymásra éhezünk.

Rohanunk tovább a nyílt óceán felé,
Hátha elsodor a víz, elnyel a szél,
Pedig hiába sietünk beteljesedni,
Rajtunk rút halál sem képes nevetni.

telodavid2023. március 24. 21:04

Láthatatlan hóhérom

A kerteken át, néma kis léptekkel
észrevétlenül suhant el a végzet,
s vett el tőlem mindent önös érdekkel.
Lelkemben készített egy sötét fészket.

A bánat lett láthatatlan hóhérom.
Elkért mindent és én oda is adtam.
Elpusztított és felperzselt a démon,
de nem tudtam tenni semmit, csak hagytam.

Feküdtem unottan, néztem az eget,
próbáltam elképzelni milyen lehet
az, amikor a remény ott van veled
és a valóság nem zárja be szemed.

Milyen lehet csak nevetni szaladni,
s a semmiből a semmibe tartani.
Naivan a boldogságban ragadni,
s könnyek helyet nevetést hullajtani.

Próbáltam élni, túllépni, kizárni
minden rosszat, a bennem lakó démont,
de az élet ezt nem tudja kivárni.
Tudom jól, hogy már rég elmúlt a fénypont.

Nem létező láthatatlan hóhérom!
Beismerem, hogy én vagyok magamnak.
A sötétségem nem más, mint árnyékom.
Könnyem csak eredménye bús szavamnak.

Az élet a saját kezemből csúszik!
Nem rántja ki azt se ördög se angyal…
Tudom jól! Itt minden csak rajtam múlik…
Egyedül kell megküzdenem a faggyal…

ABCDEFG2023. március 24. 18:50

Danse macabre

Én láttam a danse macabre-t
Ott táncolt a fejem fölött
És láttam elhalni a halál rétjein
Tündöklő, lidérces fényözönt.

Menyegzőt ült a világunk felett
Mily szép is volt az ara
Virágokkal tűzdelt véres lepelbe
Göngyölt csontváz volt bájos arca.

És én láttam a danse macabre-t
Szeretkezni hívott a nászágyba
Ordító mámor-mesékbe hívó illúziót
Köpött felém a lármája.

Szatén pongyolás kisasszonyokként
Táncolták a bájos csontok
Tivornyájuk vajmi kétes
Keringőjét a döghalmokon.

Mindenki olyan boldognak látszott, mint
Elszáradt kórót megrágó pusztulás
Vagy mint a szentek arcképén
Az elhibázott feltámadás.

És én láttam a danse macabre-t
És kívántam, bárcsak tébolyába hívna
Hallgathatnám, ahogy az éj
Fölöttünk halandzsáit írja.

A szürreális valóság átejtő parkettjén
Provokálnám a talmi létet
A bohózatot Semmivé szülve
Emelnék a mortalitásnak diadalívet.

Mert új esztétika ez: a Nincsen
Nem oly cikornyás, s nem is olyan hamis
Mely a tagadás művészetére
Fog majd tanítani.

És én meglékeltem ostoba fejem
Tálcán kínáltam e dicső zsoldot föl
Majd a legtitkosabb pillanatban
Szétmaszatoltam a danse macabre-t.

kekcapa2023. március 24. 12:56

Az utolsó király

Egy büszke nép, ki messziről jőtt
És megveté lábát e gazdag földön,
Hol ezernél is több évet élt
Jámbor tudattal a szenvedésben.

Ám e szépséges vidék lakóit
Isten nem e sorsra teremetette,
De nyerészkedő becstelen királyok
Alantas léte mindezt tönkre tette.

Századokon át sodródtak egyre
Vészesen közelebb vesztükbe,
Mert nem volt olyan igaz vezető
Ki jóravaló népét jó felé vezesse.

És végül hívei pajzsra emelték
Az utolsó hazug, csúf vezért,
Milliónyi anya eddig hiába szült
Becsületes szép gyermeket a honért.

És csak megy előre esztelen
Mert megszállott hite hajtja,
Nem ismer istent sem embert
A semmmirekellő mihaszna.

Taps kíséri ha országát járja
Ilyen a balga nép az istenadta,
De kinek fontos léte, s becsülete
Az rég elment már Albionba.

De elvész ám az utolsó király is
Ki népét a pusztulásba hajtja,
És nem számít ha háza ég
Hisz tüzet ő gyújtotta és még szítja.

Esztelen hittel pöffeszkedik
Lángoló trónját olajjal locsolja,
Megszokott módon, fennhangon
Ellenséget, és bűnöst kiáltva.

Hiába minden értelem, józanság
A tudás és megannyi kincs,
Odavész a kultúra minden eszme
Onnan visszaút többé már nincs.

És lám bevégeztetik, nincs tovább
A jót akarók jóslata beteljesedett.
Vége van ki e balga eszmét utálta,
De annak is ki ezért vakon lelkesedett.

A felperzselt palota szürke romjain
Varjak, hangos csapata lakmározik,
Menekülő patkányok lábai alatt
Végül minden az enyészetté válik.

Feri12122023. március 24. 12:36

Átmeneti megoldás

Még pár év erózió és e stég is
vizet köt csak vízhez,
víz alatt.
Aztán víz sem marad, és
mint fölös anyagcsokor
visz sehonnan sehová.

Még pár év entrópia és stég se lesz,
csupán rohadt deszka,
szálka, szeg.
Átmeneti megoldás,
mint egy cáfolt egyenlet,
ami sosem volt igaz.

Még pár évig feledném létünkről, hogy
exoterm folyamat:
elégünk.
Hogy én semmivel sem több,
mint lassan bomló stég és
széthullt csillagköd vagyok.

surrender2023. március 24. 06:51

Félelem és reszketés

Ritka ezen alkalom:
Most önmagából felébredve,
Egy napsugarat megérezve —
Felriadsz, ó hajnalom.

Gyertya ég az asztalon.
Tintám csendesen, letérdelve,
Az olvadt viasz elé festve —
Megszárad egy dallamon.

Miért kell ezt hallanom?
Megremegett most szobám teste,
Hisz bekopog ő, késő este —
Ő, ki nem kis-angyalom.

Kérdés nélkül nyikorog
Az ajtó és száraz csontjaim,
A  levelek fámnak lombjain —
Azt kérdezik: ki kopog?

Már a gyertya sem lobog.
Altatják az égbolt holdjai,
Nem tudja, hogy szürke foltjai —
Oly' hamisak; mind morog!

Egy marék tollat fogok.
Ne akarj, most papír foszlani!
Meg tudom ezt magam oldani —
Ha száradnak a sorok.

A reszketés felébred.
Tolljaim mind földre hullanak,
Betoppan a szörnyű, rút-alak —
A csontok se zenélnek.

Rémálmosat remélnek.
De bőrömből majd' kiugranak!
Azt kérdezi: szíven szúrjalak? —
Papírjaim elégnek.

Szóval rólad regélnek.
Te vagy az, hol lelkek múlanak,
Te voltál, kit titkon' súgtalak —
Az utolsó reménynek.

Hát nézd, félek s reszketek!
Elég ez éhes gyomraidnak?
Ízét vágyod kámforjaimnak?
Felfalnád tán' testemet?

Nem, azt soha nem lehet.
Idd vérem, szívd ki csontjaimnak,
Nedvét mit adott soraimnak —
De nem adom lelkemet.

Nem feledett fekhelyek!
Tintában úszó soraimnak,
Ti voltatok, rém-romjaimak
Félelem, ki reszketett.

2022. November 16

moca6002023. március 24. 03:47

Végítélet

Már századok óta tart az öldöklő küzdelem,
Az ember, természet és a vagyon felett
Hol az emberi értelem, csak hatalomvágy és kényelem!
Harag és kapzsiság, az öldöklés végtelen
A Földnek e teher már túl nehéz, kiállt, elég!

Tüdeje már zilált, kapkod némi tiszta levegőért
Némi oxigént még termelve, a haldokló természetért
Nyög, vonít az emberben, esztelen önpusztító elme
A haldokló természet és Föld, már nem tud tenni ellene
Elveszik az erdők és vizek éltető elemét, a vagyonért

De az embernek ez még mindig nem elég!
Mérgező felhőket és gázokat a gyárak szüntelen okádva,
Az ember önmagát pusztítva, szeméthegyeket gyártva
A térképen lassan veszélyhelyként megjelöl,
Vizet és levegőt mérgezve, ember természet és fajokat öl

S a gyárak mérges füstöt okádva, a tüdőkbe halált marva
Levegő helyett klór és bróm felhőket gyártva,
Rést ütnek az ózon falon, embert és természetet feláldozva
Így megváltozik a Földi klíma, élőlény pusztul nyögve, kínban
De ez már több, mit az emberi gyarlóság felett a Föld elbírna

És az ember így él, vagy csak létezik a nagyvárosokban
Szmogban, zajban, gyűlölködve, szemét és mocsokban
Nem érezve a veszélyt, életét feláldozza némi vagyonért
A harc, mit megfeszítve a környezet ellen még folytat
Így már nem folytatódhat, mert veszélyben a holnap

Mert az ember az életet adó Föld testén,
Mint betegen a testét megmérgező daganat,
Mely felemészti a gazda volt egészséges szervezetét,
Adja át magát a lassan pusztító végtelen enyészetnek,
Elindult és nincs irgalom, már nem lesz kegyelem

Az ember önmaga ellen küzd, felemészti hatalom és kényelem
S az utolsó győztes ütközet, ember és halál között
Visszafordíthatatlan mit az ember a Föld ellen elkövet,
Eljön, mikor az emberek egymásra szórják a pusztító követ
Élőlény természet és emberre, ez jelent végítéletet.
Vers: Dér István (ISI)

J.Klari2023. március 23. 21:10

Megfagyott szavak

Megfagytak bennem a szavak.
Rút halál leselkedik ránk,
vicsorgó szemeit meresztve
széttépve a szeretet emlékeit.

Szeretet helyett győz a gyűlölet,
a kapzsiság és hatalmi vágy.
Megvadult és háborút kiáltva
rohan az ember végzetébe már.

berechetlaszlo2023. március 23. 16:35

REMÉNYEK FÖLDJE

Züleyha, a szépséges,
csinos, aranyos nő lett saját magából.
Elment a szép, hatalmas farmházba,
Hosszú éjszaka ott született,
Maradj mellettem,
Az én ölemben volnál.
Mint átöleltél vállamon,
Az én szememben,
Ha rám jön az álom,
Elkezdett lovagolni,
Züleyha kalandos nő.
Meg tudja menteni a földdeket,
Te voltál a Remény,
A Remények földje.

2O22 február 17

BERECHET LÁSZLÓ
NAGYKÁROLY ROMÁNIA

berechetlaszlo2023. március 23. 16:26

ELIF A SZERETET ÚTJÁN

Szép voltál, Elif.kislánykoromban ott éltem éltem,
A Gyöngyörűséges házban, ott születtem éjszakáján.
Elif kislány,
Menj az utadon ments meg engem,
Ha szbad leszel,
Elif,
Gyöngéden átöleltél, a vállamon vigasztalj
Meg újra engem,
Ne búsulj a semmiért,
Mint jobban voltál hűséges,
Édes lányom, Elif,
Elif a szeretet útján.

BERECHET LÁSZLÓ
NAGYKÁROLY ROMÁNIA

Springfoot2023. március 23. 15:38

Végzet

Porszemként lebegünk a szent teremtésben,
lassú másodpercként az időkerékben,
talán sosem voltunk és tán nem is leszünk,
éber kábulatban álmodva létezünk.
Előttünk a semmi halvány ígérvénye,
mögöttünk emlékek foszló reménysége,
csillogó megváltás hullámzó mélysége,
létünk bukásának fényes emelvénye.
Honnan indultunk el, mi lesz utunk vége?
Miért porlad széjjel a múltunk emléke?
Végzetünk lapjait ki keveri újra?
Miben lesz mérhető az életünk súlya?

Hódmezővásárhely 2023.03.23.

Frici252023. március 23. 13:43

(Ki)rohanás

Futok a kitaposott ösvényen,
Napnak aranyfoga néz reám fösvényen.
Járom a sorsom sanyarú útját,
Látom a napnak lemenő koszorúját...

Szakadék és mélység áll előttem,
Eltévelyedtem a kijelölt ösvényen...
Hívogat a távolság és mélység,
Elhagyott engem a "csalfa, vak reménység..."

Rohanok biztos végzetem felé,
Mégis hogyan válhat a lélek emberré?
Kőkemény kerettel kerítek el,
Az élet kóka kolompja el-elterel...

Rohanok vesztembe félve, vakon,
Esdek, epedek, hogy sorsom meg ne halljon...
Mély levegő, parazsas tekintet,
Nem visz el magával a rémes rémület.

Utazásom közel sem ért véget,
Soha nem húzom be a féktelen féket!
Majd eljön a szép halál, ha óhajt,
Csak akkor hagyom el a süllyedő talajt!

Törölt tag2023. március 23. 10:11

Törölt hozzászólás.

MariaGyuriczne2023. március 23. 01:03

EGYSZER MINDEN VÉGET ÉR
"Kiskirályok" fénykora... alkonya

Elfeledted, honnan jöttél,
hogy réges-rég mit ígértél!?
Felvitte Isten a dolgodat,
s ma már lenézed a "pórokat".

Képzelt trónodról... gúnymosollyal
tekintesz volt jóbarátokra.
A nép egyszerű gyermekeként -
még élt szívedben az emberség!

Ma őket is csúnyán becsapod,
hisz' kezedben pénz és hatalom.
Rideg érdekemberré váltál,
faludban senki sem barát már.

Istent biz' te rég nem ismered,
hiszen a pénz lett az istened!
Mint aki "rohanva végzetébe",
- halállal sem törődve - vesztébe...

Nem gondolsz a rút, vén kaszásra,
csak folyton a harácsolásra.
Ám örökké senki nem élhet,
de törtetsz tovább... feledvén ezt.

Éltünk útja egy nap véget ér;
vajh' hány emberen segítettél?
Jótettekkel... míg megtehetted,
felszárítottál-e könnyeket?

Egyszer bizony minden véget ér,
elszámolsz, mi jót s rosszat tettél.
Hiába virrad újra szép tavasz,
sötét lelkedben örök tél marad...

2023. március 10.

Schmidt_Aladar2023. március 22. 22:10

Kék szárnycsapás

Felcsavart már az élet, gömbölyödöm,
csörgő sipkám alatt bőrbe zárt évek,
a hordalék időt viccelem tovább,
csak részeg, félszeg fényben éldegélek.

Haladásban benne már a négykézláb,
s ördögöt űz belőlem a nevetés,
csak csemete rakétákat ültetek,
hogy érjenek égig még a jegenyék.

Öröklétre mászom, látom az ágon
megreccsen a félsz, most életem a tét!
Sejtjeimbe bújt ördög a szerződés,
alá nem írhatom a balszerencsét!

Madarakat pingálok égszínkékre,
rút sasok lesnek minden ecsetvonást,
de nem zsákmányolnak, teli a fészek,
még gyógyíthat e festői cselfogás.

Egyszínű lét a boldogság: szárnycsapás,
szele időt nyer a jegenyém felé,
s Belze búbját vakargatva kezet nyújt,
ezentúl csak máglyákon misézve él.

berechetlaszlo2023. március 22. 18:07

ABIGÉL
Gina, regény hősnője, ezerkilencszáz negyvenhárom,
elbúcsúzik otthonától,és azoktól akiket szeret,
mert édesapja beadja a hires árkodi intézetbe,
kis ötödikes gimnazistának a rideg világ őrzi,
kegyetlen, szokatlan törvényei között !

Meg fogom engedni, egy vidéki egyház
leánynevelő intézetben, iskolában...
Ma még örvendj, szép édeslányom voltál nékem..
Szorits magadhoz a te lelkedben,
Bizzom bennem -ami szép volt-

Mentek az osztályba. Megismerkedett egy
leány tanulóval,akivel ültem egy padba.
Most Tanulni szeretnénk, leckémet, Történelmet,
Most emlékezni fogok az órán !...
Mindenre rájön, régen, az régi időkben,
ki volt, az én életében,

"Megyek az szobába, elkezdett hosszú éjszakán"
Gina, álmodott, nem válaszolt semmit,
Ezekkel nem hallom, semmit szavakkal.
A Szép estén különösen árvának érezte magát sötétben,

Most még Zsuzsanna igy jó lett volna,
bárki, aki, benyit, és csak annyit mond:
,, Hogy vagy Gina?
Milyen az Ágyad ? Aludj jól !"
Amely máris messzebb, mint az álom.
Ám Zsuzsanna Testvér, megfogta a kezét és
Szeliden, áthúzta a kis ajtón.

Másnap felkel reggel, hátha kimenne az egész osztály,
Gyöngyörű udvaron, azon a napon,
Oly szép idők voltak, a nap kisütött.

Vajon hihetne-e ahogy diák legendábba.
amelyet a kertben, álló korsós, leányt
formázó szobor alakja köré sző,
lányok, képzelete ?
irjon talán ő is levelet Abigélnek,
aki mindig segit a bajbajutottakon ?

Kuncz Ferenc, Főhadnagy,
Az én számomra: az lenne parancsom,
Elmegy a leányiskola intézménybe,
hamarosan, Gináva összefut,
egykori leány szeretőjével.

BERECHET LÁSZLÓ
NAGYKÁROLY ROMÁNIA

Untold2023. március 22. 17:58

A költő fohásza

Hozzád szólok, Uram,
Halld hát szavam, kérlek;
Egyengesd el utam,
Ha ingoványt érek;

Vagy adj erőt, tartást,
Ha vívnom kellene,
Végtelen kitartást,
Víztiszta jellemet;

Semmire nem vágyom,
Csak két puha kézre,
Néha mint lázálom,
Ha nem vesznek észre;

Nem kell, ó semmi sem,
Csak fedél, puha ágy,
Ne ártson senki sem,
Kerüljön buja vágy;

Nem akarok végre,
Csak csendben szeretni,
Szerelemtől égve,
Karjában nevetni;

Ne legyen szüksége,
Mosolyogjon lelke,
Szép szeme tükrében
Boldogságom leljem;

Áldj meg hát, jó Uram,
Mindenható Isten,
S világítsa utam,
Mind, ki igaz hitben.

WNOR2023. március 22. 13:20

Istenem ott légy...

Lázálom tör reá kínok közt álmomra,
lelkemet kaparják vérszívó-vámpírok,
sátáni-férgek lesnek hamvadó poromra,
sebeimből gennyesen fröccsenő átkok!

-Istenem hol vagy? Miért nem felesz?
-Démonokkal küzdöm, egy sátáni csatában,
kőszívű-szoborárnyak dőlnek rám éppen,
-és te nem vagy velem ebben a csatában!?

Vezeklek most minden bűnömért amit tettem?
Az Ördög szolgája legyek, míg az idő meg nem áll?
Nyíljon meg az ég, és a föld köröttem?
Mily szörnyet engedsz most hozzám?

A pokol tüze vagy az angyalok mérjék ki jöttömet!
E szennytől bűzlő, elkorcsosult világra!
S Ha a rút halál el készíti böröndömet,
-Istenem ott légy; -Vigyél te a másvilágra!

Samit2023. március 21. 22:23

Hulló krétapor

Búnak a forrása, rútnak igazsága,
Végzetek kezdete, kapzsiság kincstára,
Ellened úszom én, húznak a markaid,
Életem élezem, vívom a harcaid.

Sétálna élvezet útjain épp lábam,
Ám öröm kő csupán eldobva mély sárban.
Elnyeli lépőmet őszi utca mocska,
Tél vize, hó tava, bűneimet mossa.

Lelhetek annyiszor, elszakad, elszalad,
Összetör, s az marad boldog, mi elhalad.
Mostomat eltemet, arcomat elontja,
Őriz a zárójel összeomló sorsa.

Firka csak írva a síromnak aljára,
Egy sornyi életet bízok a fajtámra.
Törlik a táblámat, elhull a krétapor,
Porlatag ajkamon immár a vég dalol.

Elfeled emberek esztelen egysége,
Eltarol engem is enyészet hegysége.
Üdvözöl árnyékom ördögi félelme,
Reszketve kérdezem, ennek mi értelme?

Taki2023. március 21. 21:39

Nincs kivétel

Mind rohanunk végzetünkbe,
rút halál képe se hűt le,
visz tovább a lendület,
hiába kap az ülep,
csattan az arcon pofon,
nem tanulunk, nem bizony!

Egyébként sincs szép halál,
az sosem szép, csak muszáj,
az élettel vele jár,
kérdés az, hogy mikor vár...
Bár árnyalja tán a képet,
addig mit tart még a végzet....

nolteszmariann2023. március 21. 20:38

Hasadó fátyol

Fekete köveket görget a vérem,
viharvert ereimben.
Fáradó szívemet szelíden kérem,
őrölje fénnyé, e köveket bennem.

Ne csalogasson több bánatot
halkuló dobogása,
úgy kérek tőle bocsánatot,
egyedül csak a csönd lássa.

Bús vércseppeim megkövesedtek,
míg fordítva éltem e világot.
Nem fürödtem örömben eleget,
nem ültettem a szívembe virágot.

Nem keringőztem csillagok alatt,
bilincsbe vertem a sorsom.
Megtagadtam szabadabb magamat,
hagytam, hogy a félelem megrontson.

Így talált rám a gonosz szeme,
lassuló vérkeringéssel.
Tekintetem találkozott vele,
fölém állt egy átlátszó késsel.

Lelkemet vágyta szétkaszabolni,
ami még megmaradt belőle...
Apró kincseit elrabolni,
hát elmenekültem tőle.

Futni akartam az élet után,
ám elbuktatott a halál.
Nem tudtam mit akar ezek után,
elsöpör, vagy utamba áll.

Elzuhantam arccal a földre,
megrepedt szívem kis kamrája.
Ott bújt el a szeretetem,
mikor eltörött a szárnya.

Mégsem volt a halál résen,
bujdosó szeretetem megszökött.
Kirepült a repedésen,
s gyógyultan száll bilincseim fölött.

Fabula2023. március 21. 18:05

Nagyapám nyolcvan éve

Már nyolcvan éve, hogy szunnyadsz a hant alatt.
Rég volt már, hogy az anyák szíve megszakadt.
Rég, hogy melledbe tört a gyilkos tőr hegye,
Nincsen már a gyűlöletnek sem fegyvere.

Hallod a sírod fölött fészkelő cinkét?
Hívja fiókáját, a pihés picinykét.
Hallod a szerelmesek lábdobogását?
Kergetőznek, és keresik lelkük mását.

Ott messze talán csak bokor vagy lomb takar.
Tisztelgek. Rád néz, s betakar a Don-kanyar.

hillailaszlo-ve2023. március 21. 17:44

Életöröm

Miként a vég, ha jőni lát,
kivédi minden holt tusát.
Szembe száll a végzetével,
legyőzi most az életével.

Halál még meg nem menekül,
csak nézi őket tétlenül.
A győzedelmes nap alatt,
eljött a boldog pillanat.

Megérzi most az erejét,
körötte minden oly sötét,
de látszik már a fényesség,
a rút halál már nem lesz vég.

Szeker_Gyorgyi2023. március 21. 16:26

Szekér Györgyi

levelek

virágszirmoktól selymesedik a rét,
félig rálibben a dombra,
de változás ugorta át éjjel az árkot,
vadvirágok illatát elmúlás fuvallata lopja.
reszkető kertben sziromlevelet
olvas a hajnal, benne fakó ősz üzent,
búcsúlevelet kap agg szem az ágtól,
a szél - meg nem állva - szalad vele el.
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál" a nyárt, mert
újra zsenge fény fog ülni tavasszal a fán.

"A pályázat mottója:
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
- mely idézet Baranyi Imre: Ördögűző című verséből való."

church732023. március 20. 20:56

Exit"

Feltör az ajkán egy halk sikoly
-továbbcsorog a szobák falán-
feje a párnán, párnába toll
az ajtón a táblán: Exit" áll..
álmában csillagokon lépkedett
különös révület volt a lét
már nem játszik vele a képzelet
ereszti egyszervolt életét
..megnyílik előtte a végtelen
talán szárnyal is, mint a hattyúdal
s bordái közt a kis réseken
mi a lélek volt puhán átsuhan..

Zlato2023. március 20. 20:08

Felőrölve

Érről-érre szakítunk át,
kőfalat az életünkben,
látni véljük dolgok súlyát
felrémleni a végtelenben.

Újabb nap és újabb kezdet,
újabb ráncok és újabb kín,
újabb kígyóbőrről vedlett,
újabb titkot rejt a felszín.

Elérjük, de mondd meg miért?
Mondd, nem telt hiába korunk!
Mondd, hogy dicső ünnepet vár,
új imát hoz halotti torunk!

Negyed század búja, bája,
jelzi vérfolt, rózsaszirom,
kevés, ki a felét látja,
s nevét még könnyekkel bírom.

tatika2023. március 20. 18:35

/Kuslits Éva/

A végzet

A sötét fátyolos éjben
Zord fák susognak a szélben.
Koppanó ágak félelme
Égő rőzsében ébredve.

Riasztó rabság keserve,
Kapzsi értékek keresztje.
Sírhanton vöröslő máglya,
Ördög halálos csapdája.

A nagy bűnök csatatere
Ágyúk vészes lehelete.
Haldokló tömegek vádja,
A hazát féltők rablánca.

A dicsőség harmatcseppje,
Lázálomban megdermedve.
Vérmező reszkető foglya
A fekete lepel lordja.

"Rohanva végzetébe már,
Hiába várja rút halál."

A süvítő golyó tarol,
Érzéketlenül megtorol.
Távolodó kuvik hangja
A napfelkeltét sugallja.

lenartanna2023. március 20. 15:23

Sorsfonál

Fogalmunk sincs mivel állunk szemben,
csak eltakart ablakok mindenfele,
minden utcasarkon áll egy szellem,
összedőlt a világ hitrendszere.

Hiányzik valami a régmúltból,
sötét felhők vonulnak az égen,
régen letértünk a helyes útról,
égboltot metsző villámot nézem.

Hajdan emberség volt és tisztelet,
mára nem maradt más csak az önzés,
életre hívott hamis istenek,
kedvenc zenéje az ágyúdörgés.

A fegyver harcol, a fegyver ellen,
mögötte áll a kiélt hatalom,
a verseny mi kezdődött kegyetlen,
napról napra egyre nő haragom.

Túlságosan sok földi élvezet,
kitörölhetetlen nyomot hagyott,
magunk mögött hagytuk az éveket,
a jövőre sok ember fogadott.

Most megtorpanva gondol a múltra,
keresi hol és ki rontotta el…
nem érti a végzet miért sújtja,
bár tagadja, homlokán ott a jel.

Sok csatározás áll már mögöttünk,
túléltünk számos háborúskodást,
volt, hogy kíméletlenül röhögtünk,
csak színleltük a felháborodást.

Kétségbeesett néma könyörgés,
minden a feje tetejére áll,
az univerzum hatalmas söntés,
a kézzelfogható is tova száll.

Kapálódzunk és öklünket rázzuk,
rég kicsúszott kezünkből a döntés,
még most is azt… azt… a csodát várjuk,
csendet felváltotta az üvöltés.

Sors fonalát gyenge szállal fonják,
nincs már lehetőség reklamálni,
vásárláskor eldobtuk a blokkját,
könnyű az életet meggyalázni.

Összekuszálódtak már a szálak,
kibogozhatatlan a félelem,
a lelket megmérgezték az árnyak,
visszakérem halandó életem.

Zsuzsa03022023. március 20. 12:44

Gani Zsuzsanna: Nyár volt

Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
kék égen a nap békésen tündökölt.
Csillámló hullámok fogócskáztak,
csattanó csókjaik adtak örömöt.

Felette lebegett az ősz, a tél,
és menetelt az élet és a halál.
Ott kőrözött a sejtelmes sors is,
ám még Ámor nyila szívekbe talált.

Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
rózsák illatoztak, a szív kalapált.
Lángolt a fájó s örök szerelem,
borostyán őrzi legszebb pillanatát.

Rozella2023. március 20. 08:35

erekben csörgedező

/B.I.-nek ajánlom/

az éj hídján át
a hajnalra égetik
valóságukat

vörös vér csepeg
a tél fehér szívéből
hiányzik a hó

lelkemben zajlás
mint távoli jégfolyam
jövő-morajlás

lehetne szép is
a szívre dermedő táj
új ébredése

túl-messze(s)égben
holdsarló arat múltból
kihajló jövőt

megkapaszkodva
vad szélben szalmaszálon
megtart a béke

törékenysége
fáj a világnak s engem
titkokba zár

fénysebes zene
szívemben száguldozik
isten érzete

hiába tudom
parány a halandóság
arctól arcig ér

külön utakon
járunk mégis örökös
együttállásban

várjuk a tavasz
erekben csörgedező
szerelem-szavát

punkmaria2023. március 20. 06:15

Mindennap

Piszkos és temetetlen a pirkadat,
a víztócsákra hártyát húzott a fagy,
s a meztelen járdakövön rohanó tömeg
semmit sem lát, elalélt,
programok futnak az agyban, kávé után frissít,
s monoton él.

Arrébb, az úttól távol az eldobott szeretet hever,
anyját ráncigáló gyerek nagy kőszívet cipel,
mert pénzért szülte a modern önimádat,
ölelést nem, és enni is alig kapott,
összefonódó ujjaik hideg jégcsapok.

Egymást lökdösi, tapossa az ember,
fej-fej mellett versenyez, s a célig csupán a
halál jut el,
s míg halad, napi rutinja gondolatmentesít,
és a napvégi belájkolt önmagával megelégedett,
egy emojit dob arcára érzelem helyett.

Füstszagú utcákon bolyongó kutyák,
szőrük kopott, valaha szerették, de mindet kidobták,
kong az üres tér, bús kandeláberekből szűri a fényt a köd,
majd a fekete távolságba üvölt,
áttörni vágyja - belepusztul,
míg az ember alszik öntudatlanul.

KrauszGeza2023. március 20. 05:05

Hosszú éj

Nyári éjben, elült porban,
mely őrzi még a meleget,
az ösvény vastag porpaplanja
lágy ölébe mind befogta,
s elnyelte a lépteket.

Vaksötétbe beleveszve
tán folyó csobbant, neszezett;
ám két oldalon összebújva,
fák és bokrok elmosódva
álltak őrt a csend felett.

Az út sötét volt: árnyékverseny
gyűrte le a fényeket;
míg a holdfényt néhol átengedve,
sötétezüst keverékké
tördelték a levelek.

A folyó felől hűs szellővel
mocsárillat érkezett;
mit rothadtiszap szagruhában,
ködfoszlányba burkolózó
párasereg követett.

Koszlott, rongyos ködtagjaik
nem állták el az utat;
de hátul ismét összezárva,
egymásba is belémászva
járták lassú, kásás táncukat.

Színek s hangok e hiánya,
mint sűrű tészta összeállt;
meleg kása, lét zseléje
egyszerre szült nyugalmat
és borzongást.

Nyugalmat, mely hűs tenyérrel
simogat egy homlokot;
s tompuló agynak susogva,
cinikusan azt hazudja:
“Ne félj, hiszen nincs gonosz!”

S lágy félelmet, inkább sejtést,
tárgy nélküli aggódást;
hogy éppen meglop, elvesz,
enyves keze mindent eltesz,
míg hallgatod a suttogást.

Mint a függő, vagy szerelmes,
kit elnyelt saját mámora;
kit saját létéből kicsúszva,
valóságba visszahúzni már képtelen
széjjelhullott fókusza.

Alig küzd már. Nem áll ellen.
Nem is igazán akar.
Por és sötét eggyé válik,
az öntudat széjjelmállik,
s a homály mindent eltakar.

Villanás. Zaj. Hangrobbanás.
Karcos, fájó ingerek.
Az ösvény kemény.
Semmi lágyság.
Benőtték a gyökerek.

“Hol vagyok?” és “Mi történt itt?”
“Mennyi idő telhetett?”.
Csak a fák monoton évgyűrűi,
idők rostokba vésői,
számolták az éveket.

Tigrised2023. március 20. 04:56

Gerenda

Résnyin szűrődik a fény
Némán suhog a kötél,
Hallani még: gerenda reccsenés
Egy élet lóg az egész végén.
Nem is egy inkább tucat,
Kik veled keresték az utat.
S most zsákutcában kutat
Mind ki neked utat mutat.

Halkan telnek nélküled az évek
Felhúzott szemöldökkel bambán egy képen
Tudom valahonnan így nézel rám éppen
Emlékek viharában félmosolygok végleg.

Nem bánthat már a fény
Földben hever nyakon kötél
Sziveken erős a födém
Csak gerenda reccsen rég.

Csak az az egy reccsen még.

Holdonfuto2023. március 19. 21:37

Ki-vonat az életből

Marcon lendül vonatom: keserű,
Vonója áram, egyhúros hegedű.
Kopnak a fényes telihold-kerekek,
Távoli hírekben sírnak a fegyverek.

Síneken lovagol párban az élet,
Messze a horizont, a végítélet.
Dobbanó szívemen matat a szerelem,
Jegyesem vonalkód, időben megvettem.

Ablakon beköszön, nyári a levegő,
Mosolyod emléke arcomba nevető.
A sötét alagút felfalja reményem,
Puha az élet, de odacsap keményen.

Hová megy a vonat, tudja a bánat,
Néma a kalauz, de köszön a tájnak.
Ablakon a fejem kábultan kiteszem,
Sorsom a síneken egy csupa sejtelem.

hangyasi2023. március 19. 19:23

Megbánás nélkül

Szomor - édes, de az én utam.
Ha volt is félelem, elszáll,
Mint ködként gomolygó sóhaj,
Mint egykor volt ködös álomkép.
Az égbe nézek, nem vár csoda.
Mert ha várna is valahol,
Torkonragadná a pillanat,
Hogy addig rázza, tépje, szagassa,
Míg pokolra nem száll a mennyből,
Az a bizonyos Angyal,
Míg pokolra nem száll a remény,
Míg pokolra nem szállok én.

Silo2023. március 18. 22:56

Elhaló Szerelem

A mindenem te vagy.
Ha a halál el is ragad.
Vigyen magával, az sem érdekel.
Hol talállak, nem érlek el.
És ha már a túlsó oldalon vetődnék partra,
ott is emlékeznék erre a gyönyörű arcra.

Ami emléket adtál nekem,
mind magammal vinném.
Ha nem tarthatom meg,
akkor a pokol tüzén égjek én.
Ha többé nem láthatlak már,
visszajönnék, mint egy madár,
ablakodban járnék nappal és éjjel,
de lelkem gondolna rád szerelmes kéjjel.
Ha majd nem jöhetek vissza,
tudnod kell, hogy odaát,
csókod emléke megtört lelkem vígasza.
Minden álmot, mit nem teljesítettem neked,
halálom után majd elhozom,
mind a tied.
Fájó, gyilkos szerelemmel szeretlek.
Nem téged, nem engem,
a lelkem öli meg.
Jobban vágyom rád egy korty víznél...

De ha kell, én beléd fulladok,
Mert tudom, az ölelésedben jó helyen vagyok...

KokutiEszter2023. március 18. 21:54

Van egy kis szigetem...

Hol rügyeznek a fák,
Hol fütyülnek rigók,
S trilláznak fuvolák.

Ott szívbéli mosolyom,
Ott vígan száll a dalom,
Lábnyomom otthagyom.

Gondtalan vagyok ott,
Meghallják mesém,
S boldog vagyok én.

Ám retúr fránya jegyem,
Hát kinyitom szemem,
S magányom rám talál.

Ha az ingázás fáraszt már,
És túl sok minden fáj,
Csak oda váltom jegyem.

Addig is bumlizok.
Most még itt a helyem.

Arvai_Emil2023. március 18. 18:37

Ámós próféta

Ha szól az Ég, a föld remeg!
A nyájtól így ma fölkelek,
kiáltva jaj-t e nép után,
ki tévelyegni bír csupán.

Fáj paloták nagy nyugalma,
szüntelen való lakodalma;
árnyékában szép falaknak
koldus örülne két falatnak.

Szomszéd nép közt nincs egy barát,
amelyik ne uszulna rád,
amikor épp bajba kerülsz.

Mint ingoványba, úgy merülsz
el lassan, jön ítéleted;
bűnt szaporít csak itt életed.

(Árvai Emil)

fulop_gabor2023. március 18. 18:24

Sintértelepen

Találsz-e pont olyant kutyádnak, 
komoly kuvaszt, kemény ebet, 
mi őrzi portád, védi házad,
bebiztosítja életed?
Keresheted... Talán találod
az állatot ki jóbarátod,
egy életére hű marad,
s örül ha nyalja talpadat!
Tekinteted komondor állja,
belőle végzet és halál
mogorva módra megtalál,
fogínyt feszít feléd a szája.
E fontos érve dönthetett!
Ebed pekingi pincsi lett...

FaDRe2023. március 18. 11:20

Fadre

Mikor még...

Egy elképzelt dialógus

Mikor még remegve vágytad
ölelése szívmelegét,
mikor még ő ragyogta be
kicsinyke világod egét...

S elszenderedtem én
keble édes tején,
hogyha éhes voltam,
s mint éj, a csillagos,
lágyan fölém hajolt,
ha elálmosodtam...

Oly boldog voltál, mikor még
ő volt a minden... S ha néha
körötted jár, szinte látom,
ahogyan szellőként libben...

De istenemet már
e földön nem lelem.
S mint egy tünékeny árny,
ha olykor földereng.
Ő megfoghatatlan,
maga a rejtelem...

Bár, kitárult rég a világ,
az idő, a sebzett madár
most jajongva, verdesve száll...

S tollai közt kuporogva
repülök utánad, Mama!
Téged keresve, bolyongva
csillagtalan álmaimban.

*

Talán nem rohantál a végzetedbe,
és nem is önként feküdtél a sírba.
Tudjuk, sok kínt hordoztál életedben,
s tán a világ elől bújtál el, sírva...

Átírva 2023. március

1111112023. március 18. 09:14

Pocsai Piroska

Veszteség...?

Hajnalpír csóvája kerget
sok-sok álomtalan percet,
"rohanva végzetébe már..."
fény éjsötétet felzabál.

Napfény románcot nem ígér.
Múlt emlékképe még kísér,
szerelmet őriz lepedő,
fásultan simul a redő.

Felszínre tör a fájdalom,
hiányát folyton fájlalom,
álmát őrzi egy rózsaszál.
Én dacolok veled, halál.

Nem nyersz felettem, vén kaszás,
- bár tiéd lesz majd e "kapás" -
az idő meg nem ölhető,
hát legyen álomtemető

az együtt megélt ötven év.
Hamvában holt, ifjonti hév
kísértsen végig utamon,
s viszem, ha végleg utazom...

Törölt hozzászólás2023. március 17. 23:50

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos olyan hozzászólás elhelyezése, amely figyelmen kívül hagyja a moderátor korábbi kérését.

ArnyekEsFeny2023. március 17. 23:17

Lovas Zsuzsanna Lux

VALAKI AZT MONDTA

Valaki azt mondta, hogy az szép ami fáj-,
ha ömlik a könny és habzik a száj,
ha vérben fürdőzik a reménytelen
és fekete vasfogában retteg
a jelen.

Valaki azt mondta:
jót írni csak akkor lehet
ha borzongat, fáj - kővé dermedt életed,
ha a mélység ejt rabul,
ha gyötrődik az élet -
mert szenvedni kell ahhoz,
hogy a Mindenki megértsen.

Valaki azt mondta költő az lehet,
kinek arcára a bánat mélyen vés jelet,
akkor kivetkőzve magából, sikolt a muszáj,
- angyalarcú gyermek gázálarcban jár -
és csapzott hajjal egy borongós reggelen,
szürke palástban a Koldus
haldokolni kezd.

Valaki azt mondta, hogy az szép ami fáj.
A gennyes sebet mardosó kéz,
a káromoló száj.
Aki vakon néz és süketen hallgat.
Istent csúfolja, magát magasztalva.

(Boldogan él, a boldogtalanságban.)

HMMarta2023. március 17. 20:17

Halászné Magyar Márta
Rohan a végzetébe az emberiség

Kizsigereli a kapzsi ember a Földet,
hataloméhségében az ember embert ölhet,
gőg szálával varrja hivalkodó ruháját,
közben megveti a szegényebbek gúnyáját.

Cicomás gúnynevetés a furcsa ékszere,
kárörvendő vigyor a szúrófegyvere,
bántó szava tőrt döf mások szívébe,
nem érdekli senkinek sem a hogyléte.

Vígan örül a saját, elkövetett bűneinek,
jajszó zene a szépre süket füleinek,
rombol, tombol, hazudik gátlástalanul,
lehet, hogy pénze gyűlik számolatlanul.

Sosem a szépre és a jóra törekszik,
egyre gonoszabb ahogy öregszik,
nem tanul se múlt, se jelen hibáiból,
emberi jóságot könyörtelenül kaszabol.

Hatalmát harsányan hencegve fitogtatja,
míg a másikat mindenéből kiforgatja,
korlátlanul hullhatnak ölébe a földi javak,
nem zavarja, ha másoknak semmi sem marad.

Igaz, hogy életében sok mindent elérhet,
akkor is, ha gaz tette, bűne van temérdek,
megszerezhet csalárd módon szinte bármit,
de a végén majd mindez cseppet sem számít.

Mert egyet nem szerezhet se csalással se pénzzel,
se fondorlattal, se erőszakkal, se furfangos ésszel.
Végtelen időt a földi életre senki sem kaphat,
végül az ember a gonoszságával kettesben maradhat.

Rohan a végzetébe egyre gyorsabban az emberiség,
túlságosan rombol, pedig értéket kéne építeni rég.
Miért nem törekszik boldogságra, szépre, jóra?
Miért nem látja, hogy hamarosan jön az utolsó óra?

Pedig, mindannyian kis porszemek vagyunk,
egy pillanat az élet mit magunk mögött hagyunk,
élhetnénk a Földön békében, egymásra vigyázva,
és ember embert soha többé nem gyalázna.

Károkozásunk nélkül is van baj temérdek,
semmi szükség rá, hogy ezt az ember tetézze,
egymást és a természetet tiszteletben tartva
kéne élni, míg az életünket a végzet elragadja.

Lomahongva2023. március 17. 12:01

Szép magyarnak

Én nem vagyok hős,
kikről majd százezrek emlékeznek,
de ide szült Jó Anyám.
Egyszerűnek, ismeretlennek,
szívébe e maroknyi nemzetnek,
valamikor, egy szép kor hajnalán.

Én nem vagyok hős
hogy kardot rántsak,
ha úgy hozná még a végzet.
De harcolnék e - kis hazáért,
igaz magyarok mosolyáért,
Isten oldalán harcolnék érted.

Én nem vagyok hős,
hogy pontokba szedjem
mit kíván ma a magyar.
De elszavalom,
hogy senki ne feledje,
s tekintetét az égre szegezve
hallgassa,
miről is szól a nemzeti dal.

Én nem vagyok hős,
aki egy országot vezet a
nemzetiszínű lobogó alatt.
De boldogan teszek jót azokért,
akikért megszülettem,
s nevelkedtem egy ég alatt.

Én nem vagyok hős,
kikről majd százezrek emlékeznek,
de ide teremtett szépnek Isten.
Hát itt kell hűnek, jónak lennem.
Ide szült Jó Anyám,
itt van dolgom, az Ő ege alatt.
Keresztjével, és minden áldásával,
mert nincsen ennél
szentebb akarat.

horvat.ferenc2023. március 16. 23:08

Harc

Esztelen indulat fűti,
Támad a tajték, robban a habja.
Büszkén, komoran küzd vele a parti szikla,
S a tenger késeit párává szaggatja.

Ezer éve már, hogy áll, áll, áll, ellenáll.

Csattan a hab és ömlik az átok, de nem fárad.
A hullámok hada mégis újra támad,
Gonoszul kacag a tenger rút lovasa,
Rombolni jött a csontos arcú halál.

Öli a sziklát, koptatja vasa,
Míg térdre nem rogy,
Mint elázott rongy
A meredek part.
Élete harc.

Beleunt már.
Elege lett.

Azóta csendesen máll’
Erős sziklából, törpék serege lett.

Csorbul fala, omlik a kő,
Tölti a tenger vad moraját.
Aprózódik, széthull, feladja magát.
Már homokos partként nyúlik a pást.

Milliárd szemcse békés hada
Tölti a tengert, lopja a mélyét.
Boldogan tükrözi égnek a kékjét.

Hogy is volt az eleje?

„Esztelen indulat fűti,
Támad a tajték,
Gonoszul kacag vad lovasa.”

De valami más lett.
A partokhoz érve most
Csendesül dühe, fogy ereje.

Lassul a hullám, sekély padra kúszik
Nem képes rombolni, elül csendesen.

Tenger, s part vagyunk,
Rólunk szól a vers,
Így élünk mi is, kedvesem.

negyvenkilenc2023. március 16. 19:33

Haltató

Mikor majd elalszom, elalszom örökre,
fejemet lehajtom földszagú rögökre,
és ha tényleg úgy van, nem tudom, ez talány,
könnyű porrá leszek a holdnak udvarán.

Eljő s beterít az álom néma estje,
mint fűszálat a pára hűs harmatcseppje,
s leszivárog lassan hajszálgyökér során,
vele tűnök én is mulandó nyomdokán.

Álmomban lent járok földmélynek ős ölén,
vagy csak itt feljebb egy kusza homokdünén,
titkokat bogozok, korok lenyomatát,
s kihallgatom lopva egy vakond bús dalát.

Álmomban hajózok, fényes vizek hívnak,
messze távol nézek, szélin tengersíknak,
hol a fehér felhők, mint hegycsúcsok állnak,
léghajói várnak foszló pára vágynak.

Mikor majd elalszom, elalszom örökre,
fejemet lehajtom földszagú rögökre,
és ki emitt marad hűlt helyemre talál,
túlfeléről nézve szép lesz a rút halál.

hakansukur2023. március 16. 15:09

Feketeleves

Nyomott világ aratja bűneid,
Melyek kamatja létet átszakít,
Sötét tavaszba űzve magjaid.

Önös homály nevetve elvakít,
Tiporsz tanút,időt,szülőt midőn,
Mesét vetít, föléd hitet borít.

Tiéd a minden, állsz a hegytetőn,
Marokra fogva téped álmaid,
S halott mezőnek új virága kő.

Arany barátot ölnek érveid,
S a műanyag faló agyadban él,
Mohón kiélvezel, de nincs ki szid.

Kiirthatatlan ösztönöd felél,
S nyomán jövőnk zokogva elvetél.

kevelin2023. március 16. 03:30

Àrtalom
Szódàval spriccelt volt a csata
Kàposzta gombócok repültek a falra
Monokli arcomon szemem alatt
Mulatva titkoltam kilétem munka alatt
Mert nem adták ingyen a létünk
Kellett mosolyogni hogy megéljünk

De ez màr nem fàj van megoldás
Kérdezed hogy mi ki nem mondom
Àrtalmas mégis az ember oktalan

Figyelj mindig elég ha azt tudod
Van olyan ki nem vigyáz óvatlan
"Rohanva végzetébe màr
hiàba vàrja rút halàl"
Ettől féltelek kis unokàm"

dominusnemo2023. március 16. 03:14

Hannah cigarettái

Élek.
Még ha szemébe félve is nézek
szerény tévedésnek. Néha nem értem.
Nem értek sok miértet.
Néma a lélek.
Nem száll a szó.
De élek.

S kérlek,
elém ne térdelj, ne félts.
Feléd ma éjjel nem érek én el.
Nem vagyok mindenható.
De élek.

Szépek
mind e búskomor, vad emlékek.
Ma este alszok, már nem izgat.
Ma nem félek.
Talán holnap elnézek felétek, szerény
kis tévedések.
Ti miértek.
Ti mindent maró, éj lidércek.
Ma alszok.
Ma élek.

Bardo2023. március 15. 23:59

Vie éphémére

Örök álmomtól rég álomtalanul,
s könnyeken át mérgezvén vérem
újra, míg ez a szív nem tanul.
Mennyi idő és mégannyi végzet
kell még, önmagam megölelnem.

Valahol vagyok, valahol lélek.
Árny és magány lopja el vágyam,
mutass élet, hegyeket, mélyet.

Amikor a kicsi kis csalogány
tekintetének mély riadtságában
elvesztem, időben, elvesztetten
fénytől, sötéttől felhő-távolban
a ragyogás, a szívem is halovány.

A világaim, mind csupa illúzió.
Mulandó, kinn ami élet és halál,
mint illúzió, az mind mulandó.

Trebo_Robert2023. március 15. 15:50

Itt és most

Azt néztem, mi az, ami felém tart,
Minden szerelem ezzel belém halt.
Magammal ölve sírba küldtem én
Az életet a halál ünnepén.

Azt néztem, mi az, ami felém jő,
Tapsoltam neki, pedig merénylő
Volt, és azt hittem, édes sütemény
A szürke porból porba szült remény.

Még nézem, mi az, ami felém tart:
A félelem az, ami belém mart.
Ez fog megölni, sírba küldeni.
Ellene hogy is tudnék küzdeni?

Ne nézzem, mi az, ami felém jő?
Minden szerelem ezzel lesz fénylő?
Magammal ölve sírba küldeném
A rút halált az élet ünnepén.

Ám e gondolat csak az enyém tán,
És nem lép felém a lét e létrán,
Közben közönnyel feljebb küldenek:
"Menj! Vissza se nézz!" - ebbe süppedek...

Látni akarok, vérző emberek,
Mielőtt halnék, élni veletek!
Itt és most! Nem később és nem távol!
Nem mással, nem máskor és nem máshol!

H-Toth_Eva2023. március 15. 14:10

Végzetünk

Rezgő szirmok puha selyme fedte
szánkon cukrosuló csókjaink,
nem látta azt senki csak 'ki tette,
fák dajkálták gyöngéd csöndjeink,

zsongadozva nyílt tavasz szívünkben,
szellője könnyelműen szórta
széjjel vágyak magját ölünkben,
s mi végzetünkbe kitárt szárnnyal

kacagva repültünk, fel az égig,
nem számított, ha elkárhozunk,
bűnös lélek mindkét testben sírig
tartó kötelék, sosem halunk...

Zuhanni nem fáj, de az érkezés
az rút halál, és a valóság,
hogy a lopott idő az nem elég,
és nincs közös élet, sem halál.

Rokki2023. március 15. 08:58

Nem tudom felvenni a lépést a léttel.
Elvesztem, mint egy szürke bolyongó lélek.
Teljen el az idő, és múljon a szenvedés.
Rohannék, futnék már a végzetembe én.
Elvinném magammal a világot is,
Abban a hitben hogy újból kivirágzik,
És egy káprázatos bolygó keletkezne.
Nem olyan mint most, bűnnel temetkezve.
Csupa gyalázat minden, mélabús az ég,
Bárcsak ezeket mind elfelejteném.
Engedj utat, hogy kövesselek, kérlelem,
Száraz könnyekkel, esdekelve végzetem.

Eletkedv2023. március 15. 07:22

Éktelen borzongás

Loptam árnyak éjszakáján
Földet rengető borzongást,
Játszottam „színes" árny játékaival kínhalált.
Éreztem sötét éjszakán,
Ahogyan mellettem elsuhantál
Hidegtől kirázott testem minden porcikáját.
Álmodozó lelkem elmúlását,
Eltikkatt gondolatom végjátékát.
Sikerült félelmed felfedezned
Halál félelmet érezned
S minden rosszba belekeveredned.
Alattomos, romlott kitaposatlan utat becserkészned,
Magadat hozzám édesgetned.

Míg TE velem szemben álltál és bámultál.
Úgy éreztem számra jégcsap dermed rá!
Szememben lámpást gyújtottál,
Majd hideg dermesztő nézéseddel mindent elmúlasztottál.
Éreztem ahogyan a magasból a mélyben landoltál,
Elkaptál, s majd magaddal rántottál,
Minden részeddel csak bántottál!!!
S ha majd lecsukódik a szem,
Ne érezz félelmet,
Ne legyen se kínhalál, sem végzet
Érezz megnyugvást, idilli képet
Menyország kapuja előtt édent.

Turba.M182023. március 14. 23:31

A GONDOLAT

Zakatol a harag, selymes pázsit lován.
Szürke ködben úszik, mindig vidám szobám.
Kattog az ideg, vagyie ki e rideg hideg sziszeg ineg már ily korán.

A hangos déli nap, mi engem bent talál,
A nyűg mezején testem csősze színt kaszál,
Minek sziszeg izeg csiszeg apró lábán a fagy halál?

Megjön már a víg ítélet, mi néha könnyként távozik,
A test, a lélek, de még szíved epedese változik
Légy magad! Te a harag, hasad marad szavad hiába átkozik.

Légy nekem hát gyönge láncsszem, mi csak te vagy S te lehetsz,
Légy ki mondja mi a gondja S menj amerre csak mehetsz,
Te kattogó harag szabad maszat szavad apad tedd meg amit megtehetsz!

figyelovigasz2023. március 14. 21:01

Választás

Isten az alázat.
Ördög a gyalázat.

Isten a Szeretet.
Ördög a gyűlölet.

Isten a szabadság tisztelő.
Ördög a rab gyűjtő.

Mindkettő egy úton közelít,
akaratunk válaszára áhít.

A döntés rajunk múlik. Mit akarunk?
A hűséghez megvan a hatalmunk.

Gondolat, szó, tett, mulasztás,
élet vagy halál választás.

Meddig terjed szabadságunk?
Az ember méltósága a határunk.

Mi a végzet? Semmi más.
Csűr vagy tűz választás.

Válasszunk hát!

Akvila2023. március 14. 18:52

A tavasz misztériuma

Oly sok a szépség… a hajnalharmat, a lágy szellő,
a simogató lég párás könnyfelhőbe burkol.
Smaragd fűszálak fonják már körbe a zöldellő
virágos pompába bújt anyaföldet most újból.

Tavasz igézete öleli körül a lelket,
Sarjadhat, törhet az ég felé szivárványszárnya.
Emelheti fejét, feloldhatja a csendet,
melyet a hideg téli esték festettek árnyba.

A szirmok bomlanak, növények mosolya virít,
Vígan a létezést ragyogják mindenek felett.
Megmutatják szépségüket, kis lényük megtisztít,
Életet zenélnek bátran az elmúlás helyett.

Daluk nem örök, de érzik, tudják, a jelenben
Teljes szívvel van helyük, hálájuk ily módon száll.
Együtt, egymást ölelve néznek fel az egekbe,
El nem rémiszti szerelmes létüket a halál.

Nászukból mag fakad, szanaszét hullik a tájra,
bár itt a földön emlék marad csupán varázsuk,
Száz meg ezer új úton indulnak tova táncra,
Tüzük az égbe ér, soha nem húny ki parázsuk.

feketeedem2023. március 14. 18:39

Mankót magamnak

Két lélegzetvétel között arra gondolok,
szaladni szüntelen miért érdemes.
Eddig küzdeni is csak a hit adott okot,
de látom a rohanás reménytelen.

Hisz hiába ugrunk át bármily nagy akadályt,
megállapodni sosem lesz módunkban.
Jobb, ha eszünkbe véssük az egyszerű szabályt:
Pihenni lehet, de majd csak holtunkban.

Érzem, lábamat emelni egyre nehezebb.
Szánt szándékkal megbotlani oly vonzó.
Velem örök életre senki sem tervezett,
szeretőm lesz tán a kacér koporsó.

Ám legyen türelmes! Hozzá még nem térhetek.
Rettegve nő bennem új identitás,
mely magányosan keresgél méltóbb végzetet.
Hát várjon még rám a kéjsóvár kaszás!

jozefvas2023. március 14. 18:15

Pár perccel ezelőtt fiókra gondoltam
Színes faanyag

Mostan véres zsámolyokról álmodom,
mert hát ugye, apám bútorárus.
Kártyával fizetnék vágyakozva,
és vennék matracot annak, aki szeret.
Lelkemnek zavaros téziseit vászonra varrnám,
és azzal borítanám be egész létemet,
s nyelvem és ínyem kívül minden fogamat.
Lenne ott pepita, türkiz, bézs és még
a fene tudja, számomra mennyi ismeretlen szín.
Kellene még abból a sámliból is kettő!
Vagy legyen inkább ezer, pusztuljon ki az egész erdő!
Vennék én mindenkinek szekrényt,
ha egyszer kettőt kapok majd vissza,
építenék én lila, vörös, akár hasznos emelvényt,
s nem lenne görbe, ha lenne buborék a mérőben.
Anyámnak is írnék, hogy finom volt a pörkölt,
majd a dobozokat visszaviszem egyszer,
halványkék meg szürkészöld színekben.

christart2023. március 14. 12:46

Oda-vissza olvass

andalgás tobzódás
rét vár vagy rím ház
mit számít bármi
mert ugye van kalitka
de nincs zár
se cipzár
vagy chip zár
nyomkövető Cézár
jah tényleg minek is
oda hol a madár se jár
hiszen ki szabadon száll
szabad szál vonalán
volán máv mahart hév metró
mögött előtt után csak lazán
mindegy is mi az irány
lényeg hogy legyen szabad sáv
szabadság ha már szabad
hát szabad a kalitka
ahol nincs zár
mellette mellet fogva
fekszik az ágyon fordítva
de nem a világ
semmi vár s mi az ár
mindig van út s kiút
na meg lekvár
egy fa az élet-világ
világas virágos és világos
nem baj ha tömény
pálinka és kömény
na meg a tömjén
olyan egyházas egy váras
madaras rét madaras ház
fondorlat mentes kotrás
kortárs fodormentás oldás
felfrissülés vonzás-taszítás
topogsz kedves útitárs
pedig nincs semmi mítosz
van némi pátosz és toposz
üzenő varázs
olvass visszafelé
akár a szavak vonalán
az idő tengelyén igazán
hol végtelenné válsz
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
hol végtelenné válsz
az idő tengelyén igazán
akár a szavak vonalán
olvass visszafelé
üzenő varázs
........ stb. az elejéig tovább

soosdavid2023. március 14. 11:11

Az utolsó pillanat margójára...

Tudtam, hogy egyszer eljő a perc,
A pillanat, mely oly rideg s nyers,
Széttépé a jelent, ármányt vet az égre,
Hamis ideál borula mindenik elmébe.

Értéktelenné vála, mi mindeddég becses,
Hiába a szép s a jó, többé nem kecses,
Értelmes eszmék vesznek: Nem kell, Nem helyes!
Mondhatsz te bármit kelletlen, ha zsebed üres.

Kis ház, kis kert, kis tisztesség,
Elmés régi monda beszédes biz,
De az új eszme elködöl, tévútra téged visz,
Menekülni késő már, mindenik ebben hisz.

Látszatok világa, kirakat az élet,
Elkorcsosula a lét, anyagias képek,
Az álomvilág fénykorában bamba a sok gyáva,
Veszte felé rohana a sors véres mocsarába.

Ébredni kéne végre, elfújni a ködöt,
De az illúzió erős, s egyre inkább pörög,
Az élet rövid, s egy frázis sem örök,
Késő lészen felocsúdni, ha majdan az ég dörög.

Ha véget ér, nagy ára lesz, az már egyszer biztos,
A sok lélek e Földön mind keményen piszkos,
Pöcegödröt építettünk, melynek leve mocskos,
A kérdés adott: kimászni vagy elsüllyedni fontos?

Mindenkinek magánál az értelem,
Ez egy öreg-örök szent intelem,
S hogy a nagyvilág merre térüle-fordula a jövendőben,
Dőljön el hát tiszta, s nem tébolyult fejekben.

Azért legyünk már normálisak,
Húzzuk meg a józan eszű határt,
Mert életünk léte e kicsiny világ,
Értelemért s reményért teli torokkal kiált!

attila9172023. március 14. 10:37

Nem mesél már a Hold

Nem mesél már a Hold, nem regél szépeket!
Égboltjára sem borít már derűs kék eget.
Fénye nem idéz már emlékképeket
És sarlója se szüretel új történeteket.
Mint régi papír, kopott sárga udvara
Egykoron ragyogó csillagok fényes csarnoka.

Elsápadt már a Hold, fátyolos tekintete
Mert többé már nem lehet csillagok játékszere.
Nem mozgat vizeket és nem jő ár-apály
Felszínén sem csillog már többé napsugár.
Mint sötét óriás, csak vár csendesen
Várja a szót, hogy valaki újra szólítsa kedvesen

Nem kering már a Hold, nem ejt többé táncot
Inkább magányt választotta és hozzá pedig láncot.
Béklyót öltött magára, az univerzum szabad szívében
Mert e világban ki ragyogtassa újra, többé olyan nincsen.

Fagyott már a Hold, élettelen, nem él.
Új világok varázsáról többé nem regél.
Nem mesél már a Hold, nem mond több történetet,
Így a világon sem születhetnek újra kisgyermekek.

bogbar772023. március 13. 12:42

HA MAGADHOZ SZÓLÍTANÁL

Azt ígérted, hogy majd visszajössz,
mint tolvaj sötétkék éjjelen,
ítélni élőket, s holtakat.
Én nem akartam, de rám ragadt
a bárgyú, hitetlen félelem:
nem lesz rá ikon, ok, like vagy kösz.

Meg tudok-e állni védtelen
gyermeki szívvel majd előtted,
szertelenül offline, face to face?
Lehetnék az, ki mindenre kész,
hiszen összes bűnöm lelőtted
előre, váratlan s véresen.

Ezeregy hibát elkövettem,
napjaim űzött vadként éltem,
s mindig gyenge voltam a jóra.
Sosem szálltam fel a hajóra
(a Noékat mind bolondnak véltem),
és szövetséget sem szövettem.

Nem kérek már semmit sem tőled,
csak kilátást a Golgotára,
a megbocsájtás meg rajtam áll.
S ha egyszer mégis visszalopnál,
rá lesz sütve a retinámra,
hogy mennyit futottam előled.

Josypau2023. március 13. 10:43

KAMIKAZE-KARMA

Észre se vettem hogy eddig is éltem,
Mígnem a nap egyszer elbukott délben.
Tűz csiholódott az éteri ködben,
Magamból lassan így kiköltöztem.

Körbeölelt az a vámpíri lélek,
Démoni önmagamtól is kitérek.
Átszövi testem az érzések árja,
Lebegő lelkem bukott angyalszárnya.

Torkomon száradó júdási csókok,
Gyilkos galócához rebbenő bókok.
Két szemem játszik a perzselő tűzzel,
Őrangyal magadtól kérlek ne űzz el!

Hasztalan szép szó és erkölcsi fegyver,
Hófehér gyermekből tisztesi ember.
Jöttödet várja hogy pusztítót adjon,
A porba lehulló ördögi asszony.

Egyre csak hívom, mantrába írom
Az inkarnációkban már nem bízom.
Törjön a lélek amíg még élek,
Az üdvözülésemben sem remélek.

Nem megyek jobbra, nem megyek balra,
A halált mondd ugyan így ki akarja?
Meg vagyon írva égi rendeletben,
Kamikaze-karma lapul tenyeredben.

ikakovics2023. március 13. 08:26

VINCENT CSILLAGOS ÉJSZAKÁJA

Talán a sok fény volt a végzeted,
Kezdve mikor szobádban
a napraforgókat festetted.
Ez volt a te varázslatos vágyad,
olyan szemekkel nézve,
amelyek túl fényesnek látták a világot,
s megvonta a józan érzéseid,
melyek ellen senki s semmi sem segít.

Kóborló különc voltál,
aki átölelte a mindenséget.
Pazar álmaid lettek a véged.
A föld már nem volt elég –
szíved csillagok után vágyott.
Nem engedtél magadnak egyetlen korlátot,
s nem ismertél el bármi gátló rácsot,
mintha azok a csodás napraforgók
az apró, bérelt szobádban
soha el nem hervadtak,
de örökké eszmédben virultak,

és megtalálták magasztosabb helyük
egy ragyogó és csillagos éjszakán,
s vakító sárga fénnyel töltötték be az eget.
Alatta a falu álomba burkolódzott,
de a templomtorony és a karcsú ciprus
a varázslatos magasságok felé ágaskodtak
mintha részesei lennének a csodás csillagoknak.

Borzongok amint sóvárgó szívedbe nézek –
ott található szenvedélyed és a kéjed.

Brenedin2023. március 12. 22:20

SZABADULÁS

Nem meri hinni, a torkára léptek,
az erek testében pulzálva égnek.
Ráncokat rajzoló múlt a homlokán,
ezer éve halad az ősök nyomdokán.

Megfáradt kezével törli könnyeit,
egyedül vonszolja nehéz terheit.
Összezárt ajkai között kérdések,
sóhajában, ki nem mondott érzések.

Hasztalan harcolt a merő közönnyel,
letenné mardosó kételyét örömmel.
Szántszándékkal a gyűlölettel szemben,
szélesre kitárt karokkal, elveszetten.

Teremtő terhe mézédes illatával,
üldögél csendben az éj viharával.
Képtelen távolság feltörő érzése,
ölelő hullámok köszöntő békéje.

Szabad lelke elhajózik új vizekre,
simogató szél hajtja képzeletbe.
Ami visszafogta, már nem akadály,
a szenvedély tüze jön, mint a dagály.

Talpra áll, ébredése erővel teli,
bátorság vágyát újra feltüzeli.
Tapasztalásra nyitja lezárt szemeit,
így emeli hálára kulcsolt kezeit.

M.J.Kata2023. március 12. 19:18

A rendbontó

Kedvére sétált a földön,
szebbik arcát mutatva,
ingadozókra vadászott,
akik hallgatták szájtátva.
Ahogy sokasodott serege,
úgy formálódott ördögi terve,
és a mélyből felhozta
a pokol tüzes bugyrát.

Ó' ti balgák, ti hitet elhagyók,
kereszteket eldobálók!
Gondolatokban olvasok,
kétkedőket csalogatok,
iszonyú káoszt teremtek,
s ez lesz a végzetetek!
Mert nem figyeltek, ez nekem
új, s még újabb élvezet!
Majd, ha országok romjain
ülve, tűznek szikráját
szórom a világra,
akkor kaptok észbe,
nem ezt ígértem nektek.
De igen, hisz ezt akartátok,
mert a gőg, az önzés
elvette józan eszetek,
s én a sátán, ezt kihasználtam,
most kárörömmel nézlek titeket!
Szórhatjátok rám a szenteltvizet,
önthetitek csöbörből, vödörből,
a művem itt hagyom a földön, és
ne higgyétek, hogy örökre eltűnök!

Így visítozott a sátán,
kéjesen hasát simítva,
mikor űzték lefelé
a tüzes pokolba.
Itt hagyta a káoszt,
a szétrombolt világot,
a kínoktól fetrengő,
megalázott embert,
aki rájött, hogy tévedett,
de már minden hiába,
oda a múlt, a jövő,
hiába sír, zokog, a kevés túlélő.

Jula602023. március 12. 18:03

Megcsörrent a telefon

Fojtó félelem járkál ereimben,
tehetetlenül küzd idegeimmel.
A reményt eltapossa az érzetem.
Valóban így lesz, vagy ez a képzetem?

Kínoz a rostokolás, állnak percek.
Elkezdődhet nélküled új fejezet?
Erősödik a szenvedő pillanat,
már készülődsz, jöttek közben a szavak.

Futok némán a sötét éjszakában.
Ne hagyj itt, mi lesz velem e világban!
Kell küzdened, átkozottul akarom,
de feladat vár az idővonalon.

Már csak a kimerült tested találom,
lelked átszállt mindennemű határon.
Elmentél, nincs rá valódi fogalom,
szíven összetört ezen a hajnalon.

Csaba122023. március 12. 16:37

Vasúti balesetek

Harmincnégy halálos vasúti átjáró,
baleset jutott a tavalyi esztendőre.
Vajon mennyi lesz a szabályt áthágó?
És mennyi halott lesz jövőre?

Harmincnégyen rohantak végzetükbe már,
Hiába várta őket rút halál,
Mert a vonat nem vár,
Keresték a veszélyt, ami e nélkül is megtalál.

Mindenki siet, oson,
Nincs idő két percet várni.
Átmennek a piroson,
Aztán lehet temetésre járni.

Kiss_Istvan2023. március 12. 14:18

Kiss István - Vihar

Feltámadt a szél , jön a vihar.
Dörög az ég , a hangulatom cudar.
Villámlik, fény játék az égbolton.
Hideg s meleg találkozik egy ponton.
Rohanok a világ elöl , de felbotlom.
Orcámat verdesi az eső.
Bambán csodálom , a természeté az erő.
Fel állnék mostmár ,mert ráz a hideg.
Fázom. Szinte reszketek , minden oly rideg.
Elfáradtam. Nem vesz be az élet .
Nem kérek belépőt ,csak létet.
Nyugalmat s némi csöndet.
Hallani akarom magam , hallani!
Győzelmet akarok s nem kudarcot vallani.

Essen eső , fújjon a szél,
Gyöngül a lélek , ha fél.
Szakad a hó, kemény a tél,
A megfagyott szív már nem él.

Tipornak, taposnak ezek a gonosz lelkek .
Hazudnak , át vernek. Álszent szentek.
Nem érzem a hegyek bódító tisztaságát.
Csak a harmónia s béke pusztulását.
Hinnem kell! Hinnem,hogy a bú eltűnik innen.
Tudnom kell ! S tudom ,hogy rendben lesz minden .
Hiszen a fény erősebb , mint a sötétség.
Merészség a gyöngédség , csekélység a reménység.
Szeretnék már fürdeni a napfényben.
Nem kérek sokat ,csak élhessen békében .
Jelenleg még fél lábbal a pokolban .
A másikkal meg a mocsokban.
Csendes üvöltés a rekedt torokban.
Csodás az életem , de jelenleg romokban.

VaradyEndre2023. március 12. 09:49

Lélekcsapdák

Lelkünkbe tapos az életnek árja,
rágja a létet a hiány, a nincs.
Mindenki csak az örömöt várja.
Nincs a sikerhez biztos kilincs.

Álörömöknek délibáb tárja:
az ital, a drogok, a hatalom, pénz.
Lelkünket végül börtönbe zárja,
és utolér minket, biztos a vész.

Nyüglődés, szenvedés, céltalanság vár,
hiábavaló lesz végül a lét.
Kattan kezünkön a lét-lezáró zár.
Rajtunk is múlik: Az élet a tét!

amatorpike2023. március 12. 06:30

Magam vagyok

Nézem a lemenő nap fényében,
mily nyugalmas a láthatár.
De van, kinek nem ily felemelő,
inkább fojtogató e délután,

Némelyeknek az otthonlét,
nem szeretetteljes régóta már.
Mintha egy embertelen álom,
ébren folytatódna tovább.

A bántalmazáshoz olykor,
nem is kellenek erős kezek.
sokszor elég a hangos szó,
vagy épp a beszédes csend.

Minden újabb bántás után,
kisebb, és láthatatlanabb leszel.
Szép lassan eljön az ideje,
s úgy hiszed, így marad örökre.

Az elhagyatottság érzése,
máskor meg, a túlzott figyelem,
mitől oly nyugtalan lényed.
Bárcsak segíthetne valaki végre.

De mert nincsen látható nyoma,
nem is derülhet rá fény soha.
Hisz nem keltenek feltűnést,
olyanok mintha nem léteznének.

Évek fájdalmát cipelik hátukon.
Nem sírnak, panaszkodnak.
Úgy hiszik, ennyit érnek csupán.
Tenni ellene nem lehet már.

És aztán egyszer csak vége.
Nincsen tovább. Elég legyen már.
Egy aprócska csöpp csupán,
de kicsordult az a bizonyos pohár.

lnagypet2023. március 11. 19:29

Jó anyám az éj

Jó anyám az éj,holdarcú anyácska
álmok puha bölcsőjében elringat,
csillagok fénypaplanával takargat
altatót énekel,mint egy madárka.

Jó anyám a szél,hűsíti homlokom
port kavar démonaim szeme elé,
ártatlanságot terít sorsom fölé
jósággal ébreszt sátáni hajnalon.

Ördögűző szertartás ébredésem,
vélt bűneimtől való megmentésem.
Hópihe-rácson áthulló szent varázs.

Halálképű fájdalmaim legvégén,
poszátahangú csenderdő legmélyén.
Zizegő létavarban élő parázs.

Gabeszka322023. március 11. 16:34

Ördögi világ

Egykor régen jelen volt, jóságnak angyala,
Apránként ütötte fel fejét, gonoszság démona.
Mostanra agresszív az ember,
Van, hogy már kérdezni sem mer.
Elfojtva magában szavait
Így tetézve bajait.
Hogy tudassa ha baj van?
Mit kimond, ott hever a sarokban.
Erélye üres és haszontalan,
kiáltva lép fel, hogy mi lesz ezután bizonytalan.
Ordítva szólnak vissza!
E világ ördög vérét issza.
Félve hallgatja a sok gonosz tettet,
Vaktában kioltottak egy életet.
Mi késztette erre a szörnyű tettre?
Csakúgy öntudatlanul tette?
Ha kérdezik, emlékeit homály fedi,
Bódulat magánál tartja, nem engedi.
Másvilágban képzeli magát,
Érteni nem lehet mit hadovál, mégis igaznak véli szavát.
Agressziótól fűtött bódult állapot,
Teste gyenge, elhagyatott,
Kitudja megéri e holnapot.

Mikor magához tér,ártatlanul szól,
Hangoztatja.. ő nem vétkezett!
Tettére nem emlékezett.
Pedig az ördögi volt és véres,
a penge amin táncol éles.
Megszállott benne a gonoszság,
kiűzni belőle, nagy bátorság.
Vakon rohanva végzetébe már,
Hiába várja rút halál.

Gidion_McArthur2023. március 11. 11:38

A Hajnal mostoha fia

„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.” - Karinthy Frigyes

Titkokat rejt a hajnal,
Fülembe oly mélyen súgta,
Napsugarai arcomat perzseli,
Ahogy föld megvilágosodik.

Nem voltam se úr, se szolga,
Ember talán az voltam,
Ki bukdácsolt, de őszintén,
S ki remélem szívekbe betért.

Titkokat súg a hajnal,
Oly mély titkokat,
Melyekbe az ember beletakarózna,
S a lába nem lógna ki alatta.

Elhittem oly sok csodát,
Melyek álmomban jöttek elő hozzám,
S hírüket talán kétkedés fedezte.
Jómagam nem tudtam mit, s miben higgyek.

Elindultam hát, a világnak nevezett
Cirkusz porondján.
S saját bőrömön tapasztalván,
A világ rejtélyei, egy titkos világ.

Végig mentem én az összes úton kérem,
S Isten szavait kerestem,
S mentem én, csak mentem,
Előre, hátra, nem érdekelt.

Átvágtam, én magam a határokon, világokon,
Embereken, vallásokon.
Vakon mentem,
S mégis valaki vezetett.

Barátok jöttek velem,
Kik kitarthattak volna mellettem,
Eskükbe fogadkoztak,
S végül mind elhervadtan bandukolt vissza.

S lányok bújtak mellém,
De szavaim nekik nem ért erényt.
Így nem fonódott össze életünk
Hát elhagyott lennék? Kétlem én.

Az úrban kerestem menedékem,
Ki súgta egyszer,
Titkokat rejt a hajnal,
Szemeimet azóta is hajnalra vetem.

S láttam én kérem szépen,
Mindenféle hajnalt,
Izzott vöröset, nyugodt kéket,
Meleget, hideget.

De nekem az úr, ott előttem,
Meg nem jelent.
Nem voltam méltó rá,
Hogy lássam ős régi szakállát.

Hitetlen kérdések,
Az ember mély létezése,
Súg valamit, mely elszéled,
A hajnal titkokat rejt.

Nem mondhatom el,
Hogy mit is rejt,
Hogy mit súg oly hevesen,
De eljött az idő, hát elmondom mindenkinek.

Hogy az úton igen is fájt,
Ha bántottak s lenéztek,
Fájt, ha nem hittek bennem,
A csalódások, a sírásások.

S éreztem a hitetlenek dühét,
Mely felemészt,
S súgtam az imákat,
Melyekre nem kaptam válaszokat.

Fájt, ha segítségem kérték,
Segítségem a semmihez mérték.
Sok jót láttam,
De a csodákat nem találtam.

Néztem, ahogy a napsugarai,
Átvágnak a felhőn, Oly felemelő,
Szabad akartam lenni,
S magammal jóba lenni.

Mikor elindultam tudtam mit keresek,
De valahol elfelejtettem, ki keres,
S miért keres,
Azt hiszem a felén elkeveredtem.

Sajnáltam magam, s dühös voltam,
A világ átvert, s elfáradtam,
Hogy újra játsszak,
S nemhogy értelmet találtam volna, azt vesztettem el.

Egy napon cigarettát gyújtottam részeg hajnalon,
S könnyeim csordultak ki e napon,
Nem értettem meg semmit sem,
S nem is volt szent mise.

Egyszerűen láttam,
Könnyek közt a hajnalt,
Nem mesélt szépséges ódát,
De tudtam valami van odaát.

S figyel reám,
Titkokat rejt a hajnal ám,
S egy titok melyet nem mondhatok el.
De elmondom mindenkinek.

Bármi bús, s szörnyű,
Megrogyott életű,
S csodák melyek vannak, de nem hiszed,
Teljes mértékben mindegy.

Ha elveszett minden,
S ezeken túl mindenen,
Rájössz, aki elveszett, te lennél,
Ki lesz, aki sírna érted még?

Nem az út melyet oly annyira keresel,
Tűnt el,
Ha nem egyszerűen csak te,
Bizony, te tűntél el.

Az úton mely vadregényes,
Könnyen tévedhet el az önmagad képe,
S nem keresni kell vadul éjt - nappalt,
Hanem megnézni a hajnalt.

S csendben csodák nélkül,
Jöttem rá,
Csodák már pedig vannak ám,
Ahogy bámultam a hajnalt egy napon át.

Megérett bennem a gondolat,
Hogy minden rendben van,
S nincs, ki utamba állna,
Utamnak határt csak én szabhatok.

S szabadnak lenni nekem jogom,
S ezt többet el nem adom,
Csak bámulom a hajnalt,
S várom őt mindennap.

Talán majd eljön az a kedves pillanat,
Mikor eljön értem egy csodás hajnal,
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.”

Nézd a felkelő napot,
Ahogy bearanyozza a napod,
Bűneidet a hajnal vörösen izzó sugarai,
A föld felszínéről felperzseli.

Esélyt, emberek, Esélyt,
Hoztam én,
A hajnal mostoha fia,
Elmegy most Nyugatra.

Keletről érkezem,
Minden nap érkezem,
Fogom a két kezed,
S el nem engedem.

Esély, emberek, Esély,
Hát a titkok közül az Esély,
Melyet a hajnal szellője súg,
Oly mélyen súg.

Titkokat rejt a hajnal,
Minden nappal, az esély hajnala,
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondtam hát mindenkinek.”

tibor19882023. március 10. 15:41

Rímbe szedett fizika

Arkhimédész bácsi fürdőkádba csobban,
"Heuréka!", "Megvan!", kiáltozza nyomban.
Kiemelkedően csavaros eszével
Csigalassúságú kora előtt lépdel.

Sebesség egyenlő út elosztva idő,
A súrlódás végett elkopik a cipő.
Közegellenállás beúszik a képbe,
Süvítő szellőből vehetitek észre.

Távcsövével babrál tudós Galilei,
Mellyel a Jupiter holdjait figyeli.
Pisa ferde tornya kísérleti terep,
Zuhanó golyóktól félnek az emberek.

Kilenc után vessző, nyolcvanegy a vége,
Fordítsuk figyelmünk a szabadesésre.
Túlontúl beszédes az ingának hossza,
Lengésnek idejét fülünkbe suttogja.

Egy másodperc alatt háromszor százezer,
Kilométer, mivel a fényesség szelel.
Földünk égi útja elliptikus pálya,
Kepler hívta fel a figyelmet reája.

Folyton-folyvást tágul világegyetemünk,
Luftballon, amelyet pingálni kedvelünk.
Növekszik, ha fújjuk, filcpötty a galaxis,
Rendre távolodnak, mutatja a praxis.

Haladjunk előre a megkezdett úton,
Teljes tömegével nekünk rohan Newton.
Fájától az alma nem esik túl messze,
A gravitációt elképedve leste.

Erő-ellenerő, így szól a törvénye,
Prizmakísérletét eresszük bő lére.
Beeső fénynyaláb elemére bontva,
Spektrumanalízis, szivárványszínpompa.

Földet művelhetne, de nincs hozzá kedve,
Ég mechanikáját felettébb szerette.
Erőmértékegység viseli a nevét,
Szerény személyéről legyen ennyi elég.

Virgonc kisgyermekként fut-szalad az áram,
Bemozog a mágnes, együtt járnak párban.
Párhuzamos, soros lehet a kapcsolás,
Vegyessel tarkítva, ugye, milyen csodás?

Déri Miksa, Bláthy, Zipernovszky Károly
Hét határban híres transzformátoráról.
Meghatározó a tekercsmenet száma,
Nélküle az élet feszültebbé válna.

Az összenyomott gáz felmelegszik menten,
Négyütemű motor, kocsikázni mentem.
A térfogat csökken, növekszik a nyomás,
Gyújtógyertya, Big Bang, majd a kipufogás.

Albert Einstein agytröszt, és ez nem is vitás,
Elmélete magja a relativitás.
Hegedűjén játszik, hű társa a zene,
Zokniját mellőzvén pereg le élete.

Energiát szállít az inaló hullám,
Felületnek menve viselkedék furcsán.
A fény szintúgy fodor, nem csupán részecske,
Elektromágneses fotonként terjedve.

High-Tech, csilivili űrhajóban lenni,
A hosszú életnek rejtelmét jelenti.
Amíg húsz esztendő elrobog a Földön,
Megtart fiatalnak az égbéli börtön.

Az atomreaktor kerüljön még sorra,
Neutronbelövés, ezzel meg van oldva.
235-ös urán az áldozat,
Láncreakcióra kényszerít másokat.

MikusBea2023. március 10. 10:29

Haláltangó

Táncra hívtam egyszer a halált,
Szobámban, ágyamon talált.
Kézenfogva ő koreografált,
Bemutatta legújabb tangóját.

Ő vezetett a táncban, én húzódtam,
Féltem tőle, kétségbeesett voltam.
Bár ő nem bántott, de nyugtalanított, hogy itt ér véget minden,
Ekkor már rég megbántam tettem.

El jártam már a haláltangót,
Meg kaptam a leckét, az útravalót.
Szorította derekam, húzott magához,
A hangtalan éjszakához.

De Nme hagytam győzni őt,
Kitéptem magam a kezéből.
A tánc az enyém volt már,
Ő meredten nézett vissza rám.

S győztesként ünnepelt engem,
Hogy nyertem ebben a versenyben.
Azóta nem vezet senki már,
Egyedül az enyém csak a tánc!

2022.10.19.

Zerge2023. március 10. 09:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

spiderlily2023. március 10. 02:46

Halom a halon

Kavalkád gomolyog érzéseim fellegében,
vízesésként zúdulna a mély tengerébe.
Megtetettem már hurrikán túrákat,
megint szólal a gát, éles morajlat.
A harmat hidege lassan bőrt érinti?
Szemeimből zuhanna a mélyibe,
távolodna ez a víz, mi elakaszt.

Váratlanul elapad a dagály,
mit lát faág az aggály.
Kis tavak amik látottak,
úsznak benne a halak,
mindnek barátjuk,
maradt is társuk.
Úgy szeretik szerettük?
Szeretetre méltó szerettük?

Összemosolyognak ezek a halak,
mintha lemaradtam volna valamiről.
Tán én nem úszok úgy ahogy ők?
Pikkelyek, ragyogó pikkelyek,
hagyom fényesen csillogni megpihent szívemen.
Mégis fáj nézni, tán én nem élek?
Ők meg élnek, valójában élnek?

Mit is tudhatnék én?
Elutasított én,
én utasítottam el magam elvetvén.
Oly sokszor csak bámultam ég tengerét.
„Vajon ha járnék, vagy úsznék felette.”
- bujdokoltam moszattal ellepve.
Mígnem önként feküdtem be a hálóba, mit halász úgy kapkod;
balgaság hozta ezt az áldozatot.

Végzetembe úsztam már,
de hiába várt úgy a rút halál.
Fogoly maradtam víznek édes tengerén.
Elapad mi fejemben létezén,
az a honvágy, valami túl messzi partra.
Majdnem elkapott a tapadós alga,
pedig édes élet mit kapok,
hagyott már magán sok-sok elveszített napot.

M.Laurens2023. március 10. 00:06

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

drotossandor892023. március 9. 22:04

Elveszve

Rohanok a végzetem felé, esztelen,
nincs mit vesztenem... a király meztelen.
Én akartam ezt... elengedtétek kezem,
csavargóvá vàltam, nem találom helyem.

Megint ugyanabba a folyóba léptem,
àrral szemben úszok, szenvedek a mélyben.
Lehúz a magàny , megmentene a remény,
partot érek tudom... ott ki rúg még belém?

Én rontottam el, bűnbakot felesleges keresnem,
hogy tanuljak belőle, szàzszor kellett elesnem.
Rohanok a vesztembe, egyre jobban sietve,
egy fabatkàt sem érek... el lett velem hitetve.

Szabina.Gajdos2023. március 9. 21:24

Várakozás.
(A háború árnyékában Kárpátalján)

Eljött a tél vége, február 24,
amikor elkezdődött egy igazán kemény év.
A reggeli hírek után, szavakat se leltünk,
a reménytelenség egész nap terhelte a testünk.

A szeretteink egyik fele távol,
mivel a háború, a család találkozásától gátol.
A veszélytől távol, mégis közel,
a család szerető ereje így is ölel.

Eltelt egy év, a helyzet nem sokat javult,
az ember az életről még többet tanult .
Megtanult örülni a kicsi dolgoknak,
jó lenne újra látni őket igazán boldognak.

"Vajon mikor lesz ennek vége?"
a többségünknek ez járhat a fejébe.
Félelem, bizonytalanság-ez van az agyunkba,
bárcsak ismét lenne élet-a mi kis falunkba.

Kati172023. március 9. 20:16

Mi értelme?

Ez egy elvont világ.
A legtöbb ember csak vedeli a piát.

Isznak meg isznak, hogy elfelejtsenek mindent,
de ezzel csak kárt okoznak,
többre mennének egy kis hittel.
Neked is bíznod kéne magadban, hidd el!

Az egyik iszik, a másik drogozik,
a harmadik meg ássa a sírt nekik
és szépen csendben nézi végig,
ahogy Ők magukat eltemetik.

Ez az öngyilkosság egyik formája.
Mondjuk elég lassú, így van,
akinek sokáig tart, mire kivárja.
Eléldegél nincstelenül még több, mint húsz évig.
Mások sikereit keserves mosollyal nézi végig.

Mire rájön, hogy az egyik közülük ő is lehetne,
addigra réges-régen el is van temetve.
S értelme már csak
a leszögezett koporsóban kél újra életre.

Olahtimi2023. március 9. 11:11

Feloldozás

Egy bolond világban élt, mert lelke itt maradt
Ki tudja hányszor volt gaz, és hányszor áldozat.
Az ördöggel is lepaktált, ha érdeke kívánta
Lelke önző volt, soha nem hallgatott másra.
Lantján zenélt neki az útján egy züllött alak,
Halott virágok szirmain mégis tovább haladt.

Háborgott mindenért nem talált megnyugvásra
Kalandozott, és magát kereste másba.
Istennel szembeszegült, mert a hitét rég elásta.
Majd durcásan végzetébe rohant, mert nem hallgatott másra.
A kaszás már várta, hogy átviszi a túlsó partra,
De lelkét ő neki mégsem adta.

Még elevenen élt benne a múltnak sara,
Nem tudta meggyógyul e valaha.
Összetörve állt a fénylő nap alatt.
Érezte, hogy az idő fogságába ragadt.

Majd egyszer helyére kerül minden,
Kulcs a megbocsájtás, hogy lássa Isten.
Ha feloldozást kér meg fogja kapni,
És akkor tudja a földi életet itt hagyni.

HalaszZ2023. március 9. 11:00

Mi végre?

Én nem tudom, mi végre
térdelünk és nézünk fel az égre,
ha imánk már nem segít?
Hisz nem erősít abban sem hitet,
s nem számolja napjait,
ki néha visszavihet
egy elkoldult bevásárlókocsit.

Én nem tudom, mi végre
térdelünk és tömködünk a résbe,
ha a gát egyre feszít?
Leomlik majd minden part,
mert átszakad, mit csak imádság tart,
s az árt nem kerülheted -
a kapzsi vágy hatalmába kerít.

Én nem tudom, mi végre
tépjük szét a belépőt a fényre?
Így imánk már nem segít.
Csak áramlik a romlott levegő.
Ki hittel szippant bele,
a jutalma drágakő.
S az ördög szembogara megbénít.

Én nem tudom, mi végre
térdelünk és nézünk fel az égre,
ha imánk már nem segít?
És a világ hiszi, ő nem veszít.
Mert úgy veti be magát,
Hogy hite szikla szilárd,
S ha kétséged van, téged kitaszít.

Halász Zoltán

mengyi322023. március 8. 22:51

Fentről a hó

Fentről a hó, örökségünk fehér leplére írta,
befogadni nem engedte a fagyos föld.
Csontbreccsák szerteszét gurultak, a dombok
között a Don-kanyarnak ívében, vége lett
az öldöklő színdarabnak A mozdulatlan
jeges éj mögé, rejtőzött a csend-sikoly.

delibab2023. március 8. 19:51

Tavaszra hívó

A magány foglyul ejt ha nem vigyázol,
Még ha megszöknél is, ő körbe táncol
Belök hosszú, végtelen alagútba
Melynek elveszett már régen a kulcsa.

Magányosan ballag a fagyos reggel
Fél,az ébredő tavasz erre lebzsel.
Holmi játékosság is bujkál benne,
a hóvirágot jéggel körbe vette.

A télnek már így is-úgyis vége lesz,
Ha majd kisüt a nap, csepeg az eresz.
Holmi bátor ember, ki arra téved,
Magányodból talán kirángat téged.

Szenvedélyes csókkal búcsúzik a tél,
Jégvirágot fúj feléd a kósza szél,
Talán reményt ébreszt,nem vagy egyedül,
A borús jelen is jobb kedvre derül.

Any2023. március 8. 17:07

Álarcosok

Covid pánik volt, s otthonom
zárt osztály,
szív-kertemben a világhálóra nyíló
tulipán,
mint a tavasz, oly csecse-becse,
s olyan akaratos,
mint az a bájló szövegecske,
mi nagyon kívánatos.

Magánytól reszketett a lelkem,
karjaidba fűzted,
győzelmünket kalapodra, nevem
szívedre tűzted.
Párosan az élet nevet, s fényben
fürdik a táj,
Étlen-szomjan is, a boldogságtól
hízik a máj.

Ám tiszta napok kúsztak bele
a bódult világba,
s nem a maszkos korszaknak
róható fel hibája,
hogy csúnya végjátéka kerekedett
a mesének.
Mi tapostunk oda két lábbal
a szépnek.

Az álarcosok maszkabálját elérte
a végzete.
Lett érthetetlen, szívritmust zavaró
képlete
arcodnak, s a döntetlen kimenetelű
csatákban
életet már hiába kerestünk, csak
halál van.

De-Di2023. március 8. 15:37

Ember

Szó, mi felemel!
A háború eltemet.
Ki fizet érte?!

balagi2023. március 8. 12:09

Küzdeni

Cseberből vederbe,
tartja a mondás.
Ha egyik bajból kilépsz,
a másikban vár rontás.
A vízből kimert lepke
pókhálóba száll,
de vizes szárnya segíti,
nem ragad be már.
Egy rántás, és menekül,
magasra felrepül.
Sose tudhatod, az életben mi vár,
így
feladni, s nem küzdeni,
az lenne csak kár!

Papp Ágnes

Jamester_Smith2023. március 8. 11:23

A végzetes nyár

Előttem kanyar,
számból fanyar
nyál csorog.
Fölöttem betépett
őrző angyalok.

Az álom
mélyen átfon,
lelkem súlytalan.
A jövő köddé vált,
a létnek csak múltja van.

A nyár
elcsendesedve
messze száll.
Egyetlen nyár,
mi ölelni vár.

Aszfalt és padka,
az árok testem
szállni hagyja.
Vár a túloldal édesen,
túl árkon és életen.

A csend lágyan simogat,
az idő megáll,
az ég hívogat.
Egy sebzett nyárfa szomorúan int...
Értelmetlen halál megint.

SzilajMark2023. március 8. 08:34

Esztelen remény

Lelked leheletének görcsös morajlása
az, mi felszínre tör amott benned.
Homályban tengődő, szép jövőd állása
elbicsaklik, megtörik, csak engedd.

Engedd elmenni ködben úszó, szép jövőd,
hisz sorsod már megpecséltetett igazság.
Tikkasztóan kiapad lelked édessége,
s mi zsenge volt egykor, mára csak kopár ág.

Ág, mely ha törik, reccsenve szakítja félbe
tizenhárom év kitartó munkájának ékét.
Oly szép volt e hit, és naiv lángnyelv,
melyre az élet csak most varrta rá a fékét.

Fékét varrta életed rongyozott köntösére,
melyet megfoltozál, de igazi sose lészen.
Hisz könyörtelen igazság az élet, vad és rút,
s elsöpör bármikor, ha nem vagy készen.

TettyeiMark2023. március 8. 06:42

Repülj!

Ha vonz a mámor, s vinne már a lábad,
s mint puskacső elébe lépni kész
szerelmes vad, már semmitől se félsz,
hát rajta! Indulj már! Szaladj utána!

Ne hagyd, hogy visszatartson józan ész
vagy mások által rádruházott erkölcs.
Vezessen száz megérzés és ezer bölcs
hormon, amely a véredben tenyész.

Csak száguldj, szállj, repülj, míg tart a mámor,
ne gondolkozz, és semmivel se számolj:
a perc sosem tér vissza holtodig.

És ne aggódj, mi lesz, ha földet érsz.
Semmit se lát, ki holnap körbenéz,
csak az út kövén a véred foltjait.

orkenyi2023. március 7. 21:39

Sírvers 2023

Drága Attilám, drága kis szívem.
Hová juttatott ez őrült szerelem?

Flóra szívét kérted?
de nem adá az ég.

Illyés elvitte,
s maradt a törmelék!

Harminckét év.
Kevés egy életre.

Sebed vérpiros.
A vonat széttépte.

Nem maradt semmink.
Csak a fájó sebünk.

A szívünk megszakad.
HIÁNYZOL nekünk.

Az idő elszállt.
Száztizennyolc éve már.

Hiányod rettentő,
Öregszem én már!!!

Megyek utánad,
hamarosan bizony.

Mindjárt találkozunk,
S akkor majd megnyugszom.

Nora19942023. március 7. 21:28

Félig ördög,félig angyal

Életünk során meg történik,hogy ketté válik a lélek,
utamot angyalok és ördögök kísérnek.

Van úgy hogy jó vagyok,
mikor utamat őrzik az angyalok.
Néha rossz,nagyon rossz,
olykor megkísért a gonosz.

Egy angyal így szól hozzám,
tegyem az életem jobbá.
Ne kövessek el ennyi hibát,
mert az ördög értem kiált.

Máskor én vagyok ki rohan a végzetébe már,
de nem félek,hiába vár a rút halál.

Az ördög azt súgja,hogy a rossz út a helyes,
de az angyal a jó útra terelget.

Védelmezni próbál és segítő kezet nyújt,
én mégis úgy viselkedek,mint akibe az ördög belebújt.

Úgy dobálják a lelkem,mint egy labdát,
ezáltal megélem életem mennyét és poklát.

Egyszer fent, egyszer lent ennyi az élet,
így szállnak el felettünk az évek.

Félig angyalként félig ördögként rohanok a vesztembe,
nem mindig gondolok az elmúló percekre.

Ha eljön az én időm glóriával vagy lángokkal kísérve,
a magasba szállok vagy a föld alatti mélységbe.

Feledésbe nem merülök,hisz sok jót tettem vagy rosszat,
valaki jó,valaki rossz szájízzel vélekszi a múltat!

4442023. március 7. 19:34

Nagyításban

Diogenész dícsérete

Tudatom mélyég bugyrait kutatom,
s az ősi idea lelete öröm,
ördögi rögök közt vezet utamon,
és kívül helyez a szabályzott körön.

A magam lencséjén szűröm át korom,
csak torzító tárgylap a színes világ,
nagyításban: vak vágyak halálsoron,
de mi marad ha cellánk már kizárt.

Mert lehet új, vagy ókor az éra,
kísért a lét telhetetlen teste,
benne fetreng, léha és hetéra,

míg anyagot szolgál a sóvár elme.
Ám ki tükröt tart torzuló rendbe, néha,
példa lehet e préda-verembe.

Taktoma2023. március 7. 18:31

Ördögűzés

A lelketlen varjú kortalan fán ül.
Kajánul örvend, megfogant átka!
Szürke arcú lányok bávatag szemében
Nem gyújtja meg tüzét a vágy szikrája.
Fergetegek gyűljetek,
Élet-örvényt keltsetek!
Hijja, hijja hajj!

Korcs elmét bűvölő gagyi film-csatorna
Futószalagján tolong a sok zombi,
Széles választékú, ingyenes lakoma,
A vergődő lelket nyárs hegyére tűzi.
Fergetegek gyűljetek,
Élet-örvényt keltsetek!
Hijja, hijja hajj!

Azt mondjátok: Ó, ti vének!
Üldögéltek, csak meséltek…
Bár a kezünk reszketeg,
Szemünk átlát hályogon
És meglátjuk, amit más nem!
Felrémlik egy ősi ének,
Amíg élek, dunnyogom:
Fergetegek gyűljetek,
Élet-örvényt keltsetek!
Hijja, hijja hajj!

Trapotek2023. március 7. 14:41

Mik vagyunk

Hogy minden reggel felkelünk,
Csak egy dologra jel,
Hogy mit hagyunk, s még mi ránk vetül
Ha majd aludni kell.

Minden ébredéskor evidens,
Hogy az álom ránk talál,
S mint ránk találva elragad
Mint a feltétlen halál.

Engi2023. március 7. 12:54

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

cseszlovak2023. március 6. 22:40

mint az ég

feketébb a város, mint az ég
megrúg, szívemből kikanyarodok --
két körte, magányos hintaszék

futni - az lenne egyszerűbb dolog
lehetne talán a "mintha még"
egy csík... én ennél csak többet tolok

felszívom - lecsordul - tintakék
mindegy, jönnek a magányos korok
feketébb a város, mint az ég

Moncs2023. március 6. 21:42

Végzetem

Adta azt, mit más sosem,
Magamban hittem, erős vagyok s érdemlem
A boldogságot és az életet.
Reményt kaptam, egy álom jövőképet.

Botladoztunk a macskaköves utakon.
Lábam botlott s majdhogynem hason
Fekszem, de megfogtál
A reménnyel, s a beharangozott képpel.

Szívem mégis érezte, a hamis démonokat,
Dobja elénk a pofont adó lépteket, hangokat.
Kívül mosoly díszelgett, kedvesség.
Szememben a fájdalom, mit a démon égetett belém.

Küzdök, harcolok ellene...
Élni akar lelkem, csak nem tudom, hogy e testben...
De még 1 kis időt hagyj meg Nekem,
Hagyj élvezzem kicsit a könnyed életet!
De nem szabadulok Tőle,
Végig kíséri megmaradt életem.

Saját démonaim ígérték a jövőt.
Becsukott szemmel nem láttam..."Naív kölyök".
Szabadulnék Tőle, de Vele kell éljek,
Bőrömre égette rút végzetemet.

S a boldog pillanatok is elalszanak.
Csendben kecsegtet néha...
Majd elvisz oda, az ajtóba.
Nem akarja hagyni, hogy álmom éljem 1 percig is ma.

Mate_20012023. március 6. 21:06

Végzet

Felcsap a hullám, pusztító, tengeri,
S sötét végzetbe rohan lelkeknek ezrei,
Bújó árnyék, a falakon csendben sejteti,
Nem csendül már kacaj, boldog, gyermeki.

Perzselő nap szele éget fel földeket,
Földrengés pusztít, s "készít" völgyeket,
Internet terjedve emészt fel könyveket,
Homályba borul ezred évnyi bölcselet.

Kavargó légörvény elrepít házakat,
Szél tör le, század óta virágzó ágakat,
Óceán nyel el tájat, várat, partokat,
Az égbolt nem ad már hűsítő fátylakat.

Elemésztő tűz felperzsel erdőket,
Szürke felhő nem ad szomjoltó esőket,
Ki eddig elbújt, örökké nem rejtőzhet,
Haldokló földön számlálják az időnket.

Rohanva szaladnak hónapok, évek,
Szaporodva fogynak majd a népek,
S hogy a most mikor érhet véget,
Sietve mondja meg a jövő s a végzet.

Beatrix19852023. március 6. 19:19

Álomszövő...

Kopott kabátjában a felhők
fölött várakozik csendesen.
Rég kiégett törzsének gyökere
álmokat sző a szirteken.

S bár kapaszkodna még tovább
a halott sziklák peremén,
magányától könnyezve
nő a holdig, az ég tetején.

Száraz ága hiába roppan ketté
az idő kérges vasfogába.
Mulandóságát rohanva kergeti
villámok tüzes viharába.

S bár tudja a mennyország
is valahol egyszer véget ér,
ki nevetve végzetét, majd
maga is mélybe tér.

S ott hagyva a szirtek vad
kövei között ifjúsága egy darabját,
mosolyogva zuhant tengerébe,
hisz kijátszotta a rút halált.

Kriszti122023. március 6. 17:50

Szenvedély? Betegség.

Csak még egy szál cigi,
csak még egy pohár bor!
Haverokkal buli
a rózsaszín mámor.

Csak még egy szál cigi,
csak még egy pohár bor!
Ember megkötözve
a vesztébe lohol.

Csak még egy szál cigi,
csak még egy pohár bor!
Így telik életed,
az ár már elsodor.

Csak még egy szál cigi,
csak még egy pohár bor!
Erek beszűkülnek,
szív nagyon zakatol...

Csak egy uccsó' cigi,
nem kell már pohár bor.
Kórteremben elhagy
a lélek, a vándor.

Csak még egy szál cigi,
csak még egy pohár bor...
Sírodnál megállva
füst száll fel fejfádról.

Gyupa2023. március 6. 14:37

Via dolorosa

Nincs ítélet,
Mert a sors nem ítélhet.
Embermilliárdok hordják,
sors szerűen hordozzák
vállukon a keresztet
születésüktől, reszketve,
életük végéig.

Nincs Pilátus, aki mosná kezeit,
lemosná ártatlanok könnyeit.

A kereszt terhe alatt
sokan és sokszor botlanak,
elesnek. Vannak akik segítenek,
de csak felállni. És marad a teher.

Vannak Cirenei Simonok is
akik néhány méteren segítik
a keresztet vinni,
aztán az út folytatódik a teher alatt.

Vannak Veronikák is akik
kendőt nyújtanak a kínt enyhíteni
aztán az út folytatódik a teher alatt.

Aztán ruháiktól megfosztatnak,
keserű epével itattatnak,
és a keresztre rászögezve
megfeszítettnek.
És holtuk után a sírba tétetnek.

És nincs feltámadás,
és nincs fellázadás,
de van meghunyászkodás,
és nyom nélküli elporladás.

Vriesia2023. március 6. 14:21

Elmúlt gondok

Csak el kell indulni. Csak hátrahagyni lehet.
Árkon, és bokron, és életeken át.
Csak fel kell ismerni minden egyes hibát,
Hogy ne maracngoljon a lelkiismeret.

Egy lépés , és mégegy-ki tudja hová?
Csak menni menni a végtelen felé,
És hagyni, hogy az ár sodorjon lefelé.
Valahová, de leginkább sehová.

És tudni, és látni az út végén a poklot,
A tűz marcangolta egyetlen hazát.
Meg kell élni a saját maga harcát,
A pillanatot, ahol végleg megbotlott.

És félni, és remélni, végleg elengedni
A fényben úszó hamis holt időt.
Térdre rogyva a sötét kapu előtt,
Halál ölelésben csendben elernyedni.

Sanyipapa2023. március 5. 23:41

Kállay Sándor
Bögölylegyek

új hitlerek
filmje pereg
főszerepben
a fegyverek
százezreket
küldnek újra
eszeveszett
háborúba
melynek oka
igen kevés
területi
követelés
jogtalan vagy
akár jogos
nem lehet az
ember okos
régi fegyver
készleteket
elnyűtt ócska
képleteket
most még gyorsan
felhasználnak
ettől újra
talpra állnak

ők a múltból
nem tanulnak
na meg kell a
hely az újnak
halál őket
nem rettenti
aki meghal
úgy kell neki
rövidebbet
nem jó húzni
de meg lehet
koszorúzni
az eredmény
hullahegyek
köröznek a
bögölylegyek

mindegy kinek
adsz igazat
vágod a fát
magad alatt

vargaerzsebet2023. március 5. 09:56

Magán Armageddon

Amikor nem ment fel az önvédőbeszéded,
s a tévedések újra elkövetnek téged.
Amikor megérted a bábeli igéket,
s másokhoz igazítod régi szívverésed.
Amikor nem fáj már szeretetlenséged,
s bekerítenek az aszfaltrepedések.
Amikor a világ feltöri a térded,
s görbe gerincekkel tisztességed méred.
Amikor nem gyógyulnak beforratlan sebek,
s mindent elsimítanak csúszómászó zsebek.
Amikor olcsó az akciós Szentlélek,
s lecsukott szeműek a törvénytelenségek.
Amikor nem leled rég az emberséged,
s orálisan ürít rád az ellenséged.
Amikor befalaznak vak feketeségek,
s csillagfényes égen űrszemetek égnek.

Niky982023. március 4. 19:45

Molnár Nikolett
Végzetben élek

Várva várt halál körülöttem köröz
Felszabadít, feloldoz, pokolba lök.
Ha kaszája süvít, feketén csillan,
Mielőtt a bátorságom elillan
Mosolygok rá, ma még nem jött el a vég,
Bár fehér szívemben fagyott szikra ég.
Létem véges, de nincsen itt az idő,
Borúsan távozik a settenkedő.
Sorsom még számos boldog kalandra hív,
Rosszkedvű, elmarad a halálos hír,
Szívem kibírt számos kegyetlen vihart
Meghalhatok, de létem örökké tart.

2023.02.28.

aimee2023. március 4. 19:06

nüx

aznap éjjel egymás után
kísértük a gravidákat
és a szülőszoba megtelt bevérzett szemű nyomással
mintha a születők hirtelen meginduló gnúk módjára
egymást lökdösnék elő a burokból
amelyben a víz túl hangosan emlékezett
a zuhanó test szigorú vonalára
úgy tűnt ezer évig lebegett
az oldalához szorított karokkal
fejjel fúrva magát a becsapódásba
a bábák később a teliholdra fogták
az aznapi kilenc újszülöttet
akik a sírásukkal mintha az időben
hagyott lyukat akarták volna kirajzolni
amelyet a művileg kipréselt apró kék test hagyott
s aminek a szívhangjait percekig hiába kerestem
a foltos bőrű has duzzadt sírdombja mögött
ahogy utánam valaki más is
és még valaki más azután

Sebi2023. március 4. 17:36

Alap

Háton fekszel, égre bámulsz,
holló károg, azt megrándulsz!
Nézel bele a kék égbe,
beszólnál még,de vége!

Elod282023. március 4. 12:24

Emberi természet

Szívünk mélyén lappang Júdás és Barabás,
Hazug, bűnös létünk tűzre való farakás!
Naponta mind vétkezünk. Hiába int imára Istenünk!
S ha , se fegyelem,
Vesszen el anem kell már se kegyelem,
Se isteni szigorz ember mindenestől, rendesen!
Fejünk felett fekete varjak köröznek,
Rút csőrükkel nekünk halált köszönnek!
Mit ér az élet, ha sötét a lélek?
Kialudt lámpás, halovány fények.
Zord valóság, kemény tények,
Szertefoszló, szürke remények.
Mi az ember? Gonosz okoskodó, sunyi képmutató!
Vallásba kapaszkodó naiv önámító!
Balga rágalmazó, sértődékeny, vádaskodó!
Ítélkezésben kirívó,
Részre hajló, hamis bíró!
Irigy, haragtaró, hiú, önimádó!
Más bajával foglalkozó szüntelen panaszkodó!
Vakon látó süket hallgatóság,
Némán prédikáló hamis bizonyosság!
Önigazult egoista, kevély hedonista!
Cinikus kétkedő, örök hitetlenkedő!
Befele síró, kifele nevető!
Léha szerető, álnok gyűlölő!
Habzsoló, harácsoló, zsugori, fukarkodó!
Ledér, kapzsi, fösvény, számító!
Múltban élő, visszanéző,
Gondján, baján tépelődő,
Önmagán élcelődő
Ironikus viccelődő!
Dicsvágyra törtető, sikerre éhező,
Szabadságra törekvő szubjektív létező!

Fresh2023. március 3. 19:02

Átruházott boszorkányság

Megmozdítani egy hegyet
Vajon hited megengedi -e
És embereket ölni
Gonoszság e vajon,
Vagy felelősség nem kell ahhoz...

Megszállott világon parazita egyedek
Élősködőn belülről marnak tiszta lelkeket,
Becsempészik megszállottságukat,
Majd távolban élik méltón hatalmukat.

Naivan viselik az exorciót,
És elhiszik, ez nem retorzió.
Átruházzák a boszorkányságot,
Gennyes filmet készítenek
És kiölik emberből a szeretetet.

emonye2023. március 3. 18:48

"A meg(a)váltó"

Varászló, pap, építész? Figyuzz oda:
"Három nap és újjáépül temploma"!?
Ereiben vér helyett bor csörgedez,
Az ő teste életkenyér, ezt egyed!

Eljött megváltani kétezer éve,
Szuperhős volt, keresztfán folyt ki vére.
Hűen követte tizenkét apostol,
Az esetről Bibliában ki posztol.

Hirdette apja szavát, tett sok csodát,
Szeretete önzetlen, bűnt megbocsát.
Húsvéti bárány embervadak között,
Győzött a sátán és a halál fölött!

Hitetlenek, balgák, kik őt keresik,
Felhőn ül, mosolyog és le/beint...!

Evanna2023. március 3. 18:23

Költőkhöz

Hallassátok a hangotokat Költők!
Írjatok jóról, rosszról, és ami bánt,
szeretet, bánat ha jön szívetekből
hagy tudja meg azt az egész nagyvilág.
Írjatok télről, a várt kikeletről,
rügyező fákról, nyíló virágokról,
a soha el nem múló szerelemről,
szív bánatáról, féltésről, bántásról.
Százezrek helyett írjatok igazat,
hagy legyen vigasza fásult lelkeknek,
rejtsétek rózsák közé a szavakat
s ne törjétek le a szúrós tüskéket.

Reményt adjatok rongyosnak, éhesnek,
ki hazájából elmenni kényszerül,
ki romba dőlt házára visszanézne,
de fegyver elől zokogva menekül.
Társul szegődött az örök rettegés
mely gúzsba köti a cselekedetet
bénán bámul az ember - mi jöhet még
- s nézi, nézi a játszó gyermekeket.
A vélt biztonság falai inognak,
döngetik, kiknek a sok sem elég
álca a jó tett, mögötte vihognak
- emberéleten lesz csak jó nyereség!

Tanítsátok az embert emlékezni
ne feledje a régmúlt gyalázatát,
és tanítsatok előre is nézni
- múltba merengve nehéz a haladás;

kerteszferenc2023. március 3. 17:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

M.Elisa2023. március 3. 14:06

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

szebireka2023. március 3. 13:35

Mit adhat még e lét?
Leéltem én felét.
Nem érzem rég hevét,
remélt ígéretét.

Kiáltanék: Elég!
Úgy szaladnék feléd!
Iszom döntés'd levét.
Anya, mondj új mesét!

***

Nyújtja felém kezét,
rámhazudja kegyét.
Nem egyenes beszéd,
ettől hányok epét.

Hallani már neszét.
Vérrel tömné zsebét,
mereszti rám szemét,
készíti fegyverét.

Végzetem dől felém,
némán vájja belém
kaszájának hegyét.
Álom még e nemlét.

Várom már az estét,
rám eressze testét.
Vágyom áldott tervét.
Áhítom győzelmét.
Halkan súgom setét,
elátkozott nevét...

Sukosd_Tunde2023. március 3. 11:44

Sükösd Tünde - Elpusztíthatatlan

Benned él, s felém kiált.
Másban látsz ezer hibát.
Magad vagy a szent alak.
Az egyetlen igaz akarat.

Elpusztíthatatlanul
Nap mint nap új lángra gyúl
Szíved mélyén a bánatod.
„Ez neki is fájhatott.”

Lelkiismereted hangja
És sok száz, ezer alakja
Éjjelente hangosabb.
Kétségeid mardosnak.

Nem törődsz te semmivel.
Lényeg csupán a nagy siker.
Tömérdek kincs, mi gazra vár.
Nem ront rá a nagy halál.

De egyedül a csendben éjjel.
Retinádba égett képpel,
Reszketve várod a holnapot.
S neked meg is adatott.

Nawo2023. március 3. 11:33

Vagyok, aki vagyok

Embernek születtem, de még élek,
Szívponthoz közelít bennem a lélek,
Vagyok, aki vagyok, Atyámnak fia,
Kinek kereszten kell ma halnia.

Küldöttként érkeztem közétek,
Gyermeke voltam a fénynek,
Nullpont vagyok, az origó,
Ésszel nem, csak szívvel fogható.

Érzem, nincs már semmim,
Mi ne lenne tiétek,
Lelkem meztelen,
Készülődik a lélek.
A szeretet terhét,
Szívembe zárom,
Mert nincs más hely bennem,
Kívül nem találom.

Ott vagyok a kereszt fájában,
Ott a vajúdó nő fájdalmában,
Ott állok, hol már nem láttok reményt,
Ott, hol a sötétben nem látszik a fény,
Hol nincsenek emberek, fegyverek dörögnek,
Golyóval mutatva utat a sötétnek,
Hol az elmébe nem ér el Istennek szava,
Hol nem kér már az, kinek nincsen mit adnia.

Örökül hagyom, mit bennetek láttam,
Ott élek tovább tested templomában,
Hol mélyen benned,
A lélek magányában,
Látható a lényeg:
Mely akár a kősziklán is átragyog,
Ha szívedben szűnik az űr,
Akkor érzed, hogy ott vagyok.

MajranekKriszti2023. március 3. 11:13

Újjászületés

Fenn
szárnyal
a szelíd,
fenséges szép,
Napnak madara.
Toll
arany
és bíbor.
Eledele
a menny harmata.
Győz
halált
és időt.
Önmagának
lészen magzata.
Ha
eljő
ideje,
magas hegyen
tér nyugovóra.
Dal
szólal,
s illatos
ágacskákon
lobban lángcsóva.
A
végzet
órája
álomba küld
félezer évet.
Csönd
honol,
perzselő
parázs kihuny,
üres a fészek.
A
lélek
nem hal meg,
s újjáéled
egy reménysugár:
Tűz
ébred,
feltámad
hamvaiból
a főnixmadár.

totherzseb2023. március 3. 10:45

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

szy-szy2023. március 3. 08:25

Mondom, mondogatom..
(A háború árnyékában)

Mondom, mondogatom,
magamat folyton áltatom,
terelem gondolatom, előre menjek, ne hátra,
célom majdcsak elérem ez a jövőm ábrándja.

Lelkem tipródik, gonosz világ csúf játékán,
vérzik szív, könny csorog, lemenő nap fénysugarán,
s tavaszi lágy fuvallat égő hús szagát kavarja,
béke messze, kegyetlen az élet,
halkan, süvítve ezt dalolja.

Madár már nem dalol,
s a költő is elveszik a lövészárokba valahol,
Sorok, rímek, messze már múltba vesznek,
kegyetlen halál lesz a vége, rút életnek!

Próbálok a nap felé fordulni,
nap fényén önfeledten táncolni,
s a sötét árnyék, így hátam mögött marad,
múlt, jelen, jövő, fényes tarsolyomban ragad.
De lehet hogy csak magamat áltatom,
hogy a világ szép lesz, ha sokszor mondogatom!

Ma már az ártatlan tekintetek, angyali halk szavak,
sátáni, körmönfont gondolatokat takarnak.
Nem szabad nézni se jobbra, se balra,
csak előre menj, mondogatom, ne hátra,
mormolom, majd csak jobb lesz e szép világ,
majd csak megjelenik az öröm és boldogság!

2023.03.03 Szilágyi Zoltán

Lakatosne2023. március 3. 06:55

„Rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,”

Hallgatnék hát

A hűsítő, lágyan simogató szél,
Mindig jó kedvet ígér,
Kellemesen susogja végtelen énekét,
Szívembe vési egyszerű üzenetét!
Gyönyörködj a napsütésben,
Ragyog, mint a gyermekek mosolya,
Vidámságot teremt köréd,
Szeretettel ölelő végtelen sugara!

Hallgatnék hát, de sír a lelkem,
Mert e szomorú világban,
Néha, már nem lelem a helyem.
Nem értem az ember nyelvét,
Szél kavarta szófelhő,
Hát még tette, az borzalom,
Elevennek temető!

Önmagának halvány árnyéka,
Úgy siet már át a túlvilágba,
Pusztít, rombol, írtja a szépet,
Elfelejti élni a csodás életet!
Hallgatnék hát, de nem tehetem,
Csak kis porszem vagyok a végtelenben,
Kis sivatagomban kapaszkodva,
Küzdök minden jóért, bizakodva.

Konduljanak benned a harangok,
Hisz lelkedben iszonyú harc háborog,
Az érzelem útján térjél vissza,
Simuljon arcodon az élet akarása!
Kit hibáztatsz romlott életedért,
Istent, sorsot, a szerencsétlen
Sodró állapotot, mely piheként lengetett,
S mindig a legnagyobb árokba ejtett?

A hatalomvágy lett a végzeted melyen,
Változtatni talán még lehet!
Igényed legyen egy békésebb életre,
A rossz után jónak kell jönni.
Keresd Istened, hited a remény sugarát,
A csillagod ismét rád ragyog, a ködön át!
Lakatosné Bungó Ibolya
Berettyóújfalu, 2023. 03. 03.

196710152023. március 2. 22:50

Az én világomban…

Az én világomban rohannak az emberek,
agyakban tárolnak cikázó képeket,
bennem siratják a modern lét acél egét,
vérbe mártott tollal írnak sötét mesét.

Az én világomban lobbiznak az emberek,
ultra-hőkezeltek a dobozos szívek,
s ha a felhők felett az Eget már nem látod,
jó, ha az életed aprópénzre váltod!

Az én világomban harcolnak az emberek,
háborút zihálnak baljós, üszkös szelek,
szívekhez szól a ködben egy elhaló zene,
ha megmart is az élet, mégsem halsz még bele...

Az én világomban árnyékok az emberek,
szürke denevérek bánatos tornyok felett,
bús könnyek csordulnak a dús élet fáján,
megcsalt szerelmesek, mint mártírok a máglyán.

Az én világomban betegek az emberek,
savas esőt szórnak a kénnel mocskolt egek,
pufókok majszolnak édes buborékot,
lelkekből fonnak megunt hulladékot.

Az én világomban meghalnak az emberek,
semmibe bámulnak hős, viharvert hegyek,
szívekhez szól a ködben egy elhaló zene,
ha fáj is a világ, mégsem halok bele...

VOROSDEMON2023. március 2. 19:07

Április

Vasbeton rengeteg, el temetnek tengerek,
szemed előtt omlik, nyílnak meg a földek.
Tiszta lelkűek hallják csak a világ zaját,
az ember elindult, rohanva végzetébe már.
Megvettek, lázadók közt mindig otthon vagyok,
lelkem hiába várja rút halál, nem vagyok más,
csak haladó, halandó.
Magam is egyszer el tűnök mint Petőfi a ködben,
karöltve jövök majd velük vissza,
hallani fogja mindenki érkezésünk.

Halkan zakatol a vas vágányon József Attila;
Óh szív nyugodj.
Fegyverek ropogásában hallom kedves barátom;
Váci Mihályt hallom mint egy édes szirént,
hirdeti, valami nincs sehol, és valóban,
mennyi mindent mulasztunk el minden nap.
Mennyi szó, megannyi költő, versszakokba zárt,
múlt, jelen, jövő, ki tollat ragad annak rím,
sem pedig  gondolat nem  szabhat utat vagy határt.
A költészet egy világra szóló utazás,
szerelem, bús magány, remény, vágy,
Istent féltő s szerető teremtő,
mert a versekben mindent megtalálsz.

Egyszer egy csodás napon vissza térnek
ők, Ady, Kosztolányi, Babits, Tóth, Radnóti,
Gárdonyi, Arany, Nemes, Szabó....
Velük együtt isszuk a remény borát,
esszük napfény sütötte hitet az úr asztalán.
Megannyi kedves nemes tollforgató,
kik élnek vagy haltak, tiszta szívből írtak.
Örökké tartó tintánk sosem fogy, sosem kop el,
évszázadok múlva is ott leszünk,
itt leszünk, sorokba, szavakba, versszakokba zárva.

Had hallja, had háborogjon a nép, zengje
ezer egy angyal, az Április tizenegy énekét.
Tollainkat hiába várja rút halál,
tintánk sosem fogy el, poéták vagyunk,
azok is maradunk, itt a földön s azon is túl.

Fodor_Gabriella2023. március 2. 18:41

Halál

Halál, te hűséges társ,
észrevétlen előttem jársz,
kézjegyed keserű pecsét,
miért hinném, hogy menedék?

Szeretni, élni, nevetni vágy,
kit anyja karjában dajkál,
táncol, kacag, csókban elég,
vakon vigad, nincsen elég.

Arany napfényre vágyom,
zsenge szárnyamat kitárom,
szállok a meseszép kékben,
fekszem a felhő ölében.

Koszorú koccan huzatban,
kicsinyke madár elsuhan,
holtak sorokban, mélyen,
hajlik az ág a harmat ködében.

Halál, te hűséges társ,
észrevétlen előttem jársz,
sötét hideg, rideg sötét,
ó, ne higgyem, hogy menedék.

Szerelmedvoltam2023. március 2. 17:51

Szerelmes szív

Jártam az utcákat, nézve emberek tömegét.
Halál járt köztük,figyelve az emberek szívét.

Ott volt egy fiatal szív,tele boldogsággal.
Szerelmét kereste,minden tanúbizonysággal.

Meglátta,e szerelmes szív, élete másik felét.
Futott is át hozzá, járdáról le lépve hisz szerelme ennyit igazán megért.

Csak egy autó,volt mi életét el vette.
A kaszás nevetve, ítélkezett felette.

A halál elszakított őt hű szerelmétől.
S el vette őt,e gyötrelmes világtól.

Zs5M2023. március 2. 16:41

Háború

Véres rongyként suhanó kísértetként
Vánszorog a szabadság szárnyaszegett
Halódva kínlódó elhagyott angyala.
Mocskos világ!
Láncokat köt rá a szörnyű lény:
Béklyóba veri pénzel, vassal, vérrel.
A halált kutyaként szolgálja, önként.
Mocskos világ!
Érvek, okok, célok, jogok - hazugságok!
Kreált a casus belli - mivel indokoljuk:
"Nem vagyunk mi állatok!"

Aradi_Gabor2023. március 2. 10:07

A vesztes agglegény dala

Te lélek, tudod figyellek, jól vigyázz!
Látom miben mesterkedsz, mire vársz.
Magad bolondító tavasz érkezik nemsoká,
Rügyet eresztesz nekem mindenhová.

Én szerény rendezett kis békés életem,
Egyszercsak tótágast a feje tetején terem.
És ha ez még nem volna így elég vég,
Jön hozzá egy nagy adag lelki nehézség.

Az akarom, de mégse, az egészet, megértse,
Feladom, de azértse, megőrülök, tőle/érte.
Magamat végül dobom ki lelki ablakomon,
Gyere magasföldszint, mit nekem fű a homlokomon.

Leporolva béna büszkeségem magamat megadom,
Hiába, ismét gyözött Ő a nagyon drága magamon.
Ezzel undok vége agg-remény-legény létnek lett,
Feltétel nem maradt, mi volt is, hogy ha egyáltalán lehetett.

Hát átvertél, végre te konok csókos betyár madár,
Nekem ki bolondul lett végem hisz ez jár hamár,
Tagadtam szerelmet azzal mivel nem lehet, ésszel,
És élek ezentúl, te lélek, el nem engedett kézzel.

Szaszd12023. március 2. 10:01

Ha már nem leszel

Ha már nem leszel,
a kávét feketén iszom majd.
Nem kell édes, akarom érezni,
ahogy fanyar íze áthatol rajtam, és mar.

Az ágyban, ha feléd nyújtom kezem,
már nem érinthetlek.
Ha elmész, ez az egész
veled együtt elmegy.

De gondolatban beszélgetni fogunk.
A tányérokban meglátom arcodat, és rájövök,
mindig téged szerettelek.

Az ajtónkat kívülről sokáig nézem majd,
és azt gondolom, mi ebben a házban laktunk
és, hogy senki sem volt fontosabb nálad.

Milkin2023. március 2. 08:58

Atanaszov Enikő
Mielőtt porba hullanál

Sötétbe borult már kint az élet,
ahogy benned is kihunyt lámpád fénye.
Érzem ahogy gyászba borult lelked
és csak siratod magadat temetve.

Halkan visszapattan szívedről a kérdés,
hogy hol a célod, mert mi maradt már csak kétség.
Hol a fény, mi szívedbe életet csempész?
Hova bújt, mikor halt el az egykor volt remény?

Lám, milyen nehéz, hisz bánatod felemészt
és a mindennapok súlya ezen csak tetéz,
s én gyötrődésedet látom, s hogy nem leled,
mit kellene, biztos, hogy rossz helyen keresed.

Feladnád már könnyedén, de kezem fogva tart,
helyetted is érzek, míg körmöd húsomba mar.
Füledbe súgom mielőtt porba hullanál,
hogy az ember, „rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál”, mert van talán,
ki szíved verőerébe életet pumpál,
egy kicsiny fénysugárt, hogy visszaforduljál.

Kajtarsandor2023. március 2. 07:59

Széttépett világ

Ledobva fehér takaróját……….szürkére váló hideg világ
rét élvezi a nap csókját……….lánctalp alatt nem nő virág
zöldet varázsol az ágra………keresztfának nem nő ága
csiripel ezer madárka………..varjú károg, testre szállva
mélyen alvó mag felébred…vérben ázó aljnövényzet
éledezik a természet…….….romfalak felett kiégett
tarló új életre kél…………..…tetőn át fütyül a szél
gyorsan menekül a tél…….az élő még békét remél
kizöldül a tölgyek ága…….hervad koszorú virága
tűnik a fagy sivársága……álmokat rejt sír világa
hajladozik jegenyenyár….hiába várja rút halál
bokor tövén párjára vár…rohan a végzetébe már
fészket rakó kis madár..ki ifjan békére vár
. ám oly messze még a nyár!

Kajtarsandor2023. március 2. 07:55

Szétszakított világ

Ledobva fehér takaróját szürkére váló hideg világ
rét élvezi a nap csókját lánctalp alatt nem nő virág
zöldet varázsol az ágra keresztfának nem nő ága
csiripel ezer madárka varjú károg, testre szállva
mélyen alvó mag felébred vérben ázó aljnövényzet
éledezik a természet romfalak felett kiégett
tarló új életre kél tetőn át fütyül a szél
gyorsan menekül a tél az élő még békét remél
kizöldül a tölgyek ága hervad koszorú virága
tűnik a fagy sivársága álmokat rejt sír világa
hajladozik jegenyenyár hiába várja rút halál
bokor tövén párjára vár rohan a végzetébe már
fészket rakó kis madár ki ifjan békére vár
. ám oly messze még a nyár!

M.B.2023. március 1. 13:12

Az Iparisten trónja
hét felhőn lebeg.
Szeme csak azt látja,
amit érdemes.

Ami lent pusztulás,
vér, könny, halálforgatag,
az a magasság mámorában,
egy parti sakk, néhány adat.

A műholdjai hálójából,
kihullanak a kis halak.
Az édenkerti kígyó is elsárgulna,
olyan nagy a fondorlat.

És az élveteg ember,
mint egy főnixmadár,
csak ül hősiesen cellájában,
a füstölgő trónján.

volvolia2023. március 1. 07:30

A semmi ágán ül szíved

- csillagtalan éjjel -

kis teste hangos
zűrzavar közepette
hangtalan dobog
majd újra jön az este:
a semmi tovább mélyül...

s megzuhansz végleg
világ közönye éget
bár indirekt de
mérgez: elpusztul végül
a Föld szeretet nélkül

míg szíved dobban
szeress! a semmiből is
teremts valamit
hadd tompítson legalább
kicsit lelkünk fájdalmán

bomover2023. február 28. 21:05

Megállíthatatlan

Csak egy perc a beteljesedés felé,
hiába annyi könny,
annyi elveszettnek tűnt gondolat.
Nem állít meg a robogó idő sem,
sem az elkárhozott pillanat.
Vonz a végzet temploma,
nem állít meg,
nem soha,
semmi mi az utamat állja,
sem igaz ábránd,
sem a lét tánca.
Sem barát,
sem hazug szerető,
semmi mi szép ,
bátor vagy temető.
Jöhet ellen bármi mi elvesző
Lehet élet,vagy fekete szemfedő.

RudolfB2023. február 28. 19:58

Bíró Rudolf

Másnapos kérész
 
A szemek alatti karikákkal
Hullahoppozik az ébredő reggel.
Deréktájt pörög az úszógumi,
Felhajtóereje a kikeléshez nem kell.
 
Az ajtókeretben csak áll az idő.
Nem lép. Nincs se bent se kint.
Talán kopogott, - nem tudom -
Rám néz, és flegmán legyint.
 
Mérgesen néznek a szem-fogak
A borostás tükörképen.
Szúrós tekintet, viszkető érzés...
Már nem először ezen a héten.
 
100-szor lejátszott bakelit az arcom,
barázdáiban mély köröket ró
a múlt rozsdás voodoo tűje.
S lesz ez a ráncdal is fájdalmas, retró.
 
Napok óta vicc vagyok, amin mások sírnak.
Műkönny áztatja a kiszáradt szemfeneket.
Elnyomott érzések, aznapos sóhaj.
Egy hete nem látogatom a köztereket.

Már csak nyugtatóval dicsérem a napot.
Lassan elgörbül minden jellemvonásom.
“Nem találkoztunk, mert nem értem rá…”
Ez már nem lehet többé kifogásom.

Kilépek az utcára. Köszönni akarok.
Mégis bocsánatot kérek mindenkitől.
Mert még mindig kereslek anya,
És hiszem, hogy te vagy az, másvalakiről...

Szollosi_Betti2023. február 28. 19:11

Születésnapodra

József Attilának

Úgy élt, mondják, tiszta szívvel,
ő, ki egy napon született a verssel,
úgy élt, mondják, egy olyan korban,
hol kevesen álltak mögötte a sorban.

Szíve űzött vadként versben tombolt
még akkor is, ha sokszor a mamára gondolt,
álmából felverve - ház, ember, egy egész utca,
a szennyest, a padlást mindenki tudja.

S így merészelek a mai korban,
szájamra veszlek nagy zavaromban -
tollal írva árnyékodba karcolok rímet,
néha-néha megérintek egy-egy szívet.

Sokszor mondták nekem: Ne is álmodj!
(csitítom mellkasom, óh, szív nyugodj!)
S ha e szavakra magamban meginogtam néha -
valaki egyszer azt írta, hogy bennünk van a létra.

HorvathMiklos2023. február 28. 18:17

                 Lidércálom

Nem tudom, hogy angyal vagy démon csókja
ég kiszáradt, cserepes ajkamon,
nem tudom a kereszt amit cipelek,
megroppant vagy elfér még vállamon.

A hajnal harmatkönnyei között
egy lidérces álom egyedül talál,
a függöny résein bekukucskál,
rám mosolyog a rút halál.

Mit akarsz? -Mondd. Apámat már elvetted,
szükre szabtad neki a földi létet,
Anyámat még elszeretem tőled,
-de Őt magába zárta az élet,

Ha Én kellek, szólok, nehéz dolgod lesz,
már nem csak hálni jár belém a lélek,
a hit is egyre növekszik bennem,
megerősödtem, már tőled sem félek.

Lidércálmom  elfújja a hajnali szél.
Angyalom csókja még izzik ajkamon,
megszelidült bennem újra a lélek,
és ringatózik egy jól ismert dallamon.

MotoszkaDaniel2023. február 28. 13:41

1. FELSZEGELVE EGY FÁRA

A tölgyhegyeken túl nincsenek hölgyek,
csak elhaló szavak.
Ide csalatik ki az a szörnyeteg,
aki nem ismer könyörületet
és beleérző készséget sem.
A szél fájdalma nem létezik,
mert itt minden igaz.
A haldokló lelkek a dombon állandóan a széllökésekben vígadnak
és ekkor ezen ördögi elemek a létezésben ébrednek álmukból,
mert minden gyötrelem okozója mit sem sejtve a dombokra mormog.
Ő nem tudja
s már nem is fogja,
mert késő.
Csapdába csalták az életre kelt fák.

Utolsó szó jogán a megelevenedett fa nem végzi ki mindjárt,
mert esély minden sötét léleknek jár.
Akkor is,
ha a világ legborzalmasabb gaztettét követi el.
De a lélek nem tanúsít bűnbocsánatot
és a fa ellen fordul,
megkísérli kijátszani.
Ezt a förtelmes pimaszságot!
Mindent megpróbált a koronák leveles királya gyökereivel
meg ágaival
s gallyaival és megereszti arcát.
A törzsét cselekvésre hajtja,
mi is ez a földön az immáron besötétedett dombok kicsiny fennsíkján? Szögesdrótok rengeteg apró szegeccsel,
amik az élükben borotvaélesek.
Belenyomatik a szemekbe a tölgy eléje kiszórt szegecse
és vér szóródik alá a folyam folyásában,
a vérzés hamar elvégeztetik
s a gyilkosok királya itt végzi be világoszöld pulóverben.

Csupa vér a szemgödör,
nem sok látszódik a pupillából vagy a szemgolyóból.
Aki nem méltó az életre
és mások iránt sincs tisztelettel,
az itt végzi be a seholnincs dombok között fájdalmas,
kínkeserves vasszűz halált halva.
Nem tart sokáig,
de az a pár percnyi kín örökkévalóság ilyenkor a szenvedőnek.

ÁLOM

2. KISVÖLGYEK KORA

Duplán gázoló léptek,
ha fennsíkok közé térnek,
a halál birodalmába lépnek.
A félelmet ki lehet kerülni bármikor,
az akasztófát nem.
De van,
aki nem meghalni jön ide.
Mégis az történik vele.
Ahol a fák területét a zöld pulcsis nem tiszteli,
lesújt a szegecsek (illetve szóródása).
Ide beléptem,
de kilépni már nem fogok.
Valami becstelent tettem
s ezért az ítélet gyors,
de fájdalmas halál.

Fáradjak be a nagy tükör házába,
a testek börtönébe?
Gyorsan kapom a választ,
az álló tükör élére szegecsek szóródnak.
Nem tanúsítok megbánást
s mögöttem a megelevenedett fa rányom a mezőre (tele szegecsekkel).
Kiszúrja gödröstül a bal szemem
és következik a jobb,
talán a tudatalattim pillanatok vágására megérti az ítéletet.
Szökni próbáltam
és kijátszani a felelősség alól a bennem rejlő mindenbeli egyenességet.
Pillanatra a lélek megmutatja a vérbe fagyószemgödrömet,
nem sokáig mozog a testem.
Meglepődik az ítéleten,
de a további csodálkozás véleményező tekintésére a túlvilágon van mód.

Itt a dombok között e néhány lépcsők közt a halál az otthon,
ha egyáltalán nem ragad ez a mocsadék lelkem síkok közepette.
Ha igen,
a lélek is áldozattá vált
és az ördögnek nincs dolga.
Az ítéletet végre hajtó fa hátrál,
a szegecsek belém döfve s zizegésbe hunyhatja le a szemét,
e szegekből legalább háromról csurogni kezd a vér.
Nem érzem a jobb szemem.
Bocsánatot kérni a természettől késő.
A lelkükbe
és a becsületükbe gázoltál.
Az ítélet ilyenkor azonnali halál.
Örülj,
hogy nem szenvedtél tovább.
Ez tizennyolcszor fájdalmasabb lehetett volna.
Tudod,
milyen szörnyű a kínhalál,
ha valakibe több,
mint ötven szöget nyomnak egy átjáró tükör erős felületére?

Szerintem a szemeidet kiszúrták,
hogy azonnal meghalj.
A többit utána döfték a testedbe,
mert itt a szétvérzett holttestednél ez megvan vagy hetven példánynyi szög.
Ez megalázás
s egyben biztos kivégzés.
Kegyetlen,
szörnyű gúny.
Inkább kezdj el bűnbocsánatot gyakorolni,
hogy talán elővegyék az ügyedet valahol a pokolnál.
Akkor is még csak ott tartunk,
hogy a lelked kiszabadítása.
A testedhez az kell,
hogy meggyőzd a téged kivégző természetet: nem gondoltad komolyan.
Csak annyit hallottam,
jól elszúrtad.
Alattomos voltál.

álom

3. BÉRCEKET ÖLELVE A TAPPANCS, CSALINKÁZIK MAGÁBAN - EGYIK GÖDÖR MEGVOLT, MOST KIÁSNI A MÁSIKAT

Nincsen két ízben gazolás ugyanazon rideg kacsokra.
Ha valaki ezt kísérli meg, a rózsa feketéje szurkálja szét a valaga helyett a szétviselt homlokát.
A pár poroszkálásnyi lépcső még oké,
de itt az út vége ennél az előszobánál.
Az ajtó önjáróan záródó lesz,
az ideállított tükör foltjai csörömpöléssé válnak.
Ezek,
szegek?
De nem néhány barátnyi
s mikor áll meg a szóródás?

Na,
végre..!
Nem csörömpöl semmi,
de a tükör semmissé lesz.
Én már nem is létezem?
Üres a tükörkép,
a szögek ellenem fordulnak a talpukra?
Bizony!
És e karókra húzza rá a jobb szememet a mögöttem szemét nyitó fa. Nem érzem a jobb agyféltekémet,
mikoris újabb nyomást érzek.
A fa a törzsével nekiiramodik,
hogy karóba nyomja a bal szemet.
Hallom a levelek súgását
és néz a korona.

Döbbenettel nézek végig önmagam bal oldalán,
mert a jobbat tilos.
Szegecsek eresztik padló tányérjára a vért.
Inkább meg se kérdezem,
merre van a kanál.
A zöld pulóver mellett nem piros semmi az éjben,
de a szemgödör oldalra döntött medencéje meghal
és a test élete megszűnik létezni.
Így nézi magát a tükörben a jelen,
tátott szájjal (a létezésbe meredve
és az idő elolvadt).

(álom)

MotoszkaDaniel2023. február 28. 13:38

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Melly792023. február 28. 13:27

NŐI MOTIVÁCIÓ

A gyermekkora villamosát lekéste,
gyalog indult tovább az életnek.
Megbotlott, de csillagok ragyogtak érte,
mindig tartották őt az istenek.

Sérült szívvel, sérült lélekkel és szemmel,
így járta ki az életiskolát.
Angyalhaja nőtt. A nő belőle térdel.
Aki évekig vak volt, az most lát.

Mióta keresztet hord vége a télnek,
szeretet lett az élő istene.
A szörny eltűnt. Mélyről kigyúltak a fények.
Rút halált halt vele a végzete.

harsfalvi.12023. február 27. 12:36

GONOSZSÁG MESTERE

Föl-alá járkál, mint éhes oroszlán,
Kutatva a terepet, zsákmány után.

Mestere mindenféle hazugságnak,
Út vesztője lett a mai világnak.
Igyekszik mindenkit félrevezetni,
És ami jó, azt rosszal elhitetni.

Gonosz szelleme bejárja a földet,
Örül ha általa ejtenek könnyet.
Siet mert kevés ideje van hátra,
Az élete is meg van számlálva.

Isten örökös vádlójának vége,
Sátánt levetik a mély sötétségbe.

Gödöllő 2023.február

Kipy2023. február 27. 10:58

lepedőfilozófia

a hullámzó függöny habjain
csapdába esett poloska.
gyöngyöző harag hangjain
hánykolódó lélekvesztő vagyok.
ugyanaz a struktúra, csupán
a látszat, ami becsaphat.

nikotinsárga az utca éji ruhája;
mi festi, egy korábbi megélhetés
szimbólikus sírköve.
a fény jobban fed, mint a sötét:
hiszen nem is tudom ki vagy,
míg be nem csukom szemeim.
viszont tény, hogy csak sürgetem
minden mozdulattal az elkerülhetetlent.

ám tudom: erre is megfelel a ritmusérzék,
mire a kodályi rendszer megnevel.

a magvak sorsa cudar. de hiszem:
ez csak rövidebb út a végzethez.
ezzel és veled nyugtatom tudatom,
veled, ki a sokadik cinkosom.

s ha elháltuk e átkozott rituált,
hol célt egyre ritkábban érünk,
nem marad más, mint üresség,
melyet a siker vigaszként ád
megannyi év lassú sorvadást megtűrve,
megtörve a maradék hitet a végzetbe vetve.

tfiseri2023. február 27. 09:29

T. Fiser Ildikó:
Látom a Semmit

Látom a Semmit az arcokra írva,
szemekben égő kín ragyog,
menetelek a sorok közt, némán,
lelkem oly mélyről sajog.

Semmit látok, mégis keze-lába,
hova mehetnek üresfejűék,
utánuk indulok a távoli homályba,
a mélyből némán lüktet a kép.

Mért kell, miért, velük együtt menni?
Nem akarok a homályba veszni,
üresfejű keze-lába lenni,
a semmibe némán menetelni!

Megállok, és nézek a jövő után,
lélek nélküli testet-ölt tömegre,
beleolvadnak lépteik nyomán,
a színtelen messzi szürkületbe.

Így kezdődik el újra az életem,
szemem fénye ismét felragyog,
hol elválik színes, s mi színtelen,
valami mégis történni fog...

csilla712023. február 27. 08:55

Fájdalom

Mi vagy te ? Miért vagy itt ?
Mit tudsz te mi így elvakít?
Hogy lehet , hogy vakon vezetsz ?
S kárhozatra ítéled lelkemet.

Gyötröd csöppnyi kis életem
Mérgezed kicsinyke testem
S én hozzád rohanok fej vesztve
Hiába küldött a halál a lelkembe .

Teszem mit kérsz szó nélkül
S ebbe pusztulok bele végül
Mégse tudok tenni ellene
Átjártad már minden csepp véremet .

Nem lehet téged elűzni
De erőm enged megnevezni
Mi vagy te ? Már tudom s a válaszom
Te nem más vagy , mint a fájdalom .

Jerzsi2023. február 27. 00:18

„rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál”
(Baranyi Imre: Ördögűző)

A vesztébe rohan

Ez a világ nem a mi világunk,
Jövőnk tervezve nem erre vágytunk,
Azt gondoltuk, miénk e föld, e tér,
S míg észbe kapunk, minden véget ér.

Ez a világ nem a mi világunk,
Könnyben, vérben és szemétben járunk,
Nincs becsület; hit és erkölcs lazul,
A törtetés, pénz, önzés most az úr.

Ez a világ nem a mi világunk,
Ezért vele perben, harcban állunk,
Mit őseink ránk örökül hagytak,
Mind szétszórták, vesztükbe rohannak.

Ez a világ nem a mi világunk,
A természet leigázva nálunk,
Az ember is semmibe van véve,
És beteggé, nyomorulttá téve.

Ember! Állj meg! Gondolkodj el rajta,
Mitől lett a világ őrült fajta,
Milyen Földet, jövőt hagyunk hátra,
Mi vár így a lelkes unokákra!

Összefogni talán még nem késő,
Ellenállni háborúnak; végső
Csatát mérni arra, aki árthat,
S megmenteni Földünket a mának…

1112222023. február 26. 23:50

rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál," 

Mond mire vár a lelkem?
Veled szédülten hittem,
rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál," 
neki nincs ideje már.
Elkésett, mert itt,
boldogság vár!
Bele nézek a szemedbe,
és könny szökik a szemembe.
Néhol egy hang, egy dal,
egy ismerős illat,
megzavarja a nyugalmat.
Élet szép, mosolyt csokorba kötve,
viszem,
s adom a kezedbe.
Szorosan egymás mellett
elkisér a boldogságunk,
és már nem a végzet felé járunk.
Hátra hagyva halálunk,
békében egymásra találtunk.

ezerszingomba2023. február 26. 22:59

Fényképpel, túlvilágra?

Gyűjtögettem.
Fontoskodva.
Pontos bizonylatról
folyton gondoskodva.

Eltelt. Íme,
itt van velem
életzsákom gyöngye,
küzdelem, szerelem...

pillanatok
feltekerve,
percek, órák sorra
rejtve farzsebembe,

gombolyagjuk
tenyerembe,
emlékhabjuk kapcsos
könyvbe reteszelve.

Jön velem mind!
Majd elviszem,
most, mikor a túlpart
már csónakot üzen.

Ágyam körül
állnak sorban...
Gyorsan! Készülékem
gombját még hadd nyomjam!

Kísérjen el
csak még e kép:
sürget a küszöböm,
magányom szűnni lép.

De belém tép:
foszló lélek
kezében nem tarthat
földi képet! Félek.

Hová mentsem?
S főleg hogyan?
Az idő őrült ló,
csak vesztébe rohan.

Halál rám vár
karcos karral.
Képtelen engedem,
nem küzdve már daccal.

Nem kiáltva.
Hisz ha visz is
a Styx mohó, iramló
árja - csak hiába:

láthatatlan,
gyűjteményem
nektek hagyom hátra.
Ti vagytok letétem:

míg nyomom
bennetek fakad,
s él színemnek álma -
mi volt, örök marad.

Hock Zsófia

RakosLorant2023. február 26. 20:39

Rákos Loránt

VÉGSZÓRA

Egy utolsó szót hadd mondhassak még,
mint akinek már nem lesz több szava,
hogy hírül adjam nektek a reményt,
nektek, kiknek oly sok a bánata.

Voltam én is az úton, s nem leltem
ám csillagot, se jobbra, se balra,
csak mikor leroskadtam magamban,
és föltekintettem a magasba.

Próbáltam én szökdelni nagyokat,
ugrottam, mint balga, hogy elérjem,
de beláttam, hogy nekem, a pornak,
egy maroknyi földdel kell beérnem.

A Csillaghoz a szíven át vezet
az út, a dac és civódás fölös,
senki sem lehet a mellét verve
igaz hírnök s Istennél örökös…

Legyetek hát békében, s ha szavam
egyszer majd az eszetekbe villan,
tudjátok meg, reggelre Ébredők,
én voltam az, az éjből egy visszhang…

harai-alpar.142023. február 26. 13:58

Fekete fehér

Fekete fehér ócska dallam,
Ami a fülemben cseng most is halkan
Fekete fehér érzés egy látvány
Miért vagyok egyedül árván?

Fekete fehér szó egy játék
Lépnék egyet de inkább várnék ,
Fekete fehér olcsó élet
Drága lesz ha véget érhet .

Fekete fehér már minden a szememben
De még vörösen forr a vér a szívemben
Fekete a lelkem de a szívem fehér
Így lesz minden fekete fehér .

nagy_mate2023. február 26. 11:38

Nagy Matthew - Az utolsó

Hallja valaki hangom? Van itt valaki?
[...]
Nem kapok választ, meghaltak már...
Enyém az utolsó szívdobbanás.

Arctalan képpel futottak a szakadék felé,
Nem hittek nekem, nem hitték hogy van remény,
Pusztulást hozott magára e csodálatos világ,
A szépből rosszat, a rosszból szörnyűt csinált.

Nézz a keresztre! Üres már régen...
Nincs ki önmagát adná, hogy népe éljen,
Nincs már senki, aki vérét adná az igazságért,
Ezrek haltak, apró hibákért.

Mintha bárki üldözte volna őket,
A végzet felé futottak, ezreket ölve,
Se egy gondolat, se egy jó tett,
Nem segít rajtunk, nagyon úgy fest.

Nem hallgattak rám,
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
De talán megbocsát...

Kicsilany472023. február 26. 10:34

Mi szél hozott, Pajtikám?

Mi szél hozott, Pajtikám?
Ez itt még az én hazám.
Kövér földek, gázmezők,
tengerparton a szép nők,

vállalkozók, lókötők,
és ártatlan csecsemők.
Mind itt lakik, itt velünk,
hová hajtjuk a fejünk?

Terülj, terülj, asztalkám,
éhezik a paripám.
Hogyha nem adsz önként fánkot,
elporolom a nadrágod!

Ecc, pecc, kimehetsz,
angyal vagy ördög lehetsz?
Vízipisztoly, gumitank,
rakéta szól: bang, bang, bang!

Isten hozott, Pajtikám,
senki földjén, úgy biz' ám.
Nincsen suli, csuda jó!
Hová lett a kakaó?

Hol a hintám? Szétlőttétek?
Hol az erdő, mező, rétek?
Hol van Szása, Mása, Igor?
Milyen furcsa ez a vigyor

játszótársam arcocskáján,
piros pöttyök a sapkáján,
nem mozdul már keze, lába,
lyukon bámul a világba...

Elbillent a libikóka,
egyre fogy a matrjoska,
bombatölcsér homokozó,
apáéknak sorakozó.

Ő is halott? Nem, nem, nem!
Hová tűntél, Istenem?
Csak forog a mókuskerék,
mikor mondják: most már elég!

Kóbor kutya, ki a gazdád?
Ki küld sápot, lőszert, puskát?
Eladó lett ez a ház,
adnak érte cukorkát.

Uccu, szaladj, jön a pópa,
hopp, ugorj a lefolyóba!
Nem veszed fel a mamuszt?
Összekötjük a bajuszt!

Mi az igen? Yes vagy Dá?
Nem válaszolsz? Lesz dádá!
Tűnés innen, Pajtikám!
Ez itt még az én hazám!

2023. február 23-24.

Annamari142023. február 26. 08:47

Fájdalmas élet...

Csak aludni akarok s, soha többet nem felkelni,
Nem akarok az életben több kínzó fájdalmat átélni.
Elfáradt a lelkem nem bírom tovább,
El szeretnék távozni örökre most már.

Bármit csinálok az valakinek sohasem jó,
Hogy mennyire elrontok mindent arra nincs is igazán szó.
Nem tudok mindenkinek megfelelni és a kedvére tenni,
Nem tudom a világ összes fájdalmát mind a vállaimra venni.

Elvesztem és összetörtem teljesen,
Ezért eltávozok a túlvilágra csendesen.
Remélve, hogy ott az ezernyi kétség és fájdalom nem hat rám,
Búcsút intek. Ez a utolsó sor, mire rámtaláltok én nem leszek többé már.

Savior_of_Angel2023. február 26. 01:11

Rajnai Vivien Kitti

Élet

Az idő mulandó, s magánál hord egy cetlit,
Születés és halál, nem mutathat semmit.
Váltakozó évszakok, testem változását hozzák,
Gyermekkor múlandó, s ragaszkodunk hozzá.

Csecsemőként még édesanyánk keblén tartott,
Majdan kinyílt szemünk, szerte illatok és hangok.
Apró lábak most ingatagon lépnek eggyet-kettőt,
Apró kezek próbálják elérni a fenti bárányfelhőt.

Óvodában sok más gyermek játszik ezer félét,
Felfedezik a világot, s annak százmilliónyi színét.
Majd elbúcsúznak, már iskolapadban tanulnak,
Mesét olvasnak, számolnak, verselnek, dalolnak.

Immár biztos léptekkel jön az első szerelem,
Megmarad vagy elmúlik? Nem tudja senki sem.
Lassan felcseperedik, elhagyja a családi fészket,
Megérti élete miértjét, így elfogadva a létet.

Elhelyezkedik, mint csillag az égi képleten,
Felhőtlenségét felváltja néha a félelem.
Végül megnyugvást talál, utódok és szeretet,
Család, béke, mindent elért amit lehetett.

Később remegő kézzel fogja meg vizes poharát,
Beveszi gyógyszereit, hogy enyhítse nagy fájdalmát.
Kedvesének vállára hajtja már megőszült fejét,
Szívében érzi boldogság tüzének égető hevét.

Tollpárnák közt fekve paplanját megigazítja,
Vesz egy mély levegőt és szemeit lehunyja.
Nem nyitja többé, elérte még a pillanat végét,
Büszkén nézi életének röpke pergő filmjét.

Az idő múlandó, s magánál hord egy cetlit,
Születés, halál? Nem mutatnak semmit.
Váltakozó évszakok hozzák testünk változását,
Örök körforgás hordozza életünknek múlását.

Savior_of_Angel2023. február 26. 01:09

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Savior_of_Angel2023. február 26. 01:05

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Boldogistvan2023. február 25. 21:34

Boldog István:
Szökés

Mint
minden
korban, most
is dúl-fúl egy
véres háború.
Szép ideákért
uszíttatva
van, balga
sorsú
nép.

Rég
lyukas
telezsák.
Talmi igét
szór beste szónok.
Sok ákombákom
szökik abból:
hull Háry
szőtte
hős.

A
tudat
ledermed.
Tűk rohannak
az idegpályán.
Időzített bomba
a felsrófolt,
ketyegő,
lázas
agy.

Ég,
heccel
harci hév.
Bosszú forr a
külvilág ellen.
Mentsvárat épít
sérült lélek:
falakat,
bástyát
rak.

Az
ördög
szekerét
tolni rumlis,
strapás s alantas.
Az is szent, igaz
s oly mesés:
fent, rajta
ülni
jobb!

Jó
társsal
harcolni
könnyebb, ezen
a szlalompályán.
Rombolunk együtt
légvárakat,
gátakat
vágunk
át.

Nem
etet
már minket
rémes-krémes
ördögi vágyszer:
métellyel töltött
tortaszelet.
Rémálmok
múlnak
el.

Nincs
többé
távolság.
A bátorság
szele messze visz.
Szűnik félelem,
tűnik versus
s vele
összes
kín.

Kapj
fel szél!
Vigyél el,
e planétán
kívül - bárhová.
csillagtemető,
pusztulásé
lett ez a
drága
hely.

Csepp
fürkészt,
kamerám
riadt bárány
sietve rejti.
A tekintetem
sebes felhő
repíti
messze
el.

Mersinho2023. február 25. 21:05

Olvasatlan levelekkel tele a temető
És a sok színtelen virág .. rémeket suttognak.
Oldalamhoz kapok, elnyel egy sir egy üreslő.
Betartatlan ígéretek, hazugságok .. lapátolnak.

Behunyom a szemem a kéket, amelyik sokat sírt
Hallgatom a rémeket , amit a síri szél mesél....

Még mozgok nézzétek!! Kaparjatok, kaparjatok ki!
Kísértetek a föld alatt, egyedül vagyok ki él.

Tágas, de nyirkos ide lent, sírnak felettem.
'Jó ember volt, nézd mennyien eljöttek.'
Felülök magammal szemben és köpök,
majd röhögök. Nézd! Ugye milyen hamar elmennek?

Szűkülni kezd a sírom, megjelenik anyám,
Csendes csókot lehel arcomra, nem szól csak hallgat.
Sápadt és nagyon merev ráncok az arcán
Vár egy ölelést egy szót, bármit... a csendben megfullad.

Férfias vállveregetés, apám büszke rám,
Bár ne lenne az, hogy bízik még mindig bennem?
Más vagyok apu, más lettem, ne akarj ismerni!
Nevet. 'Fiam, te sose voltál rendben.'

Egyre kisebb koporsóm, már alig férek el,
Öcsi még pont ide fér, bújik mellém
Mesél a napjairól, a suliról, ki bántotta reggel
Fáraszt, ideges leszek, elzavarom .. sír, látom a szemén.

Ahhh! Fuldokolok, fojtogat a szerelem.
Neeh! Ő volt az első, őt még tényleg szerettem.
Megreccsen fekhelyem, már nem férek el benne
Azt hiszem, eljöttek, eljöttek értem.

Boldogistvan2023. február 25. 20:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

borsigabor2023. február 25. 19:58

Erdély

Induljunk el hát most végre,
Erdély határvidékére.
Induljunk egészen keletre,
Mint zápor eső meg eredve.
Ne félj és indulj meg Nagyváradnak,
Segesvár felé vagy majd Aradnak.
Nincs semmi se, mely utunkat állhatja,
Adjuk szabadságot minden Magyarnak.

Nyújtsunk ki a segítő kezeinket,
Magyarként segítsük testvéreinket.
Székelyföld után ott régi határ,
Mely csak értünk könyörgőn kiabál.
A határ vidékre érkezve,
Nyújtsuk fel a kezünk az égre.
Álljunk fel mind szépen sorban,
A Kárpátok vonalában.

Had kiáltsák fel végre,
Szabadon a kék égre,
Erdély ma újra szabad,
Népünk előre halad.

PuZsu2023. február 25. 18:24

Zsuzsa Kné Pungor
Nincs határ

Végtelenben semmik vagyunk,
mindenségben porszemnyi lét,
változó világban lakunk,
önpusztító emberiség.
Illúzió menny és pokol,
de éltetik embermesék,
harcolsz magaddal is sokszor,
fontoskodsz, hogy vezér legyél.
Szép az élet, rút a halál,
újjá születésünk kódolt,
évmilliók óta tart már,
garantálták apostolok.
Alkoss, építs, verset írjál,
béke legyen a fegyvered,
természetről vegyél példát,
léted hasznossá teheted,
végzetedet legyőzheted...

2023.02.25.

WagnerJudit2023. február 25. 15:24

A Nappal nyugodj le!

A Nappal nyugodj le!
Sötétben az ördögök játszanak!
És koromfekete
Csuhában csak árnyékuk látszanak.

Alvilági élet,
Susmus, emberek álarcok mögött.
Beszippantanak ám,
Vigyázz! Adok-veszek egymás között.

Bandák és galerik.
Elengedem én magam hangulat.
Földön fetrengenek,
Fel nem ismered hörgő hangjukat.

Mocsok, bűz, borzalom.
Itatnak, átvernek, beléd rúgnak.
Bódult állapotban
Bicskát elő! És hopp, beléd szúrnak.

Botorkálsz hajnalban,
Örülsz, valahogy végre hazaérsz.
Kabátod és pénzed
Eltűnt. Megígéred, jó útra térsz.

A Nappal nyugodj le!
Éjszaka a krampuszok világa.
A pokol bugyrában
Növekedik Lucifer virága.

Iratabjorak2023. február 25. 13:41

böjti szelek...

böjti szelek messze visznek
csontomba hatolnak vak halál
mondhatod pusztulás nem hisznek
közömbösen nézed majd a másik
várjuk hogy jobb lesz biztos talán
nem lépsz majd csak kimászik
minden változik de nem a jó irányban
szárazság áradás pillangó hatás
vihar tépte világban
pedig a szépet kívántam

zeanna2023. február 25. 13:20

Nem zöldül fű, nem nyílik virág...

Fájó, véres vihar süvít mellettünk.

Ahol ínséges napok, füst remegtet,
tengernyi baj és bánat keseregtet.
Ahol nem zöldül fű, nem nyílik virág,
helyette kiégett föld és vértócsák.

Sírástól zajos, romba dőlt ország;
hangosan üvölt a puskaropogás.
Menekül onnan messze a sokaság,
hol nem vöröslik házfal és határ.

Az utcákon tankok dübörögnek,
mi útjukba kerül, mindent letipornak.
Fájó vészharangok megkondulnak,
asszonyok Istenhez könyörögnek.

Ki épkézláb, azokat elhurcolják;
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál."
Nem akarnak, de menniük muszáj!

A fegyverek tovább özönlenek,
hogy még több embert megöljenek.
A hatalom, a pénz hatalmas úr,
minden szépet és jót felülmúl.
Amíg a "nagyok" ebből hasznot látnak,
addig a nép békére nem találhat!

Mellettünk egy szegény, szenvedő nemzet;
kiknél nem zöldül fű, nem nyílik virág,
helyette kiégett föld és vértócsák.

Ők békében, nyugalomban akarnak élni;
nem akarnak tovább remegni, félni!
Nem akarnak hősök lenni, vagy temetni,
hanem végre egy jobb jövőben bízni!

Zotyo19662023. február 25. 13:19

Káin monológja

Megöltem Ábelt, és vérnek tűzpecsétje,
lelkem pokoli bugyraiba bele ég.
Az életem további szörnyű mikéntje,
hogyan hordozzam, Isten rám tett bélyegét.

Jobb lenne ha jönne a megváltó végzet,
de nem emelhet rám senki gyilkos kezet.
Így soká jön a feloldozó enyészet,
mely eltörli testem, és az égő heget.

Bolyongok, egyre csak egyre, végtelenül,
de ha még be is fogad a pokol bugyra,
jelemnek az átka rólam tovább vetül,
vérem mételye átszáll az utódokra.

Irigység, kapzsiság, önző, gyilkos téboly...
a földbe ártatlanok vére csörgedezz.
Melyből a menybe kiált megannyi sikoly,
és e téboly magva, belőlem eredez.

Álmodom, szörnyű jövő kép, egy villanás...
Testvérnépek ádáz vad öldökölése.
megborzong az elmémbe eme rianás,
és a kígyó sziszegő röhögése.

És látok pusztulást, sötétlő végzetet,
sok-sok keserű könnyeknek csordulását...
De hallok egy sóhajt is, „Elvégeztetett!”
Mely feloldja eredendőm lázadását.

A kárhozat sötétségbe Fény világlik,
feloldódik abban az átkom deleje.
A kígyó fej, a sarka alatt szétmállik,
így törlődhet tán... szörnyű bélyegem jele.

zeanna2023. február 25. 13:11

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Ritnike2023. február 25. 11:38

Az ördög bűvében

Újra kísérti ördöge,
mámoros hajnal hercege,
tölts még egy utolsót mondá,
s a vér is változzon borrá!

S nem látja közelgő vész ez,
tompult agya már nem érez,
már kezében is a vesztő,
élet ontó nemzet sebző.

Mond átok,mi cél vezérel?
Végzeted végzete ér el?
S hiába vár a rút halál?
Ne búj, hisz úgy is rád talál!

Még élsz, és újra és újra,
fejestől ugrasz a bajba,
mert ez a kvóta, te balga
bal,jobb,bal, lépj csak ritmusra!

Fortyog a kéjes mámora,
telik ma a holnap pokla,
béke nincs csak üres korsó,
kínnal tele minden koporsó!

S ismétli önmagát a múlt,
megannyi fej a porba hullt,
mikor az ágyú elcsitul,
tán madarak dala virul!

1946222023. február 25. 08:56

Szálka vagy gerenda

Nem meghalni,
élni akarok,
ha bánat gyötör,
dalra fakadok.

Ez önbecsapás,
így csapdába menekülök,
átéltem itt délen,
ahogy vonítva nyöszörögtök.

Testvér, testvérvérét ontotta,
légriadót visítottak,
átkozott szirénák odaát,
ahol háborúsdit játszottak.

Pár bolond gyermek,
meséket álmodott,
megkérte nagybácsit,
adj nekem országot.

Létre hoztak két országot,
de lehet hogy hármat,
ám ezt is csak úgy lehetett,
meglopták hazámat.

Hányatott sors várt sok,
elszakított magyarra,
rájuk tapostak mint vaddisznók,
az erdei avarra.

Ó szegény magyarok,
édes honfitársak,
mint szél tépázta szirtek,
még most is állnak.

Állnak már több száz éve,
erős hittel bátran,
hisznek ebben a gyönyörű,
Mária Magyarországában.

Erikaa112023. február 25. 07:49

Látok, hallok, érzek

Elküldöm szívem üzenetét néked,
Megsúgom mit mélyen legbelül érzek.
Hogyha megszáll az isteni igézet,
Szinte megidézem a mindenséget.
Leírom, hogy fül nélkül is jól hallom
A szellő zizegő lágy, puha neszét,
Napsugarak simogató kis csendjét.
A madaraknak csicsergő énekét,
Parányi méhecskék halk zümmögését.
Az apró esőcseppek nagy erejét,
Távolodó vonat fátyolos füttyét.
Leírom, hogy teljességgel átérzem
A fűszálaknak hűvös harmatcseppjét,
Nyári esőnek a langyos melegét.
A kicsorduló méz édeskés ízét,
Pirosló kalácska forró melegét.
A vattacukor fanyar édességét,
Naplemente bíborló fényességét.
Leírom azt, hogy szem nélkül is látom
A tarka rét ezer sokszínűségét,
Hullámzó víznek tengernyi kékségét.
Bárányfelhők csipkéjének örömét,
Ezernyi pillangó óvatos röptét.
Ha mindezeket látom, hallom, érzem,
Mintha világ ölelne körül éngem.

BakosErika2023. február 25. 06:50

Véres álmok

Foszlik a holnapok filléres arca,
milyen világ ez, az ember kudarca,
ott ahol már mindent fel zabál,
a magányos sötétségben megbúvó
bibortorkú rút halál.

Tél dühe harap vérízű tavaszt,
zöld meztelenséget és szakadt
rózsa ifjakat, gyökértelen
szirmok alól égig ér a sírás,
Isten harag lett minden pillanat.

Hamubölcsöben a gyermek,
hiába mélyül kirekesztett titkaink árka.
Hol a hit hegyeket mozgat
és kunyhót épít a szív, lesz még aki
feledteti a véres álmokat.
Bakos Erika

lejkoolga2023. február 25. 06:21

Forgatag

Az élet pergő forgatag,
mint sebes sodrású patak,
megállítani nem lehet,
homokóra módra pereg.
Intim pillanatnak hála,
kódolva jön a világra.
Könnyűléptű szellőn derül,
miközben bögréje ürül.

Az élveteg órák, vágyak,
tavaszi ódára várnak.
Napsütésben, csendes éjben,
heves szerelem tüzében,
Ámor nyilával szívébe',
iparkodik végzetébe.
Ősz reá vetíti árnyát,
ködlepel fedi be álmát.

Felhő ágyon, pilleszárnyon,
túllépve az ifjúságon,
már tartaléklángon halad,
kifárasztja a forgatag.
Megnyugodva, parolázva,
búcsúcsókot küld a tájra.
Még megvárja a végzetet
s a hegyek felett ellebeg.

Mesiko-szan2023. február 24. 21:46

Még egy szálat!

Istenem, dokikám, ne kezdj bele, tudom!
Mindazt, mit elmondtál, már kívülről fújom!
Fújom, igen fújom továbbra a füstöt,
Ígérhetnek nekem aranyat, ezüstöt.

Tudom, hogy mellkasom most már harmatgyenge,
Bőrön sárga és hasonlít pergamenre,
És hogy az ereim megadják magukat,
Tüdőm pedig növeszt magán sötét lyukat.

Betöltöttem akkor tizennegyediket,
Ez a kor táplálta bennem azt a hitet:
Nagy vagyok és erős, bármit megtehetek,
És ezzel a rúddal még menőbb lehetek.

E rúd volt alapja a sok barátságnak,
Középpontja volt a díszes társaságnak,
Hogyha szívtuk, elszállt minden bajunk-gondunk,
A társaságában mind boldogok voltunk.

Kísért egyetemre, kísért a munkába,
Számíthattam rá mint megbízható társara,
A hamutárcám is mesélhetne róla,
Értem önmagát mily tűzzel feláldozta.

Tudom, doki, tudom, már a végét járom,
Életem rövidebb, mint kéne, nem bánom!
És, hogyha vendége vagyok vén halálnak,
Engedd meg, elszívjak egy utolsó szálat!

Nightspirit2023. február 24. 21:22

Tolongsz

Úgy tolongsz a sorban,
Mintha tudnál jobban,
Elakadsz a gondolatban,
Mintha tudnál még gyorsabban,
Alagútban matatsz félúton,
Élethosszban ásol tévúton.
Haladsz, mégis megtorpansz,
Ragaszkodsz, mégis elhagysz.
A másodpercek évezredeiben
Akarat sűrűsödik ereidben.
Mint árnykéz érintése a napon,
Kéred a pillanatot, maradjon.

Galanga2023. február 24. 20:44

Hatszáz

Megtörtént velük még régen,
ezernyolcszázötvennégyben
rossz döntések sora miatt,
míg vigyázták ágyúikat
körbeállva az ellenek,
parancsot teljesítenek
katona mind, s a paripa
harcos lett vele, a hiba
óriás volt, jött rettenet,
szörnyű roham, már nem tehet
semmit, süvít a lövedék,
lenn a völgyben érte e vég,
könnyűlovasság ott vakon
leszáguldva domboldalon
tudván, vissza tán nincsen út,
csatát ki túlélt, háborút
meghalt sokuk, a veszteség
feldúl, hiába messze rég,
él Lord Tennyson versében
végzetes napjuk, megértem,
mért dolgozta fel ekképpen
dalában az Iron Maiden,
Michael Oher amit mond róla
a sorsukról szépen szólva
A szív bajnokai-ban ma
jelenetben ideadva,
bátorság, becsület, líra
emlékül, újra megírva.

ezaz2023. február 24. 20:15

igaz mese

egyszer volt, hol nem volt, jött egyszer egy férfi,
azt hazudta hogy örökre, igéri, igéri

harmadnapra felvállalt, de elment a gennybe,
mára nem maradt már más, csak a jószerencse

lelkemben vihar van, az emlékek mocska
minden áldott gondomat a felszínre hozza

kezemben is rozsda, lábamban is rozsda
bűneimtől tiszta vízzel ki a fene mosdat

azthiszem hogy többet nem leszek már másé
se istené, se emberé, se feltámadásé

Anda.boglarka2023. február 24. 18:59

Nagy nevek leszünk

Szerelmes tavasznak hajnalán
Íródik íróink hajnalán.
Tintával papírra pattanán,
Szép verseik alapján!

Virágok nyílnak, Fák rügyeznek,
új Nemzedékek születnek.
Kik verseket papírra vettetek,
Gondolatokat neveltek.

S én ki e-nemzedékbe született
Kérem régi nemzedékekbe szülötteket.
Pennámba erőt, reményt, hitet
Áldjatok. Ti ki régi időkben született.

Állatok csicseregve cseverésznek.
S én ki oly rég hált, most pihenek.
Régi tölgyfa árnyékában megpihenek.
Árnyékban verseket ihlettek.

S mint a  régi nagy neveink
Egyszer mi is nagy neveink leszünk.
Kiket sose felejtünk.
S áldva mondják szép nevünk.

Áldva, reménykedve kérnek
Minket. S mi mint régen nekünk
Segítettek nagy költőink.
Mi most úgy áldjuk és segítjük.

dmcsabi2023. február 24. 10:52

Pársoros az életről

Halál csókja már a szívemen,
Elpusztították a lelkemet.
Elfutnék, de nem tudok,
Megbénítottak a démonok.
Testem remegve pulzál,
Nincs értelem, ami már ennek ellenáll.
Káoszba taszít az élet,
elhagyom szép lassan ezt a létet.

Fenyhozo2023. február 24. 00:04

Egy este végzete!

A háztetőre épp a béke szállott,
fecskék lakából inni harmatot,
az óra még csak delelőre állott,
és nem zavarták zordabb holnapok,
így tavasz fénnyel rajzolta a mámort,
ritkán pihenve smaragd bokrokon,
a szerelem új prédájára vágyott,
színt ámítva sötét foltokon!

Majd alkonyult és furcsán jött az este,
megcibálta fecskék kis lakát,
sötét szájával egyre csak kereste,
s elharapta béke lágy porát,
és porral köhögött egy vén tüdővel,
omladozott a régi háztető,
Végzet volt ő, s gonoszsága földdel,
szórta be azt, ki ellenszegülő...

A béke reszket, lop magányod mélyén,
illúzióval játszik holnapot,
mindörökké régi este szélén,
megérthetted, hogy vágya rég halott,
mert már Káin is Ábelre támadt,
vad kényszer áztat sok vérző sebet,
s ha néha elmondod bölcsen imádat,
feloldozást hozhat, mi elveszett...

P03T2023. február 23. 21:36

A szeretet partizánja

Hogy mondanád el csecsemőnek?
Mely emlékeit egyszer elfeledi.
Hogy mondanád el fegyvernek?
Mely emberek életeit eltemeti.

Hogy mondanád elesett bakának?
Sírjára mily szép virágot kapott.
Hogy mondanád el a társának?
Ki odáig talán el sem jutott.

Mit mondanál az édesanyának?
Ki gyermekével szívét temeti.
Mit mondanál a kisgyermeknek?
Ki az eltűnt szüleit keresi.

Mit mondanál a hontalannak?
Kit betegség, éhség s fagy emészt.
Mit mondanál saját magadnak?
Mikor mindezekkel szembenéz.

Szerinted mit mondanának ők?
Az elvesztett szerettek ezrei.
Mivel telnének meg égi felhők?
Miről szólnának a költők versei...

Midőn eljön majd a túlvilág csillaga,
Mindegyikünk csupán azt akarja.
Harcoljon e világon csak egymaga,
Immár a szeretet partizánja.

Toth-Balazs2023. február 23. 21:13

Tóth Balázs: Attila napjára

Kongó-bongó, fényes reggel
csirgő-csörgő lánc csörgött.
Ugatott egy kutya mellé, s
a macska ugrott.

Madár csiripelt egyet-kettőt.
Róka émelygett a lyukban, s
tyúkot nem talált Attila udvarán.

Vörös, kunkorodó farkú róka ez.
Mindenhol kutatja nagy sebtiben,
de nem talál semmit se.

Hogy is lenne, ha állatai nincsenek.
Róka keresheti, de ő anyjának egy
szál tyúkja sincsen.
Csak ordasa van, ki ünőszóra fülel.
S ha Vuk is közel merészkedne,
egyben megenné ízletesen.

Születésnapját ünnepli egy habos kávé
mellett az eperfák alatt, a sötét Duna felett.
Tiszta szívvel álmodik édes mamája mellett.
De az éj eljött és csöndben mereng a külvárosi
éjbe`.

Donkanyar2023. február 23. 21:06

A hegy

A csúcs alatti táborban vagyok,
felhőpalástjával engem is betakar, csendes az éj.
Serpám halott. Sosem tudhatod, ki bérel fel.
Kellett a tolla. Hegye karcol, durva,
de előveszek egy üres lapot.
Írok, csak magamnak.
Van, ki tovább megy, mások maradnak. Örökre.
Serpám arcán gyermeki béke. Ő már feljutott.
Holnap oxigénpalack nélkül, egyedül támadok.
Én, bolond erről hiába álmodoztam,
mindig közbejött valami.
Gyors volt a tempó, eszméletlen hoztak le, vagy lavina.
Nem tudom, mitől,
de ott, fenn mintha részeg lennél.
Valaki itat. Egyedül többet kapsz. Ehhez minek kísérő?
Csak te vagy, meg a hegy,
mégis hallod, hogy hozzád beszél.
Elűzi a szomjat, hideget,
csalfa módon hiteget: már közel a cél.
Folytatod, mert üres vagy, s a lap hófehér.

Szuda2023. február 23. 20:42

Roham.

Rohant a halál
vele szembe,
ő nem,
a fegyvert nem le
tette!
Tudta,a vesztébe
rohan,
s jött vele szembe ,
a roham!

Edeke2023. február 23. 17:18

Jánosbogár

Az éppen feltámadó Jézus,
egy apró jànosbagarat figyelt a, sírbarlangja fülledt, sós levegőjű kövén.
- Irigyellek!- gondolta a kis bogárnak-
téged nem hagyott meghalni az apád...
Persze a kis pondró ebből semmit sem értett.
Ő amolyan semminek, alaki-valakinek teremtetődött, csak az
Isten tudja miért.
Az ember nézte, és arra gondolt,
hogy miért csinálta ilyennek ezt az öreg?
Miért adta ezt a kiszolgáltatottságot,
ezt az értelem, és célok nélküli életet
ennek a nyomorult semminek?
Bosszúsan belerúgott a bogárba,
És az, mint egy röppentyű a levegőbe emelkedett.
Jézus utánakapott és ekkor tudatosult benne: Hiszen Élek!
A bogár vígan mászott végig a tenyerén, és teste fényével
egy kis világosságot csempészett a barlang hihetetlenül mély sötétjébe.
Az ember széméből eleredtek a könnyek, ahogy a jánosbogarat nézte.
Hirtelen megértett mindent! Aztán elszégyelte magát..
El- elakadó hangon belesuttogta a semmibe:
- Köszönöm Apa!

levi01162023. február 23. 14:02

Halál

Lassan, csendben hagy el az élet,
Elveszíted minden feltett téted,
Már semmiben nem látsz több szépet,
És magadtól kérded: mikor vetsz véget?

Érzed már, ahogyan éget ?
Egy halk szó egyre jobban késztet,
Te pedig tehetetlenül nézted,
Hogy megette minden részed.

Csak kóstolgatott először,
Régi emlékekből percenként előtör,
Gyötör, kínoz a mélység,
Szögeket üt beléd a népség.

Másodszor már falatozik,
Keserűség benned mélyen kamatozik.
Harmadszor már felfal,
Minden remény egyszer elhal.

Hiszen a zene sem nyomja el,
A belül tomboló vihart,
Elvett téged magadtól,
Belőled mindent kicsikart.

Bella2023. február 23. 09:27

Veled megyek

Messze élt egy kis katona,
Erős volt és fiatal,
Szívèben nagy vágyak voltak,
Ajkàról zengett a dal.
Szőke lànnyal esküt tettek
Örökké egymàsè lesznek.
Borús napon dobpergestől hangos let a főutca,
Elvitték a kis katonát harcolni ki a frontra.
Hull a könnye a szép lánynak,
Szívèt bánat mardossa,
Vonatból kiabál hangosan a katona:
Várj reám mert visszatérek,
Tiéd vagyok Marlenka!
Kint a fronton ömlik a vér,
Àgyú durran és puska,
Kósza golyó találta el,
Szívèhez kap a katona.
Bús levélel a kezében földre borul Marlenka
Érted megyek szép kedvesem ,
Tiéd vagyok hős katona.
Rohan a lány , szőke haját viharos szél szét fújja,
Hulló könnye zàporàval ,a katona véres arcát lemossa.
Vàrhat reànk e csúf halàl,
Te vagy nekem a vègzetem,
Nem hagylak el hős szerelmem,
Veled megyek , ha meghalni kell...

attivad2023. február 23. 07:47

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Animanongrata_2023. február 23. 05:39

Animanongrata: Széles vásznon

Futunk a szélen csendben, fent néznek vízfejek,
könnyű itt, láb, ha bírja, lelátón ülepek.
"Nézd, ő ott most esett el!" - kockázott képeken,
lógó a zsibbadó kéz, meredt szem kér eget.

Kispadon vár a többi, illatos, új a mez,
latolgat mit kapar ki, ki gesztenyét cselez?
Jó lesz, te bízva hidd el, élvezd az életed,
szomszédban lejt a cirkusz, csúszós kenyérszelet.

Nem tudom mit jelent majd, sikollyal ülni fel,
elhull a csend-ajándék s nyomással szűköl el.
Egyszer, ha véget érek engem ne nézzetek,
egyet még kérek akkor, rám pár szót költsetek.

szazol2023. február 23. 00:02

Szanyi Zoltán: Könnyű szél vitte

Zavaros, fodrozódó víztükörben, mit vihar hagy magára
Karcolt éji égbolt látszik s aprószemű csillagtára
Leszegett fővel hajolsz közel, de távol a tiszta kép
Várod, hogy fényei rendeződve maradjanak még

Sohasem látott összkép most felkavarva játszik
Egymásnak engedtünk közel magunk, de ez már távol látszik
Könnyű szél vitte, nyomát hagyva a közös, elhaló múltnak
Szemét nem vetve rám, íves ajkai közt mosollyal indult útnak

Poros ösvényén kíséri az éj megannyi kacér fénysugara
Finom lépteit a folyton felsejlő, falánk vágy hajtja
Sebtében elhagyott kedves emlékképeit magamba zárva
Felszegezem lelkem üresen tátongó, kis szobánk falára

matekletner2023. február 22. 21:53

Kletner Máté: Emlékkép egy mesében

"Minden megérte." - hagyta el egy halk szó az ajkadat.
"Minden egyes perc." - summázta értékét a lelkedet.
Hogy is kezdődött?
Nyisd ki a szíved kapuját!
Mesélj!

A kóbor szellemed önmagára vágyott,
mint egy békegalamb a rozsdás kalitka magányában.
A szavak olykor csikorogtak, feszítettek s zakatoltak,
mint egy gályába hajtott proletár léte az utolsó zsoldnak.
A meglékelt szíved térdet hajtva bízott.
Valaki rád nézett, majd felemelt,
egy misszióba visszaengedett.
A harcmező illata és íze már a kebledben dobogott,
mint amikor kölyökként pergettél egy megkopott fadobon.

Ott a tündérek nyájas hada várt, hogy csodát formálj.
Mélyebbre kerültél, a szívedhez oly közel.
A múlt sínylődéseiből mámorító józanság borított el.
A szilánkjaid sebe egyre másra összeforrt benned,
mint egy törött csukló mozdulatlanul egy gipszben.
Egy rögös önismereti út ösvényén,
a vigyázó angyalok elkísértek és életet adtak.
Mannaként a fohászaidban kiemelt helyet kaptak.
Megtanultál önnön hangján játszani s nyerni,
mert a játék nélkül az élet egy nagy semmi.

Mielőtt letennéd a szíved kulcsát.
Eltávoznál a katlanból.
Egy újabb kaland kedvéért.
Időzz egy kicsit!
A könnyfátylas szemed pásztázza a felhőtlen égboltot,
mint egy szegény kisgyermek a játékbolt kirakatát.
Mennyi időtlen szeánsz, megélt pillanat.
Hiszen tudjuk, csak nem mondhatjuk a valót.
Előbb vagy utóbb, úgy is mind beadjuk a kulcsot.
Ettől még nem volt értelmetlen,
amit tettünk, amivé lettünk, és amik voltunk.

A hangok, a kacajok, a könnyek,
a nyomok, a szenvedély, és a vidámság.
Mosolyogjon rád a vándorutad során.
Az emlékedet őrizze;
a Nap és a Hold a sugarán.

2023

eskarita2023. február 22. 19:42

Partjaink között…

Kedves vagy, s féltő, jó hallani a hangod,
bár belőle messzire csatangolt az értő hallgatás…
Csak egy kis csend lenne jó, és semmi folytatás.
De itt vagyok. Blúzom alatt verdes egy riadt madár,
ki ne szabaduljon, mert nagy felfordulás lesz.
Van keksz, zöldtea, kínálás, halk kínvallatás.
Azt, hogy mi, miért és mennyire fáj, elfedi
pár trendi közhely, mirelit mosoly.
Moly motoz odabent, a szekrényben, és néhány
csinos csontvázzal összevész - nem egy súlycsoport,
de mégis. Próbálkozunk… Te, meg én is: kilométer
távolságból küldözünk egymás felé szavakba
rejtett szívügyet. Vázatörékeny érzést,
és sínre fektetett gondolatot.
Újra és újra rút halált hal a képzet,
hogy összetartozunk. Nem találjuk a kaput, hol
egymás lényéhez léphetnénk. Tekinteted mély kút,
ki nem merhetem, nem is merem…nem is merem.
Lenne rá esély? Veszélyes szakadék az élet,
és mi, kétfelől, talaj nélkül, lábak nélkül
rohanunk végzetünkbe már. Légüres a tér
partjaink között. Nem áthághatónak látszik…
És akkor… és akkor… csak egy szemvillanásnyiig,
de mégis felkáprázik a hiú remény:
hogy nem vagyunk egyedül e világ szigetén.

Jeffyta2023. február 22. 18:42

Születésnapom

Átkozott nap ez a mai,
Átkozott bizony.
Ma megszülettem én,
Nyomorúságosan, csupaszon.
Mi végett érkeztem én?
Miért nem öltek meg?
Az élet szépségét,
Miért ismertem meg?
Átkozott lettem én is,
Átkozott a nappal,
Mely alatt a halálnak
Világra hoztak!

Rumini2023. február 22. 15:34

Egy agg időutazó álma

Óh, mily balga a lét, hisz vesztébe küld
régmúltat, ha kacér jövő enyeleg;
gyöngykövein révült álma ténfereg
magános pőrén, mi vágytól részegült.

Átjárót fürkész, tán elébe kerül,
mi átviszi, hol ifjonti hév ered;
lélektükrével néz most farkasszemet,
s lám, nyitja ott izzik benne, legbelül.

Menne, ám fénylő égi jel ajtaján,
skarlát citátum: „persona non grata”,
mely haló szívét villámként járja át.

Múltja megtagadta, mert csak egy az út:
bevégeztetni – s remélt, habár tudta,
élte idővonatán már nincs retúr.

piroska712023. február 22. 14:43

Horváth Piroska
Exorció

Szeme sarkából a világ oly picinyke,
úgy elkenődött, mint az éjszaka sminkje,
ragadós piócák marják, szívják vérét,
megkérdőjelezik habkönnyű erényét,

rojtozott erkölcsén egy tapadós plecsni,
a becsület ára majdhogy ugyanennyi,
nagyon rossz szájízzel gombócot nyel éppen,
levegőért zihál - messze van az éden...

... ördögöt elűzni jobban kéne, talán -
egyszervolt-színpadon véletlen-utcalány,
öreg csontciterán baljós dallam zendül,
tőrbe esett ördög sipít, oly veszettül,

hálni jár belé az összefonnyadt lélek,
ezeregy eséllyel a pokol tüzének
mindegyik bugyrában otthonosan mozgott,
Paradicsomban ő céltalan bolyongott,

ördöglakat mögött most is jajveszékel,
szerinte nyerő, kit rossz szándék vezérel,
bár itt a szentbeszéd önmagában kevés,
kong a lélekharang, indul a számvetés...

krisztitakacs2023. február 22. 13:55

krisztitakacs
Takácsné Tóth Krisztina

Élet s halál a kövek alatt.

Egy pillanat s minden odavan
szó sincs rá, mily mély a fájdalom
s hatalmas az űr lelkedben odabenn.
ó jaj vajon mi lehet a kövek alatt odalenn?
Zsibbadt az ember agya
s fel nem foghatá,
miért vész oda minden mi él,
hiszen mindez a megszokott mindennapokban ér.
Rohansz, menekülsz és lábad alatt
dübörög a föld,
s nincs semmi mivel ezt eszközöld.
Lábad előtt csak romhalmazok
s életet kérő sikolyok.
jönnek, rohannak segítő kutatók,
emelnek köveket, nyújtanak kezet
e borzalmat nem felejti el soha az emlékezet.
Föld állj meg, s netovább,
Nem volt elég?
Könnyes szemmel tekint le mindenre az ég.
Amerre nézel mindenhol törött, zúzott s szétszaggatott
mit megálmodott az ember s kézzel alkotott.
Legyen elég, legyen elég
ne legyen ne érjen még több élőt veszteség.
S majd minden elhalkul csak a gyász marad,
mert mindent elnyelnek a törött, romhalmaz falak.

CSIpakValeria2023. február 22. 12:23

(Csipak Valéria)

A pokolba tartozom

Egy kis hazugság a nagyobb jó érdekében:
Isten úgysem bánja. Ezt kezdi el az ember
szajkózni magában, de elfajul a dolog, mivel
Isten úgyis megengedi: hazudunk, mint többet,
majd hazugság hazugságot követ. hiszen oda már
egyenes az út. Lopjunk is, ha lehet, hát miért ne.
Az embernek meg kell élnie. Minél többet harácsolsz,
annál jobb. Amikor feleséged a templomba kézen
fogva vezet, mert neked már nincsen kedved,
azt az átkozott rózsafűzért mondanád,
mely már égeti a kezed, még a hangodra pokol
is beleremeg, s még ha mindenki egyszerre mondaná,
abba az ördögnek a feje is belefájdulna.
Fetrengeni részegen az úton,
az való neked. Ma egy kicsit kevesebbet,
de holnap már többet.
Miért is ne, ha ezt akarod, az Isten megengedte.
Káromkodni, harcba kelni, még csak nógatni sem kell.
Van, aki vezet, szarvakkal s patákkal, már neki hiszel.
Minek ide a csuhás, az Istened elűzted,
"rohanva végzetébe már, hiába várja a rút halál",
az ember megy, kikerülve a halált, biztos léptekkel,
egyenesen hozzá.
Megtaláltad az ideálod, ő a te csillagod,
s ha mégis űznék ki belőled az ördögöt, nem hagyod,
hanem még erősebben a kezét szorítod.

Tordaine.Kata572023. február 22. 11:34

Sodrásban

Régmúlt világom, ég veled,
messze sodortak új szelek.
Vicsorítja fogát kedvére,
ördög öklét rázva örömére.

Sarjakat a földből kivájja,
az legyen kies sorvadása.
Nincs már derű, csak ború,
zsiványtanya népe iszonyú.

Megtagadta hitét, Istenét,
pokolba süllyesztve életét.
Ha bánná, nincs menedék,
gyászba borult a nemzedék.

Föld sebből piros vér folyik,
kétségtől meg nem szűnik.
Csituljanak el az új szelek,
vonuljanak a sötét fellegek.

Ha zsiványnak nem táncikál,
eltűnik minden vadrózsaszál,
lábainál nem nő gyászvirág,
újra békében élhet a világ.

Nagykálló.2023.Február.22

1956APA2023. február 22. 09:13

Újjászületés

A Sátán leszállt a Földre, hogy megszülje fiát,
bejárta a poklot, ellopta a halál pusztító nyilát.
Ezernyi átok várt a népre, őrjítő szenvedések,
vért köpött a sarjadásra, elhaltak a vetések.

Varjak károgásától volt hangos a vidék,
kipusztult az emberből mind az, mi érték.
Bújdosva, zokogva, űzött vadként élt,
már önmagától is írtózva, remegve félt.

Kínozta őt a maró bűntudat, átkozta őseit,
mert nem nevelte kellően eltévedt kölykeit.
Sötétség borult a megfagyott, kietlen tájra,
már nem emlékezett az eldurvult világra.

Könnycsepp csordult ki az ember szeméből,
halk sóhaj szállt fel a Golgota hegyéről.
Megtisztult a bűntől a lélek, fehérbe öltözött,
egy élhetőbb világot remélt az üldözött.

Felnézett az égre, Istenhez fohászkodott,
vállán, több ezer évig, súlyos keresztet hordott.
Látta ezt a Mindenható, közéjük angyalokat küldött,
megsajnálta a népet, mert már eleget küzdött.

Ezt a Sátán is látta, hát elszégyellte magát,
odaadta a népnek, a termékenység magját.
Visszament, ahonnan jött, feloldozott mindenkit,
termővé vált a föld ismét, nem bántott már senkit.

( Rudolf András)

The_Blackbird2023. február 22. 01:28

/ Megérintem az éjszakát /

Megérintem az éjszakát,
s lebegek, mint aki újra visszatér.
Érzem december fagyos évszakát,
most már tudom, utolért a tél.

Ajkaim közt tartom didergő jelenünk,
szalmahajad selymes illatát.
Egymásba fonódva sincs melegünk,
mert megérintettem az éjszakát.

Ez olyan hideg, mint a való,
mert a híd törékenyen áll.
S nincs számunkra hajó,
ha majd egyszer, nagyon fáj.

Szirmok helyett, ágak maradnak,
húsom jeges ívein tavasz köszönt.
De a holnapok miért így haladnak,
itt a tél, és tavasz között?

Hiányod ha mardos, karmolok,
és gondolok rád úgy, mikor fényt hoztál nekem.
Ne haragudj rám, csak nem vagy ott,
minden éjszakában, közel mellettem.

M.Laurens2023. február 21. 23:06

NEKIK MÉG A POKOL SEM…

Nemlétezik már itt se hit, se emberség.
Gyalázattá vált mára: a dicsértessék.
S ártatlanok égnek a pokoli bűzben,
Háborúk ördöge dúl, pusztító tűzben.

Gyűlölködni s teremtőt tagadni a módi,
Mások hulláin lélektelenül taposni.
De hiszen ezt tették nyomorultul élve,
Hazudva, rabolva, senkitől sem félve.

Mindnek kiégett már a lelke réges-rég,
Számukra a káromlás, is csak hét szentség.
Emberségük nem is létezett tán soha,
Nekik még a pokol sem lehet mostoha.

Számukra a Sátán csak egy újabb ajándék,
a pokol tüze is csupán-csak holmi játék.

fufenka2023. február 21. 19:42

Éltető halál

"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
Vonyít az éhes aranysakál,
préda lelkén csüng az aranyszál,
mely örök körforgást garantál.
Védtelen üldözött s a vérszomj,
ziháló légszomj s korgó éhszomj
vívja a túlélés vad harcát,
lefestve lét kegyetlen arcát.
Pokoli fájdalom mar húsba,
őzgida lába ragad gúzsba,
sakálállkapocs satuként fog
adrenalin hajt: belehalok!
Őzsuta sír, messzebbről könnyez,
túlélés hajtja, gyásza marja.
Gidája holtában életet
táplál fakasztja szuka tejét,
mely adja a lét ígéretét.
A kölykök sírása csendesül,
gyomor telik, álom szenderül.
Sakálfiak édesen játszva
telihassal egymásra mászva,
gidahalál csorog torkukon,
élet-halál siklik sorsukon!

daneei2023. február 21. 15:45

EXITUS

Mint a lótetű dependenciája a zsenge palánta
Nyöszörgésének halk bája mialatt gyökerét harapdálja.

Honnan jött sejtelmes talány csak besétált,
Uralkodói méltósága elnyűtt keze nem fojtogatott grált.

Tétovázzon aki bohó ő trónust foglalt leült,
Szilvagombóc szárazon torkomnak szegült.

Koszos bögréből ivott mint a cseléd,
Bámult de csak feléd, erőssége nem volt a beszéd.

Botladozva lehuppantam csuklyájával szembe,
Fürkésztem ki ül itt bogárfekete selyembe.

Vacogó kezemmel nyúltam be zsebembe,
Fanyar tüdőmet látta mélyen zöld szemembe.

Kulcsot ragadtam, csigerpincék nyitját,
Alkonyuló mámorok habókos, ódon titkát.

Dermesztően nehéz volt ott a mélység világa,
Emlékeimben még nyílik a fehér liliom virága.

Futkosó hideggel a hátamon töltöttem két főre,
Oda mo-motyogtam nesze, igyad, lőre.

Irgalomból talántán kettőt kortyolt,
Szikár kezében iszonytató gondviselést morzsolt.

Szelíd szellő szajhaként üvöltött,
Rozsdamarta kaszájára szemernyit sem költött.

Zuhanva hullott rozsdás cseppje meddőre,
Borzongó ájer, lóhalálában apadt a lőre.

Csobolyómból lőtyöltem ő korcsan állt felettem,
Kiszabott penitenciám legottan feledtem.

Lidércesen felcsendültem mint aki tova tűnik,
mint a jezsámen illata ősszel anyátlan megszűnik.

Legyintettem rá. Ő intett,
Kaszájával egyet hintett.

Mefisztó jött elébem gunyorosan cimborásan,
Agóniám szirmot bontott az elmúló köd porában.

darkjoe2023. február 21. 13:50

Angyalok tüzében

Mennyi pitypang puha ernyője
kócolódott hajamban forró nyarak
zöld rétjein!
Angyalszárnyak suhantak, szálltak
velem, távol tartották
rémeim.

Mikor jött el, mikor vitt el
a kétség kiábrándult
démona?
Angyalszárnyak markolnak, tépnek,
bőrömön pengetollaik karistolt
vérnyoma.

Úgy tartottak ott, a magasban fent,
hogy karjaikból, még véletlenül se
ejtsenek.
Körbevettek, ha baj közelgett,
óvva pajzs testükkel, hogy tőle
elrejtsenek.
 
Mikor lettek ledér szajhák?
Az egyik hátulról húz, a másik
rám térdel.
Szoknyáját tépi, a fülembe súg:
„Hát kié legyek, ha
a tiéd nem?”

Sohasem sírtam, ha volt is okom,
hozzájuk bújtam egy szelíd
csókra.
Vigasztaltak, simogattak,
feszülő izmaim, lágy ujjaik
húrja.

Kifulladásig, hajnalig,
egyik után a másikhoz
megyek.
Tollak hullnak, s csak
szaporulnak bőrömön
a hegek.
 
Kék szemükben ott volt minden,
ha lesz is, majd eltakarják
bűneim.
Táncoltak körbe, csókot súgtak,
méz ajkaik cirógatták
fürtjeim.

Mikor ütötte fel a fejét bennem
a kéjvágy múlni nem akaró
láza?
Miért tántorgok egyik ágytól a másikig,
és mikor lesz már ennek
múlása?

Mikor kel fel az a nap,
amely füstös patanyomom ösvényeit
felszívja?
Most csak szökni szeretnék,
egy nincs nevű helyre, magam elől is
elbújva.

editmoravetz2023. február 21. 13:17

MINDENNAPI KÖZÖNYÜNK...

Ámokfutás
ez az élet,
ébredéskor
még remélnek,
hanem ahogy
órák telnek,
úgy veszítik el
a kedvet.

Miként jutottunk
el eddig?
Ördögi
küzdelem sejlik,
lelkünk
még
vívja csatáját,
rettegve
bokázza táncát.

Ágyú dörög,
a Föld remeg,
Istenhez
kiáltó emberek;
„ rohanva
végzetébe már,
hiába várja
rút halál.”

Arcizmaink
igazgatja,
az árukat
sorba rakja,
boldogsághormonnak
annyi,
mégis tud
vacsorát adni!

Mielőtt
fizetni kéne,
körbe néz,
nem vették észre?
– Nemcsak én
vagyok egyedül
kinek arcára
közöny ül! -

Óbuda, 2023. február 21.

Anzsy2023. február 21. 10:36

Utolsó óra

Rombolásában nem henyél,
Ő csak a pillanatnak él,
Óriás gyomrát rakná mindig teli,
Miközben folyton saját mérgét nyeli.

Örök ellensége fajának,
Eladja mindenét magának,
Azután öldökölve veszi vissza,
Bosszú és gyűlölet poharát issza.

Hitvány, vagyon-lökte torzó,
Létet birtokló bitorló,
Bár tudja, hogy mindjárt vége van,
De kitartón vesztébe rohan.

Hé, emberek! Mi egyek vagyunk!
Együtt érzünk, együtt dobbanunk!
Ha hiába kiált a Föld,
Majd nélkülünk lesz újra zöld!

2023.február 20.

szusza03042023. február 21. 06:54

Pukkai Alexandra

Apa
Kéz a kézben, szeretetben
Nevel apa engem.
Gondom, bajom elgügyögöm
Nem is olyan csendben.

Tudom, hogy nagyon féltesz
Ebben a fura, cudar világban.
Ígérem, az utamat
Biztonságos ösvényen járom majd.

Húzd ki magad nyugodtan!
Legyél büszke magadra!
Mert mindaz, mi nekünk megadatott,
Kicsi kincs, ami pótolhatatlan.

Lásd hát boldogságom
Csillogó szememben!
Mert aki vagyok és leszek,
Apa, neked köszönhetem.

2022. június 1.

judit.szego2023. február 21. 06:37

Amikor újra táncol a föld
.
Kisiskolás voltam, kék köpeny rajtam.
Már tudtam olvasni, könyveket faltam.
Nyugodt voltam mindig, köröttem béke.
Biztosan tudtam, hogy sosem lesz vége.
.
Kékbe burkolt könyvem ott lett kinyitva:
hol fegyverek és tankok jöttek, mint a
hangyasereg, ha hömpölyög feketén,
véget nem érően, a porban felém.
.
De aztán könnyebbülten felsóhajtottam.
Nem lesz több háború! / Magamnak hazudtam?/
Nem gyilkol már apát, nőt, fivéreket.
Új világ lesz, s teremt csendes híveket.
.
Ám elmúlt hitem, s elmúlt gyerekkorom.
Szemem már tisztán lát ... Bár lepné korom!
... újra fegyverek, tankok jönnek... s halál,
mely nyugodt világot ismét felzabál.
.
Járvány, háborúk...temetetlen holtak...
Vérudvara lett megint a vén holdnak .
Mozog a föld, hogy lerázza a mocskot,
közben az emberéletekből lopkod...
.
Fekete tavaszok, aszályos nyarak...
Városban tomboló erdei vadak.
Fejre állt rendünk, próbál menekülni.
Bolydult madárként nem tud nyugton ülni.
.
Hiába rohanunk végzetük felé.
Depressziós lét áll halálunk elé.
Félünk, s ellene nyugtatókat rágunk.
Bárcsak visszatérne régi világunk!

Sanca2023. február 21. 01:42

Szívem halála!
Csókot kértem, s döfést kaptam
Szív mélyébe, halálosan
Mennyből pokolba zuhantam
És most végleg ott ragadtam
Tegnap még oly boldog voltam
Csak szép jövőnkre gondoltam
Kitől álmokat reméltem
Ő okozta mégis vesztem
Judit, csak Rólad álmodtam
Egész lényem Neked adtam
Hittem minden szép mesédben
Sírig tartó szerelmünkben
De Te nem bíztál meg bennem
Ennyit ért őszinteségem?
Késő már könnyet hullatni
Elveszett jövőnk siratni
Menj, légy boldog eztán mással
Nem foglak illetni váddal
Annál jobban szerettelek
Mint hogy Téged megvesselek
Szép mesénk itt most véget ér
Mert meghalt bennem a remény
Már nem számit ki hibázott
Sem az, hogy ki mire vágyott
Tudom, mást nem szerethetek
Téged mégis elfeledlek
Kínzó fájdalom jár bennem
De ezen is túl kell lennem
Tőled most végleg búcsúzom
Szerettelek nagyon, nagyon!

Sanca2023. február 21. 01:36

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

priszler2023. február 21. 00:15

(magyarázat: Tatus- lengyelül apu, lengyel édesanyám Asika hívta így, ezért ragadt rám. Így hívom apám... Más apa mint a többi, Ő a Tatus.)

Tatus bőrébe bújva.

Vén kiszáradt testem,
Mint a sós tenger
Tele van rákkal.

Fejemben a rejtvény,
Hol a könnyű eredmény?
Lapozok a múltba.

A fiaim messze távol,
A tüzes víz a mámor.
Segít élni.

Szerencsejáték mindennapom.
Asikám bármit mond, végrehajtom.
A pénz nem érdekel.

Orvosokhoz hetente járok,
Hála pénzt rájuk hagyok,
Megnyugvást nyújtanak.

Fiaim miért nem hívnak?
Átadom magam a Brazil sorozatoknak,
Idegölő, földre hulló gyógyszerek.

Életutamnak hamar vége.
Éjjeli ízes ínyencég, miért ne?!
fáradt testem mosolyog.

Soványan tekintek,
Céljaimra legyintek.
Csak gyógyulnék meg végre.

A haláltól félek.
Naponta álmosan élek.
Vágyakozom Asikám után.

Harminckét levelű Biblia,
Hol a süket kritika.
Az álló vizet, már rég nem kavarom fel.

A politika rázós téma
De aki néma...
Rossz a szám íze.

Második gyerekkoromat élem.
Várom a tizenharmadik bérem.
Minden órában hírek.

Arany csend körülöttem,
A fejemet megint beütöttem,
Tudok járni segítség nélkül.

Körülöttem forog a világom.
A fejemet himbálom.
Rengeteg borsó a falakon.

Egyre keményebb a nyakam,
Nem fog már az agyam.
Had aludjak még egy kicsit.

Ez a világ mivé lett,
Alig van itt élet.
A régi szép idők.

Megyek lehunyom a szemem,
Hagyom pihenni fáradt testem.
Holnap visszahív az orvos.

Nem látom az alagút végét.
kívánok mindenkinek békét.
Megdobban a szívem.

2023.02.21 Gdańsk

Luirasai2023. február 20. 23:05

Ott ahol az ész megáll

Rohanj, fuss csak,
de a sorsod elől nem tudsz elbújni.
Menekülj, támadj!
Halott szíveket már nem lehet
átszúrni.
Igen az vagyok,
egy élőhalott,
vagy holtan élő?
Sosem voltál ,
s nem is leszel Istenfélő.
Lelkemnek gyilkosává váltál,
Éles karmaiddal úgy belém vájtàl.
Szívem száz sebtől vérzett,
s ez a szív csak érted égett,
s te cserben hagytál,
s csendben hagytál
meghalni.
Most rajtam a sor,
nem számít a "mikor,"
s nem fontos a "hogy" ,
de úgyis el foglak kapni.
Ez a végzetem,
halva élt életem
a Pokolba tart régen.
Zárva van előttem a Menny
odafenn az égben.
Zsákutcába kerget a végzet,
s most az üldöző én vagyok.
Karjaimba rohantál újra szépen,
ez a sorsod, már tudod.
Csapdámba nem csak te estél,
Újra és újra is áldozatod lennék.
Leszek a bűnöd és feloldozásod,
S te a gyilkosom és feltámadásom.
Az emberek néznek,
csak néznek s itélnek
rólam és rólad csúfolva beszélnek.
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál," 
de ott ahol az ész megáll,
nem számít ember,
nem számít Isten,
sem apánk.

saaho042023. február 20. 22:16

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

saaho042023. február 20. 22:15

Játékmester

Egy fekete dobozban rejtőznek a sok színű figurák.
Kirakják őket végtelen sok mezőre, amiknek a számát se tudják.
Egy vagy közülük te is, csak éppen nem veszed észre.
Hiába dobod el a kockát, az is csak a játék része.

Kövesd a sárga köves utat az álmaidhoz,
De kívánj jó szerencsét másoknak is a meg nem oldott gondjaikhoz.
Egy küldetésed van, boldognak lenni az utolsó körig.
Célba érni úgy, hogy rózsa vagy, de nincs rajtad tövis.

Ott majd rá jössz, hogy várnak már sokan megkeseredve téged.
Ők azok, kik törött karddal harcoltak, mások eszközeként éltek.
Rajtuk nem segít, se furfang, se szerencse,
Be szomorú sors, ilyen a jószívűség terhe.

Tanoncaid, lásd utódaid, kik még a sárkányokkal harcolnak.
Hamarosan utol érnek, s veled együtt örök álmot nyugosznak.
Mondhatnám, hogy van varázslat, ami átírhat mindent,
De én is csak játékos vagyok, hiába játszom az Istent.

BD312023. február 20. 22:03

Bárcsak

A minap láttam, hogy furcsán nézel
Én nem szólok, én is csak nézek
Egyre inkább érzem szúrós tekinteted
Erre nagyképűen legyintgetek

Nem vagyok neked kedves
Annál inkább ellenszenves
Pedig én nem ártottam semmit
Igazábol ugy nem is bántottam senkit

De tudom, hogy nem látod bennem a szépet
Ugyhogy gyere, ülj le, hozok neked egy széket
Tudom én nem vagyok egy olyan minta
Libegek, akár egy rozoga hinta

Mégis meg van bennem valami
Amit nem lát mindenféle valaki
Az, hogy én is ember vagyok
Ha elmegyek úgyis mindent itt hagyok

Semmi nem marad az enyém
Tiéd se, legyél gazdag vagy szegény
Amíg itt vagyok próbálok jó lenni
Minden szerettemmel csak jót tenni

Hogyha eljön majd az óra
Ha el kell induljak a hívószóra

Gudny2023. február 20. 20:05

Fekete zaj

A végzet előtt áll
elfolyt képként
a tegnapi érzés,
némán zakatol,
mint Vonatunk;
A pokol kattogása
elnyűtt életsíneken.
Vágyainkba zuhan
sötét leple a halálnak,
belecsapódik mint
viharos, erőszakos szél
a szikla kövébe,
S gurul perceinkkel
életfoszlányok tépett
martalékain.
Várj csak, fekete zaj!
Kárhozatod lehelete
megfagy az út kövén,
megfeszült szilánkos
szekundumokba zárva,
felemésztve önmagadat.

lady22023. február 20. 19:16

Az öngyilkos

Hajamnál húzol vissza.
nem érted, hogy fáj?
A kitépett hajcsomók után
vér fakad. Nyoma marad.

A tüdőmbe erővel
ne zúdíts levegőt.
Kezed nem simogat,
ököllel vered a szívem.
Számat nyitni, jajgatni kell.

Fáradt minden.
A langyos semmi
átölel,
mint puha föld.
A gondolat,
sejtjeim
bomlásába
fullad.

Hagyj menni, ne cibálj,
ne üvölts az arcomba!

Gyötrelem érezni tekinteted,
elmenni könnyű.
Hát ne harcolj.
Mint a takarót,
magamra húzom a halált.

Törölt hozzászólás2023. február 20. 18:45

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos olyan hozzászólás elhelyezése, amely figyelmen kívül hagyja a moderátor korábbi kérését.

boszeeva2023. február 20. 18:20

Az Álom
Nehézkesen...az ólmos percek időrengetegében
megérkezett. Pillámra ült, majd hosszan rám terülve
alányomott és vitt az éjszaka útvesztőjében.
Sóvárogva gyalogoltam - egyre jobban kimerülve, -
reménykedve, meglátunk hasznos dolgokat.
Ám, csak csapkodtam verítékben ázva, távolról hallva vészes hangokat. Mindennek az értelmét kerestem vágyva!
Emberek jöttek, sorolva közös gondjaikat.
Fölvillant tudatom: Ez tünékeny álom, csak megmutat nehéz sorsokat.
Mély fázisban semmis volt mozdulásom...
Titkok feszültek a zavaros beszédben, több nyelven intettek óvatosságra,- fejemet ráztam, - nem értem... nem értem!
Mi szükség van erre a felfordulásra?
A bábeli zűrzavar leterített.
Alattam a rideg kő is kiáltoz!
Segíts nyelv! S agyam mindent megértett.
Hamis a szó, mely világot átkoz.
Végre, megértjük mi is egymást, suttogott fülembe az Álom,
míg fölöttem cikázva átsuhant. Játssz!
hívott. Kivételes lény, - látom.
Nincs, nem is lehet semmi gond.
Sokan vagyunk itt a földön
ha nehezen is, de megvagyunk.
A józan ész visz át minden szörnyön lángon, viharon, de nem hamvadunk. Búcsúra nyúlnak felém kezek,
együtt elérni mit akarunk,
de nem kezek voltak, csak levélerek. Lassan szűrődik pillám alá a fény, csatákban ázó testem felriad.
Messze szökken az álom, szegény,
velem a megbolydult kétség marad.
Hol jártam hát? Kikkel beszéltem?

Dereng agyamban a felismerés.
Nemzetek, népek, jaját megéltem:
élet, halál, küzdés, szenvedés…
A bátor szószólók összegyűltek világvárosok romjain kiáltani:
Itt az álom-sötétben elmerültek a bűnöket akarták megváltani...
Jelekről esett szó, mire nem figyeltek. Földrengés, szökőár, tűzvész, háború, hol a békések is ölre mentek,
milliók pusztultak ártatlanul. Tűzhányók, láva, forró hamu,
árvizek, járványok, terrortámadások
s hiába emésztett szerte a bú,
csak cselvetések voltak s ámokfutások... Igen . Hibás az emberiség
mindnyájan hibásak vagyunk.
Most vétkeinkért zaklat az éj, önmagunknak nem hazudhatunk...
Az ébredő nap zengő szaván űzöm a kegyetlen álmot.
Az alkotó új napon, mi vár
már magam leszek a vádlott...
Bősze Éva

Orsos58_Gyorgy2023. február 20. 17:32

Apa esti meséje

Köd szállt a tavaszi erdőre reggel
Szürke fátylát terített a termőföldre
Május havában, halványkék a
Az ég alja,
Szél, ma már nem lesz, mert piros szin eltünt alóla.

Ma galambicát szedek a Cseri erdőben,
Vargányát is szednék melléje,
De már felszedték előlem.
Csalódott vagyok, de hamar meg vidámodok,
Piros vadepret szedek, bőven
Lesz abból sütire való, csoda íz, meg minden.

Hazaérek, alig telt el félóra,
A kapunkban a kutya
Megismer, örül nekem, de
Furcsa a viselkedéssel ugat,
És a bejárati ajtó felé vezet
A lépcső alján egy résnél jelez.

A betont megemelem,
Egy hosszú kigyót látok meg alatta.
Beszaladok a faházba,
És munkáskesztyűt húzok
Ő kelmét, kihúztam a fejénél
fogva .
Kivittem a parlagra, letettem a homokra
És ő ijedten tova siklott.
És én kissé megremegtem!

Mikor este elbeszéltem otthon, a dolgot,
A gyerekeken a borzongás végig futott.
Kis kezükkel a kígyót mutattak
Feleségem meg kérdezte,
Mit keresett itt ez az állat?
Vadászni jött egérre, patkányra.
Mondtam halkan.
Az este hamar betoppant.
A tévé villogott egy kicsit még
És a házba a kígyós eset végleg lezárult,
S a ház népe hamar elaludt!

orpheus35352023. február 20. 17:15

A szél kifújja, mint a vadvirágot
Szonettkoszorú

1.
Ki megfogant, szülő nevelte fel -
az apja védve, és csodásan anyja -
gyötrődve tévedéseit kutatja,
a jobbra, többre vágyna szüntelen.

A földi útja munka, küzdelem,
a lelke csillag, óceán, s kiáltja:
miért, hogy álmaink a sors bezárja,
az álom itt nem lesz való sosem?

Zokogja, mily nehéz a lét s a terhe,
imádkozik, de mégis egyre búsul:
a célja és jövője mintha veszne;

Vesződik, és ütik és vágják rútul,
s küzdelme mintha már hiába lenne.
Keserv a könnye, míg örömre fordul.

2.
Keserv a könnye, míg örömre fordul,
barackosokra este jő a fagy,
gyümölcsös illatot nem ontanak -
csapásra szíve sírva úgy kicsordul!

Majd hóvirággal új tavaszra buzdul,
mulatva bút-bajt múltra hátrahagy,
csodálkozik, megint erőn halad;
mozdul reménye, és hisz átkozottul.

A kertbe indul, terve balzsamos;
nagyúr a "most", a csizma megcsikordul,
szokott utat, kemény rögöt tapos.

A vére zsong, vidulva tettre lódul,
az arca május-szélre friss-piros;
s pirul, ha csókra várva megbolondul.

3.
S pirul, ha csókra várva megbolondul,
virágra, mint a méhe, rárepül,
ha nincs virága, éhesen csücsül,
a bimbajára kényesen kimordul.

Ámorra nem vigyáz, vonaglik orvul,
hevülve bomlik szét a vágy mögül;
a száj kihabzik, teste csak köpül,
míg józan űr, az elme visszatisztul.

(Szédült fejekre ész a vészkijárat,
s a rend, kinek dárdája félelem,
ezért a rosszra lépni visszatarthat;

s a hit se véd, egyik se bűntelen,
veszélyre megvakul, csaholva támad,
egy indulatba rántja érzelem.)

4.
Egy indulatba rántja érzelem;
a kedve röpke fellegek; borúja,
derűje illanó; talány, mi bontja,
mikor szivárványt fest a cseppeken.

Kevésre jut, s a sok se végtelen,
de érzi, lenge szélnek enyhe bája
borának ős-nedűje; telke holdja
a nyári éjben benne megpihen.

S megannyi táncos ünnepek zenéje -
a mámoros vígság, a meztelen -
szabad világba gyújtja, nyers mesékbe.

(Szemed takarjad jól el, Istenem)
azért: a rút, leső halált betörje!
Ne bántsd ezért, bocsásd meg, Istenem!

5.
Ne bántsd ezért, bocsásd meg, Istenem.
A szív szerelme, szép virága feslik,
bár szép Heléna fénye még sugárzik,
idővel árny, nem nézi senki sem.

A pompa oly csalóka mindenen,
a rét kinyílva vonzalom, de múlik,
hervadva bája nincs; a nap lenyugszik,
a rózsaszín feledve védtelen.

Az estre fáradtan lecsüng a kar;
az éj vitázva jő, agyakra tágul,
lesújt a kétség, s úgy morog-kapar!

Szerelmes ezrek édes álma némul,
az élet űz, s akár az eb, kimar.
Hálóba ér az ember, és elárvul.

6.
Hálóba ér az ember, és elárvul,
s e szenvedő - hordozva száz sebet -
erőtlenül hogyan s hová mehet...?
A csüggedés ijedt szemekbe fásul;

Szerencse, balszerencse szembefordul;
a jó, a rossz megannyi látlelet;
a nép bizonytalan, papot követ,
misén pihenve szólamokra gyógyul.

De zsarnok érdek, zúduló iram
pipacsvirág, fejekre nő kajánul,
a büszke zászlón még egy úr-roham,

Nyugalma nincs; szegény magázva koldul,
a rendszerúr elé megy és zuhan.
És minden eszme népet ejte foglyul.

7.
És minden eszme népet ejte foglyul,
keringve múlt jelenbe visszatér,
a fajta megvadul, dühöng a vér,
csak rom-halom marad, harang se kondul.

Aztán a zsarnok így beszél puhányul:
"Csodát tesz értem az, ki enni kér!"
S megépül új: a régi, rossz kenyér,
ahogy viharra csend igába tódul.

És szertenéz, s helyét a szép hazában
de nem lelé! Babérja nem terem,
jövője, mint halott a nyűtt ruhában.

A bércre hág nem bízva senkiben,
mellette bú, az Úr felette búsan -
ki védje meg? Barátja nincstelen.

8.
Ki védje meg? Barátja nincstelen,
a vármegyékre páva úgyse szállna,
szegény legény, a(z) mintha itt se vóna,
s a teste-lelke, mintha dicstelen.

Szabad világ - ezernyi bálterem -
költő futó reménye, földi vágya;
szonett elégiája rímbe zárva.
A hit lehull az őszi színeken,

a tölgy alatt a sárga-barna lomb,
itt egykor álma, szenvedélye kérte,
s mi lett belőle? Tompa, rossz kolomp.

Megázva áll. Eső s a szél letörte.
Merengve önmagának árnya kong,
száját a tüske-csipke som kicsípte.

9.
Száját a tüske-csipke som kicsípte,
körötte rezzenő bokor-neszek
puhán, bizalmas hangon intenek:
"lelkét a dús-mohás avar beszőtte,

pogány világba` mennyi gondja gyűrte,
s fölötte, ó, erős fasorkezek,
s egy istenit leső fenyőgyerek
vezette néha, féltve őhelyette."

Azért ha Nap tüzét az ég kigyújtja,
s a fény, a Napnak ujja átragyog,
köszönti, kék mosoly-szemét kinyitja,

a homlokán meleg derű csorog,
madárka zsenge énekét dalolja,
családra néz, s a szíve megdobog.

10.
Családra néz, s a szíve megdobog,
tündérke-báj virul piros ruhához,
egy kis tenyér cirógatón cicához
simul, becézi és tipeg-topog.

A kert ölén vidám kacaj csobog;
a hinta ringva-lengve száll a csúcshoz,
a vas nyihog, nyikog-sikít; bokorhoz
bohó fiú sunyítva oldalog,

rovart gyötör, piszkálja csápjait,
uralja, mintha tőle függne léte.
Tanul, s bután bogozza vágyait,

mint egykor Ő, mihaszna, kerge tette,
az apja nyeste fékre szárnyait.
Lám, volt, ki botladozva is szerette!

11.
Lám, volt, ki botladozva is szerette,
a régi dalra most is énekel,
a tűzhely áll, örökre békejel,
ez anyja-fonta házikó nevelte,

s másé a kincse majd, ha itt leélte,
amit szabott a sors. Egy új jön el,
egy új család-kacaj zavarja el,
mit kisdedecske lány picinyke lépte

szentelt csodára kisfiú-tenyérrel.
Mi összeköt, csodálatos dolog!
Szerelmek éje... lelkiismerettel

kiteljesült család, ki összefog.
(Mit járt az apja érte szembeszéllel,
s az anyja is csak érte kuncsorog!)

12.
S az anyja is csak érte kuncsorog,
s ahány a gólya, annyi jó anyára
ragyog le hála, mert e szent hazára
tekintve egy seregnyi szív zokog,

de édes ölben új remény lobog.
...rég, hogy magyar vitéz a nép szavára,
dicsőt, felelni nem került. Amarra,
betűkbe, szép mesékbe kujtorog.

A hű huszár, a János, ej, terem
ma párja? S arca tisztasága, tette
mi már...? Se példakép, se lételem,

hiú vitéz, e korszak, elfeledte.
A, pénz az úr itt sok-sok emberen,
kiben ma gőg a jusst előre kérte.

13.
Kiben ma gőg a jusst előre kérte,
a csillogónak rabja több ezer,
nevetni, szánni kell miként, hever!
Természet, ős hiába is nevelte,

csatangol, intelem szavát kitépte;
kilökte már szerény patakmeder,
kinézi tenger és futószeder,
mi mind övé, s a kezdet óta védte.

Vajon, mi lesz, ha lázban ég a puszta,
a kényre-kedvre majd az ár zubog;
mi lesz, ha pokla ketrecébe csukja?

Az élet élni vágy, a lét mozog.
Az ember itt csekélyke színpaletta,
ha jó, ha rossz a lét: köréragyog.

14.
Ha jó, ha rossz a lét: köréragyog;
kelő magokra milliónyi gondja;
a szíve mindig erre-arra hajtja.
Viharba, szélbe, sárba is gyalog

a hegyre fel fütyülve andalog;
a dolga: dolga. Szőlejét beoltja;
a bánatát pipába, borba fojtja;
a végre reszkető, de nem nyafog.

Akár a Nap, lobogni kész; pilácsot
leint, hevülve győz, ha gazra lel,
vad őrtüzekkel írna jobb világot!

De holdvilágos éjbe hirtelen
a szél kifújja, mint a vadvirágot,
ki megfogant, szülő nevelte fel.

Mesterszonett

Ki megfogant, szülő nevelte fel,
keserv a könnye, míg örömre fordul,
s pirul, ha csókra várva megbolondul.
Egy indulatba rántja érzelem,

ne bántsd ezért, bocsásd meg, Istenem,
hálóba ér az ember, és elárvul,
és minden eszme népet ejte foglyul -
ki védje meg? Barátja nincstelen.

Száját a tüske-csipke som kicsípte,
családra néz, s a szíve megdobog:
lám, volt, ki botladozva is szerette,

s az anyja is csak érte kuncsorog.
Kiben ma gőg a jusst előre kérte,
ha jó, ha rossz a lét: köréragyog.

Hovi2023. február 20. 17:13

Tükörbeszéd

Ki lennék én mikor látom magam e bölcső fölött állni,
Halkan nézem s reá szállok, kiabálok: tanulj meg mászni, mászni!
Hisz oly zord e Föld, mondd, miért születtél ma rám?
Kegyetlen eme világ, azt mondom túléled: talán, talán.
Emberekben rejlik minden mi gyötörni fog mostantól,
Megjárja ám lelked a pokol, s sírni fogsz TUD: onnantól, onnantól.
Az ígéret melyet mások tesznek neked ármány,
Életben lenni és reád várni nem bírom: már-már.

szolgalo2023. február 20. 17:12

Dudorászás
--------------
Szólt a száj és szállt a dal,
hallgattam a hangod,
Lép a láb és hív a szív,
álmodom az arcod...
Várt a vágy, ölelt a kar,
váll a vállra hajlott,
csók-csatákkal vívtunk
vad szerelmi harcot.
Fogy a fény, lassul a vér,
elhalkult a hangod,
Fáj a táj és könny a köd,
hallkan hull a harmat,
Őszre hajlik az idő,
hideg szelek fújnak,
Csöndes magány visszavár,
emlékmadár visszaszáll...
Néma dallamok - hallgatok,
lassuló lépteim botlanak.
Fejemre hervadt virágok
szirmai hullanak

Detti19812023. február 20. 16:49

Itt az idő!

Mai világunk rohanó,
veszélyekkel teli,
ez az emberek többségét
változásra készteti.
Muszáj néha megállnunk,
elcsendesednünk, átértékelnünk, és
a legfontosabb dolgokat
előtérbe helyeznünk.
Mindenben meglátni a jót és a szépet,
mert ez formálhat igazán, és
tehet boldoggá minket.
Nehéz idők járnak
felettünk, magyarok,
de ne feledjétek, mi
egy vérből származunk, ez
az örök szövetség, ami összeköt minket,
adja erőnket hittel teli szívünknek.
Bátor és kitartó nemzetté
kovácsol össze minket.
Amire oly büszkék lehettünk
a múltban és a jelenben.
Igaz, néha hibázunk,
rossz döntéseket hozunk,
de tanulva hibáinkból,
nagy szívünk miatt
elbukni sosem fogunk.
Hiába szeretnének néha
elfelejteni, félresöpörni minket,
mi itt vagyunk rendületlenül,
tiszta szívvel, nem hátrálunk,
véleményünkért, jogainkért
minden körülmények
között kiállunk.
Ezért vagyunk mi
egy segítőkész, igaz lelkű,
elszánt, parányi nép,
amit elfelejteni
a világ sem bír.
Megéltünk már
az évszázadok során
sok borzalmat együtt, de
ettől csak még erősebbek lettünk.
Mert ha mi összefogunk,
erősek vagyunk, és ezt az
erőt semmi sem tépázhatja szét,
jöhet szélvihar vagy
bármiféle ellenség.
Szeressétek ezért
egymást nagyon, magyarok,
tartsatok mindig össze,
és hitetek által Isten
megtart benneteket mindörökre.
Kulcsoljátok imára kezeitek, és
az Úr segítségét kérve
szeretettel tekintsetek
fel az égre, nyissátok ki
reménnyel teli szívetek, és kérjétek
csendben az áldást
e drága népre.
Meglátjátok, összefogásotokért
megjutalmaz majd
benneteket az ég, és
Isten megvéd minket
minden rossztól, ami ezután ér.
A háborút, mely körülettetek dúl,
vagy a szívetekben
néha lángra gyúl,
a sok ellenségeskedést,
közömbösséget
akasszátok mind szögre,
változzatok meg örökre.
Ne legyetek fösvények és kevélyek,
hiszen a szerénység
és az önzetlenség a
legszebb erény az életben.
Továbbra is legyetek a
szegények, elesettek,
a bajba jutottak, betegek segítségére,
oltalmazzátok egymást,
és meglátjátok majd,
szívetekben Ti nyeritek
meg a valaha látott
legnagyobb csatát,
amitől kinyílik és szebbé válik
ez a beszűkült, eltorzult világ!

saaho042023. február 20. 15:22

Tükör világ

Börtön e világ, minek üvegből vannak falai.
Lelkünk létének tükre, vagy csak egymás szemei?
Mint a kelő hold, és a lenyugvó nap sugarai,
Mik nem többek, csupán az éjszaka hírnökei.

A végtelen sötétségé, ami ott él bennünk,
Álmainkban uralkodik, basáskodik felettünk,
Mikor védtelen csecsemőként méhében fekszünk.
Nem áraszt el anyai szerettetel, mert mostohái lettünk.

És van még miért élni e lepusztult világban?
Kérdezed tőlem elkeseredve, a félelemtől kábultan.
Mindig van, hisz miért ne lenne jó a rosszban?
Persze nem címletekben kell keresni, mindig másokban.

Előbb magadban lásd meg a jót, mi csak benned lételem,
Fájni fog, ezt tudnod kell, de megéri e küzdelem,
Meglátni a saját arcod, az maga a győzelem.
Kell e tükör, hogy boldog légy, már csak ezt kérdezem?

S_Patricia2023. február 20. 14:19

Épp úszik...

Motor nincs, fúj a szél, a hajó lebeghet.
Mindig hétvége van, hát pihensz és lapulsz.
Ha vitorla dagad, nincs horgony, - Előre!
Mély víz, - a kapitány zátonyról nem tanult...

Süllyedünk a sekély, iszapos mocsárba.
Ugratnak nyulat, lőj, nem az a könyörgő...
Ne kíméld, - rengeteg van, - már nem lesz holnap,
hiszed, "értünk" élnek, s így lesz szebb a jövő.

Ötéves terveket kötnek meg hatalmak.
Függőséged átok, mert van szükségleted.
Nagy "gondolkodók" csak utalnak a mára,
s beforrt, régi sebre teszik a kezedet...

Enni kell, s nagy házat épít, aki fázik.
Rombol és meghódít új területeket.
Bár az ember gyakran nyugalomra vágyik,
béke unalmától őrült az, ki "megment"...

A szárazföld a cél, s az út elég hosszú,
türelmetlenül nem a halál vár maga!
A hírhedten kéjes önpusztító bosszú,
az élet ez - épp úszik, s elrepül tova...

Retty_Attila2023. február 20. 14:00

Sötét plafon

Üresek a pillanatok, sötét plafont bámulok,
Takarva a sebeimet, mikből már nem gyógyulok.
Keresem a szavaimat magányosan, egyedül,
De csak kín az, mit találok, amit érzek legbelül.
Nem tudom, hogy hogy szeressek, hogy ne bántson másokat,
Mert a lelkem börtönbe zárt, reszelem a rácsokat.
Eltűnődök mi a bajom, miért hibás szerelmem,
Miért okoz döféseket minden, amit cselekszem.
Oly szívesen lennék egész, de az élet összetört,
S nem találom darabjaim, amit a szél elsöpört.
Imádkozni volna kedvem, de a hitem kicsorbult,
Hogy hallgathatna meg bárki, ha reményem halványult?
Bámulom a sötét plafont s keresem a hibákat,
Érdekel, hogy aki szeret, ilyet miért csinálhat.
Ismerem a gyengeségem és célom a változás,
Úgy érzem a boldogságom, csak egy rövid állomás.
Mi lesz, hogyha elenged majd, aki engem egyben tart?
Túlélem majd a közelgő, bajt jósló nagy zivatart?
Szeretném őt úgy szeretni, hogy ne vágyjon távozni,
Ne akarjon búcsúzkodni vagy a múltunk átkozni.
Sötét plafon, mint a lelkem, de ő fénnyel öntözi,
Mi lesz, hogyha abbahagyja s varázslatát megtöri?
Talán sose leszek elég és csak álmot kergetek,
Gyerekesen hiszek benne, hogy majd boldog lehetek.
Bárcsak sebem fájdalmai elnyomnák a szívemét,
Remélem majd megbocsátasz tetteimért, mindenért.
Hogyha eljönne a búcsú, vajon ki fog maradni?
Ki vágja el a kötelet s hagy a mélybe zuhanni?
Egy nap talán tudni fogom, hogyan kell úgy szeretni,
Hogy ne kelljen engem múló szerelemnek nevezi.

lorso2023. február 20. 13:31

Ezerszer láttam már

Ezerszer láttam már nagyratörő álmokat,
Mindent felszántó, vöröslő lángokat,
Igaznak hitt szavak húsba vájó láncait,
A hazugság nevető, károgó varjait.

Láttam, hogy fal fel mindent a bánat,
Hogy ad teret az elsöprő magánynak,
Reményt elveszni az őszinte szívben,
Lelkeket meghalni egy igaz hitben.

Ezerszer láttam már könnyekből tavakat,
Ártatlant kínzó, agresszív vadakat,
Rögös útnak porán szomjazni vándort,
Kudarcot vallani megannyi bátort.

Láttam a ráncokat fiatalok ezrein,
Imába kulcsolt kezekkel a percek terhein.
Láttam elveszni a vágyat a szemekben,
Térdre rogyva szenvedni, egyedül, esetten.

Ezerszer láttam már megannyi rosszat,
Nyomát elveszni egy csöppnyi kis jónak,
Sorsokat széthullni az időnek vasfogán,
Majd csendesen elmúlni a holnap alkonyán.

S.MikoAgnes2023. február 20. 12:02

Kiáltás békéért!

Kell kiabálnod ordítva békéért!
Félteni apát, ki él családjáért !
Nem meggyalázni gyermekei előtt,
s nem halottként kapni,
kit kóbor golyó megölt.
Hogy harcol hazáért, kit "kötéllel " fognak?
Háborús uszítók vagytok kárhozottak...
Nem születik béke, míg újabb fegyverek
naponta gyilkolnak vétlen embereket.
Nem halott hősök kellenek családnak,
testüket talán majd meg sem találnak....
szaggatja őket darabokra bomba,
és lökik be jeltelen sírhalomba.
Van férjed, fiad, szeretett fivéred?
Lelked szakadna, ha szívük kivérzett....

Fegyvergyáros, s bankár

kinek haszonnal jár,

pénzét számolgatva

közömbös sok halál.

Lám, a saját fiát sem küldi ki frontra,

s luxusban nem gondol

vérgőzös pokolra!

Hazánkban béke van, becsüljük meg nagyon!

Vajh' mire ébredünk rejtelmes holnapon......

Törölt hozzászólás2023. február 20. 11:54

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos olyan hozzászólás elhelyezése, amely figyelmen kívül hagyja a moderátor korábbi kérését.

JohanAlexander2023. február 20. 11:26

Poet pályázatra
A végzet felé

Sokszor remélem van remény,
átmegy talán e küldemény?
Térdig koptattam lábamat,
ám célom gyorsabban haladt,
futott előlem messze el.
Érzem már sosem érem le,

Tán' nem voltam elég szerény?
Bár értek célba, csak nem én.
Nekem esélyem sem maradt,
teher úgy nyomja vállamat,
a kétség tépi lelkemet.
Megszűnt az út. Hát ég veled.

Nem lehetek ki kétszer élt,
mert ki elérte végzetét,
reménye többé nem marad.
Segíts kérlek ha van szavad,
Út végén lesz ki eltemet,
s a föld nyeli el testemet!

2023.02.20.

Melcsi382023. február 20. 11:08

Vágyak fogságában

Mi az ami hajtja vágyait kiélni
belső vívódással naponként felébredni?
Micsoda erők tétova vonzata
nyomja, taszítja így a sorstalant?

Talán fizetség elkövetett tettért
amit időtlen időkig adósságba verték?
Körforgás fogságában elbukni
újra felállni, s eltunyulni.

Hol itt az éberség? A nyílt tudat?
Hol van az istenhit ami mindent mutat?
Mintha egy kutya aki kergeti farkát
önmaga köré vont kerékben szaladgál.

Hányszor kell még orra esni?
A sors figyelmeztetését elhessegetni?
Hány üdvös óra siet a végben
feloldani akarna mindent a maga hevében.

Fenséges tartása, eszmei értéke
önmaga jónak szánt emberi mértéke.
Mércéje a padlás és a pince
anyagi vonzata lelki kincse.

Tettvágyaktól csendes békés elme
önmaga nyugalma, harmonikus léte.
Rohanás őrjítő malmában
elúszik az ember a folyók sodrásában.

A béke vízében megfürödve
letisztulva állna immáron örökre.

pzs02192023. február 20. 10:54

Főnixmadár

Az idő vasfoga dolgozik szüntelen,
Őrli a szíveket kettőnkben rendesen,
Hatásod bensőmben örökre megmarad,
Hiába engedlek, visszajössz minduntalan.

Vágyaink főnixként csapdosnak szerteszét,
Mielőtt kihűlne lobban is felfelé,
Taszítjuk az érzést, mert tudjuk, hogy tiltott ez,
De annál is inkább bennünk van, hogy lehet?

Körül leng minket a sóvárgó vágykatlan,
Lelkünket furdalja, morális tébolyda,
Erkölcsi normáink romokban hevernek,
Bús tangónk végéhez közel van, ébredj fel.

Kozmanauta2023. február 20. 10:30

Eltűnők csendben

Ha megírom utolsó versem,
többé nem foglak keresni.
Eltűnők szépen, csendben,
senki sem fog szeretni.

Nem látjuk többé egymást,
ebben az életben soha.
Végleg feladom az írást,
nem leszek szavak szónoka.

Vége lesz az egésznek,
nincs mit róla beszélni.
Kérdésem temérdek,
gondolatom szekérnyi.

Néha-néha eszedbe jutok,
unalmas, rideg napokon.
Amikor csak az eső zuhog,
én az árnyékban lakozom.

Elköszönök majd örökre,
nem hallják hangomat.
Befektetnek egy gödörbe,
idővel elfeledik arcomat.

Ha nem leszek többé,
hiányozni sem fogok.
Így válok majd csenddé,
addig meg szorongok.

Kilátástalan lett minden,
sehol se találom helyem.
Nincs már miben hinnem,
végleg lehunyom szemem.

SzucsNoemi2023. február 20. 09:05

Elmúlás

Üresség tölti lelkem,
Mélyén sírok csendben.
A világ sötétté lesz,
S az elmúlás bekebelez.

Hol öröm volt, bú járja,
Testem földet kívánja,
A fájdalom emészti fel,
A szívem vérző sebekkel.

Mint sorvadó falevelek,
Lelkem úgy ítéltetett,
Érzem már mennem kéne,
Sötét világból a fénybe!

Julia_gall2023. február 20. 09:01

Én bolond

Csendben várok valamire 
körülnézek, hova, merre
hol meglelem mit keresek
én döntsem el mi lehetek.

Azt hiszik mind, bolond vagyok
kire nem néznek a nagyok
“ rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál “.

Ha könnyem folyik sajnálnak, 
pedig hangyásnál nincs bánat
csak vigyorgok, mint tejbetök 
nekem pár kedves szó között.

Mennyország felé haladok
oda egyszer ha feljutok
még integetni sem fogok 
soha többé nem aggódok.

Virágaimat itt hagyom
locsolnotok sem kell nagyon,
könnyim' szememből ráhullnak
fentről titeket siratlak.

idézet Baranyi Imre: Ördögűző c. verséből

Hwesar2023. február 20. 00:35

Maga a vég

Oly halálos a csókja
Őt tényleg senki sem izgatja
Nem érdekli ki vagy, hol vagy
Csendben vár s ha egyedül vagy, elkap
Menekülni nem lesz okod
Mire észbe kapsz már hátra hagy
Többé nem lát senki, nem hall senki
És aki rád emlékezne abból is csak kevés marad..
Ő lesz majd ki először a sírkővedre ül
Ő ki maga ringatott az édes halálba
Ő kinek ha sírsz csak nevet
Ő aki boldogan taszít a magányba
Hiába ülsz órákig a fullasztó sötétben
Hiába gondolkozol hogy miért történt
Nem magyarázkodik, csak büntetett
Hogy lásd mi az igazi vég

Varga_Mikulas2023. február 19. 21:55

Ketté szakadt lélek,
S egy test takarja.
Az egyik menne jobbra,
De másik húzza balra.

Embernek nevezik,
Pedig csak lelkek hüvelye,
Tomboló vihar,
De arcán érzelmeknek hűlt helye.

Hinné az Istent,
De az ördög csábító!
Egyikben szeretet,
A másikra nincsen szó!

Nagy a harc benne,
Nem tudni ki győzhet,
S hogy maga körül kit segít,
Vagy kit hogyan fertőz meg!

Rengeteg döntés
Egy-egy megnyert csata!
Egy-egy dicsérő,
Vagy becsmérlő szava!

Dúlhat, harag,
Vagy tombolhat szeretet,
Ha jön a vén kaszás,
Újból ketté szeli a lelkeket.

Varga_Mikulas2023. február 19. 21:53

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Iza23bella2023. február 19. 21:48

dávincsisra játszott gyermek

elmosódott hártyáinak nekifeszülnek
keretbe foglalva a színek alakok mondatok
amiket valamikor az anyja nem rágott meg jól neki
mint a húst talán élesebb késsel kéne
próbálkoznia ott egyedül a sarokban
ahol görnyedve ráremeg az ösztön árnyékára
a tudat hogy - nem péter a jános és nem az övé a penge
a megnemszületett sohamindenségnek okán
lehajtott jézusarc pedig csak félig van készen
hiszen önszántából fogja letenni úgyisszentéletét
mire számot vet-lesz egy áruló
nem is tizenhárman ülnek az asztalnál
ez az utolsó vacsorád! - szólt rá az atyja
ő pedig elvágta a torkát a csirkének

Nata2023. február 19. 21:34

Hol nem volt...
Hol volt, hol nem ki tudja már…
A szerencse úgy körbe jár
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
Az író remél, s bízva vár.

De volt hol nem, s lesz majd a hol,
Hol rím, vágy, s élet lakozik,
Múlt jövővel hadakozik,
De szeretve belekarol,
Szavakkal, s tettekkel harcol.

Volt vagyok én is szavakban,
Arctalan harcban edződve,
Semmit sem el nem kendőzve,
Még élek a zűrzavarban,
Megbújva az új Tavaszban,
Csobbanva lélek patakban.

by: Natali Sanders
/Móvár.,2023. JOGVÉDETT! /
Idézet Baranyi Imre: Ördögűző

Nata2023. február 19. 21:31

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

pok202023. február 19. 20:31

Fuldokló magány
Ülök némán a létezés lépcsőjén. Várom a sorom.
Eljön majd, mert el kell jönni. Hogy mikor? Nem tudom.

Most azt hiszi, hogy boldog, mert tele van a hasa,
üres léte függönyéről visszhangzik a fuldokló dala.

Felörlődni látszik a hiány fájdalmában, s mégis azt hiszi
itt a Földön csak ő tudja, teljes életét hogyan élheti.

Az anyag körbeölel, lehúz, megfojt, áthat,
lényem csodájának felébredni nem hagy.

Némán kiáltok, talán felébredhet,
s akkor a Szent Hang bennünk megteremhet.

Itt fekszik a földön, zokog, sír és hallgat.
Vége van,
s fájdalmas búcsúval elmúlik a tegnap.

Anka372023. február 19. 20:10

Háború

Februári hideg éjjel,
Anyák szíve hasadt széjjel.
Tankok zúgtak hűvös hanggal,
Rakéta szólt éjjel-nappal.

Hullák vannak szerte-széjjel,
Nemtörődve emberséggel.
Aki tudott, útra kelt,
Hangya módján menetelt.

Menetelt, majd sírva futott,
Fiát látva, ahogy bukott.
Bukott le a sáros földbe,
Édesanyja lelki őre.

“Szomorúság , sírás, bánat,
Hagyjátok a katonákat.”
Sír az anya, földet nézi,
Szíve szakad, bár nem érzi.

Fiát viszi temetőbe,
Le is rakják hideg fődbe.
Nem szól semmit, fejét rázza,
Halott már a virágszála.

Elméjében gondok, hangok,
“Hol a fiam? Mit akartok?
Ifjú léte volt hiába,
Bármit tettünk, ez az ára?”

Sírt az anya, lelke hasad,
A sírhelyre reá szakad.
“Édes fiam, kérlek halljad,
Szavam, kérlek, tovább adjad.”

Legyen béke a világba,
Édesanyák minden álma.
Fiaikat felnevelve,
A rút halált elfeledve.

Fugemamor2023. február 19. 18:32

A megfutott hoplita dala

Jaj, ki látott már rabokat vigyázni,
védve önnön rácsaikat, s az őrnek
vinni minden reggel a harmatokból
életelixírt?

Én, ki emberként sehogyan se boldog,
én talán-talán nem is én vagyok, ha
rám talál a félelem, álom, árnyék
vagy csak az éhség…

vesztek ott, a pajzsomat eldobom, s a
tág világba elfutok önmagamtól.
Mondom ezt, saját tanuságom intett;
gyáva az ember!

Társaim, kik véditek olykor egymást,
bősz csatában, balfeletekkel óvva,
vagytok egyek nékem az istenekkel,
fürtös akhájok!

Életem csak újra enyém lehetne,
halni mennék értetek árva lelkek!
Vérem, óh, kit én odahagytam egykor,
szebb a halálod!

Geriasz2023. február 19. 18:09

Németh Gergő: Létezés

Létezel mint igás ló?
Létezel mint ketyegő óra?
Létezel mint világos világtalan?
Létezel míg golyó el nem törli világod!

Akkor...
Ki lesz a ló?
Ki lesz az óra?
Ki lesz a világos ha minden csak homályos?

"Ne félj!" Mondták...
S kár lett volna megfogadni...
Azt hiszed az idő majd meg fog haladni?
Azt hiszed majd eljön a harmadnapi?

Csak okulj
Csak imádkozz
Csak remélj

De...
Hol lesz mire gondolni?
Hol lesz miben hinni?
Hol lesz miben remélni?
Ha holnapod oltárán áldozatot nem tudsz bemutatni

Mindegy,...
Most szemet huny maga fölött a múlt,
És a jövő takarózik majd sírfedelével.

Utána pedig...
Értelmet nyer a ma
Értelmet nyer a tegnap
Értelmet nyer a holnap
És békét lelnek a holtak.

robb12342023. február 19. 17:20

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Bluehope2023. február 19. 16:57

Éjjeli imám..

Istenem , hová lett a csodaszép világunk ?
Az erőink ,fáink vizeink ?
Otthonok dőlnek romokba? Hol ártatlan emberek élnek? Mivé vált e világ , a föld pokol lett ?

Tudom a földnek lelke van egy megterhelt megkinzott lélek.
Hagyd kérlek Istenem jó uram, hogy
virágozzon rajta a földünkön ,
újra az élet !

Ne hagyd,hogy oktalan érdek háborúk pusztitsák a néped! Megvan irva ugyan minden a nagykönyekben, de ne váltsd valóra kérlek őket.
Segítsd a jó útra térni
a te néped !

Ne hagyd kérlek Isten hogy a gonosz uralkodjon . Ártatlanok vére porba hulljon.
Ne hagyd hogy virusok, betegségek , árvizek , rengések
öljék meg a földet.
Segítsd meg kérlek , áld meg néped.

Elindult a folyamat ,az élhetetlen pusztuláshoz de Kérlek Istenem.-
Ne hagyd hogy a világunk elpusztuljon..
Ne hogy az élet , semmive ,
pokollá válljon.

Add meg újra népednek a békét, szeretetet.
Add meg, könyörögve, könnyek között kérlek , add vissza népednek a földi paradicsom létet.

A földünk immár egy megkinzott lélek.
De hagyd és segits kérlek uram, hogy
virágozzon rajta újra ,
boldogan ,tisztán az élet !

Angelika Tóth
2023. 02 .12

Motyo012023. február 19. 16:03

Éberling József

A beteg

A visszaemlékezés vetítette napok,
Csak felszakadt varratok.
Maga is egy világ volt,
Melyből öntudtán kívül kitáncolt.

Csevegni egy angyallal,
Majd csapdájából egy baromsággal szabadulva,
Elkészült a lelki katasztrófa,
Melynek robbanása elsodorta az első kocsmaajtóba.

Álmokkal teli zseb,
Felhőkkel túltöltött fej.
Az emelkedő virágai mellett elragadta a jelentéktelen rohanás,
A csúcson párától homályos tekintet, semmi más.

Várta, hogy valaki segítsen, mert elfogyott a levegő,
A lejtőn menni nehezebb, mint az emelkedőn.
Megtenné, de már nincs ereje visszamenni,
S az utat lefelé piás üvegek szegélyezik.

Bátaszék, 2022. 12. 26.

Lucas2023. február 19. 12:34

Pál Szabolcs: Amit én szeretnék…

Szeretnék a világnak adni még művészetet,
hogy életem mégse legyen oly jelentéktelen.
Szeretnék a világba valamit hagyni magamról,
s tudom, hogy mások is tanulni fognak a hibáimból.
Szeretnék a romantikus álmaimba eljutni,
sötét gyermekkori rémálmoktól elfutni.
Szeretném látni édesanyám, miközben este olvas,
ahogy kellemes hangjától elalszik a kis borzas.
Szeretnék ott ébredni és feküdni, ahol a múzsám,
s a szerelmes verseimet csakis neki írnám.
Szeretnék kiülni addig és nézni a kék Tiszát,
míg megfejtem fejemben az örök élet titkát.
Szeretnék egyszer én is csillogni az égen,
mint kellemes, lágy nap fénye a jégen.
Szeretném a világnak egy nap átadni magam,
s remélni, hogy a jövőben megértik a szavam.

libatoll2023. február 19. 12:33

Rohanva végzetébe már

Rohanva menekül végzetébe már.
Fájdalom,kudarc,gyász.
Jő a súlyos döntést már
Messze futva keresi a halált.

Sötétségben síró angyalok könnye hull.
Egy kietlen épület védelmet nyújt.
Hol a mélabús csend nyeli a fájdalmat.
Sarokban a halál várakoz.

Be esve kriptaszagu helységbe.
Le roggyva a sokasodó szék ölébe.
Turkálva keres zsebébe.
Elővéve a megoldást az életre.

A halál nyújtja felé kezét,
Bájos kacsintásra mereszti szemét.
Habozba ül mereng,
Maradjon vagy menjen vele?

Csábos mosollyal fogát csattogtatja töri a csendet.
Villogó szeme hasitja a sötétséget.
Érezvén a testből a távozást.
Elérte őt az utolsó tánc.

Mindenfele varázshatás,
Tajtékzó hab hullás.
Dülledt szemmel néz rá,
Vinné lelkét már a halál.

Veri táncát habzik szája.
Gonosz ördög villogása.
Mélabús csend zajos ajkával,
Megtelik jajveszékelő morgással.

Másnap rá találva
Hullaház ajtajába.
Végső kimerült állapotban,
Viszik az angyalok utolso útjára.

gosivali2023. február 19. 12:18

Csillagemberek

A lélek néha oly sivár...
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
füstszín` derengés a tűnt ifjúság,
de álnok kincsei, mint kísértetek,
megrabolt vágyakként még kísértenek.

Hiába minden; elhúz az élet,
utána-halnak foszló álomképek
- rongyos sorshálóból
szökött szenvedélyek -,
agyagba fúló álmaik felett
rohannak egyre végzetük felé
hamvadó fényű,
volt csillagemberek

A lélek néha oly sivár,
"rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál,"
a valaha hamvas,
romlatlan ábrándok
elgyötört szívükben
már fel sem sejlenek.

Evokáció Baranyi Imre: Ördögűző

lakovics2023. február 19. 11:08

A csendben

Megint egy karácsony este
lehet a szomszéd házban.
Tűzfalon a már levetett
fényük árnya, mert hátha

"világokat igazgatok:
üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok:
árva gyereknek látszom."

Ha valaki az elvakult
Anyámat látná bennem,
most levendulaillatú
angyal ülne a csendben.

József Attila verstöredékei közül való az idézet.

szitilevi2023. február 19. 08:45

Ősi jövő

Érzem, hogy létem elmúlt,
És jött helyére a kétely.
Szívembe markol ez a bosszús métely.

Utam kerestem, de csak a hanyatlást láttam,
Nem éri meg küzdeni ezen aljas világgal.

Nem akarnak mást, csak ördögöt halállal,
Azt hiszik küzdhetnek őseik igazával.

Őseim sírja, ki tudja merre,
Harcoltam értük, de meg sose leltem.

Hiába is próbálod elvenni tőlem,
Itt vannak bennem, el sose veszed.

AgyA2023. február 19. 08:14

Adorján György Aladár

Elmúlás
Csend csöndje cseng,
vég kezdete odakint és idebent.

Lassan minden semmibe vész,
olyan lesz ez az egész,
mint a születés előtti emlékezés.

Télbe olvad minden évszak,
és örökös nyugalomba kerül
a rügyezve bimbózó tavasz,
a tombolva tékozló nyárral együtt
eltűnik majd az ősz.

Holt lélektájakon
már minden mozdulatlan.

Utolsót csuklott a sóhajtásnyi lét,
rúgott egyet és kimúlt.

De te csak ne félj!
Oktalanság lenne most,
hisz a kaszás még meg sem érkezett,
amikor pedig ideér, akkor már
félelmed úgyis felesleges.

Csak a csönd csendje cseng
majd örökké!

MegyesiEperke142023. február 19. 06:52

Átkelni az Alpokon, csakhogy a halál karjába keljek?
Véres karddal kezemben, megölni pár lelket?
Vagy én rohanok a halálba?
Igen, érzem, engem húz magába.

Nem menekülök, halálba rohanok,
Hirtelen fájdalom tör rám, mintha kivettek volna egy darabot.
Vajon így a jó, de legalább nem szerettem másba,
Felállnék rohanni, de elbotlik a lábam.

Reszket a kezem, vérbe vagyok öntve,
Már nem tudok mozdulni, mintha meg lennék kötve.
Pedig teljsen szabad minden végtagom,
Lassan lélegzem, és elálmosodom.

Megyesi Eperke

AsztalosT.2023. február 19. 03:37

2. A boldogság nyomában
Romok alatt

Rémülten látom a véget, nincs menekvés.
Szemhéjam nehéz az iszonyat súlyától.
Testemnek fájó most a kényszerű fekvés,
gémberedtek tagjaim a kalodámtól.

Csak gondolataim egyre elevenebbek,
cikáznak, mint a villám ég és föld között,
s szívem lüktetései is sietősebbek,
de éj van bennem a kegyetlen rönkök fölött.
Lelkem kiált a haragért, hogy segítsen,
adós nekem, hisz sokáig dédelgettem...
Lelkem hívja a keserű irigységet,
mentsen ki, hisz vele vállaltam közösséget.
Lelkem ordít, hol késik a féltve őrzött egóm
hisz ő volt mindig a nagyra becsült ikertesóm.
Semmisülve adtam át lelkem a könnyárnak:
,,Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak''.

S a csendben egyre jobban hallom, egyre jobban érzem,
valaki biztat: Ne félj, Én itt vagyok! Hozzád közel!
Fogságból felszabadulnak zsibbadt részeim,
Merev szemhéjamról lehullnak szenvedéseim.
Mély hálával nézek Szabadítómra rá...
S az alázatnak pírja árként önti el testemet,
bűneim csak béklyókat torlaszolták rám,
De Tőle szabadulást kaptam, és ingyen kegyelmet.

Törölt tag2023. február 19. 03:26

Törölt hozzászólás.

DanyiDenesDezso2023. február 19. 02:50

Menhely, és halál

Onnan jönnek.
Élethitű
anyaszagú ágyból.
S oda mennek…
Anyátlan
vakhitű világba…

Ez az a hely, ahol a csecsemő megöregszik.
A cumi vásott szivarnak tűnik –
s mert még szemén magzatvíz édes íze van,
ki sem nyitja.
Édesebb úgy a könny is
ha a szem nyitatlan…

Ez az a kor, amikor „eldől” az ember.
Ez, mikor nem segít se mankó, se fegyver.
Arca utcakosztól redves,
rácsapódik, rajta ül meg minden
ami keserves,
s a Szeretet... házőrző kutyáját ráuszítja.

Menhely. Család helyett nagycsalád.
Rácsokkal védett fekhely…
A gomb lelóg, az étel szagtalan.
Kiutalt ruhákkal takargatják a telet
mely hálátlan bújik tüdejükbe
a tavasz helyett.

Hozzájuk térek, mikor mint szökevények
alkalmi tüzeknél melegszenek,
melléjük húzódom nesztelen
s farkasszemet nézünk a Lánggal
mit kiköhögtettek lelkünkből
parancsszavak és érdes kényszerek…

Az órák, a napok jönnek, mennek…
Hol velünk múlnak, hol elténferegnek
örvénylő vágyaink részeg éterén…
S e csalfa szabadság égetése
elveszi valóságérzetünk,
s e túlfűtött világban megemésztődünk…

Nem találsz a hamuban
szétmállott gondoknál egyebet
– körmök megperzselt piszkát
s már alig mozduló lapockát –
mint mikor emlőért nyúl a kicsiny.
– De ez már öngyilkos álom, nem valóság…

Onnan jönnek.
Alvajárókként özönölnek
istenművű, eleven hazából!*
S mennek egy remélt
végtelen talányba –
kifelé – ebből a halálból…

Lábjegyzet

istenművű, eleven hazából*: „ó, Uram, Istenem... anyámnak méhéből te vontál ki engem” (Zsoltárok 71:5,6 Károly G. ford.)

*: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsoltárok 127:3-5, Ökumenikus ford.)

**********

V I G Y Á Z A T !

Eszébe ne jusson senkinek tényleg odamenni egy ilyen alkalmi csoportosuláshoz, ha látna hasonlót, mert életveszélyes kihívás lehet az ott lévők esetleg módosult tudatállapota, szerelem- és pénzéhsége, az irányíthatatlan kommunikáció, az ismeretlen erő- és fegyverviszonyok kiszámíthatatlan alakulása miatt!… Ez a költemény 99%-ban a képzelet szüleménye, – és csak egy szociografikus látomáslíra.

**********
Tényszerű melléklet:

„Rajtuk marad, akár a tetoválás

Gyivis, zacis, lelences állami gondozott - évtizedek óta így bélyegzik meg azokat a gyerekeket, akik nem családban nőnek fel, miközben óriási traumákkal a hátuk mögött próbálnak küzdeni, bizonyítani és talpon maradni.

Magyarországon 23 ezer gyerek él állami gondoskodásban, 140 ezer olyan körülmények között, hogy bármikor elveszíthetik a szüleiket. Többnyire elhúzódó bántalmazás, elhanyagolás, zaklatás, kihasználás, a szülők szenvedélybetegsége, krónikus betegsége miatt kerülnek a gyermekvédelembe. Áldozatok, akiknek innen kell felállniuk, megküzdeniük, bizonyítaniuk, majd 18 évesen belevágni az önálló életbe. Halmozottan hátrányos helyzetből indulnak, aztán előítéletek sokaságával kell megküzdeniük. Számomra ők szuperhősök” – vélekedik Papp Zsuzsa utógondozó, akinek már gyerekként sem volt ismeretlen az állami gondozottak világa. Édesapját korán elveszítette, édesanyja átadta magát a gyásznak, állami gondozott barátoknál találta meg azt a megértést és támaszt, amire kamaszként szüksége volt.

Sokan nem is merik elmondani, hogy állami gondozottak, mert akkor még negatívabban viszonyulnak hozzájuk. Anélkül, hogy bármit tudnának róluk. Ha már az előítéleteknél tartunk, a többségi társadalom nemcsak az állami gondozott gyerekekkel előítéletes, hanem a nevelőszülőkkel is. Gyakran mondják, hogy csak a pénzért csináljuk. Hát, ez az a 24 órás műszak, amit nem lehet megfizetni. A nevelőszülők nagy része mindent megtesz azért, hogy ezek a gyerekek felnőttként megállják a helyüket. Ehhez nem elég a szakemberek munkája, a társadalom elfogadása is kell.”

Az évente végzett hajléktalanfelmérés szerint az utcán élő hajléktalanok 20 százaléka volt állami gondozott hosszabb-rövidebb ideig. Ez egy tartós tendencia, nem csökken. Ugyancsak sokan, 20 százalék került az állami gondozottak közül börtönbe vagy lett prostituált. „Van egy jelentős bűnelkövetői réteg, amelyik kifejezetten ezeket a gyerekeket keresi. Mert elhiszik, hogy gondoskodni akarnak róluk, hogy szeretik őket, és ezért bármit megtesznek. Sokan úgy nőnek fel, hogy rendszeresen azt hallják, zacis vagy, lelences, gyivis, amivel sárba tiporják az önértékelésüket. Mindez kitermel egy túlzó egót, ami sokszor agresszióval párosul. Szó sincs arról, hogy a deviáns viselkedést tolerálni kell, csak érteni, hogy miért mások ezek a gyerekek, mint a mieink” – mondja Papp Zsuzsa utógondozó, és amikor felvetem, hogy ha minél több pozitív példát ismerne meg a társadalom, akkor talán kevésbé lenne előítéletes. Zsuzsa válasza igencsak szkeptikus:

„Ha száz pozitív példa mellett van egy negatív, az emberek fejében az az egy rögzül. A többségi társadalom nem akar róluk tudomást venni, láthatatlanok. És amíg azok, addig nem is akarják megismerni őket. Ezen kellene valahogyan változtatni.”

(Forrás: 2023. február 13. nlc.hu/család, net szócikk, részletek)

lilapetunia2023. február 19. 00:57

A Halál

Furcsa félisten
A Halál, nem bántja a
Háttérben lét, hol
Nincs dicsőítés, talán
Csak hosszú keserűség.

Ő végrehajtó,
Nem újat tervező, a
Változásoknak
Utat nyit, de maga már
Nem örülhet, nem épít.

Minden feladat,
Amit el kell végezni,
Valakire vár,
Ki kapja, min múlik, azt
Rejti a sűrű homály.

Elmenni attól,
Mi számunkra kiosztva
Lett, gyakran vétek,
Jól betölteni sorsunk
Nem megbecsült, de érdem.

korodibeci2023. február 19. 00:05

Egyszer mindennek vége

Hiába minden, egyszer mindennek vége,
nincs ott veled senki, mikor lehullsz a mélybe.
Egyedül jöttél, egyedül is tűnsz tova,
nem vár rád senki, mikor lekerülsz oda.

Minden egyes perccel közeledik végzeted,
de ez nem úgy fog megtörténni, ahogyan azt képzeled.
Bizony, egyszer eljön majd a te éjjeled,
mikor majd rengeteg lesz sírodon a mécsesed.

Minden ember rohan a végzetébe,
mígnem egyszer belehull a szürkeségbe.
Fejüket ráhajtják a rút halál kebelére,
és nem engedi el őket szorító ölelése.

Megszűnnek létezni, nincsenek többé,
visszahullva a porba, így válnak köddé.
Így lesznek ők a földdel egyenlővé,
egy rózsaszál emlékeztessen rájuk örökké.

VandorSzekely2023. február 18. 23:56

Szekérből hintó...

Robog a szekér...
Előtte egy ló, alatta sár.
Felette repkedő kismadár.
Rajta rázkódó férj és feleség.
Az égen komor felhők, feketék.
Csöpögni kezd e felhők színtelen vére,
s az ósdi szekér, a dombtetőre érve,
elmerül a hömpölygő ködben.
"Miért pont erre jöttem?"
Csóválja fejét, morogva a székely,
s a gyeplőt megrántva fékez.
Megáll a lova, s akképp a szekér.
Körbenéz a székely de míg a szeme elér,
csak a köd van, a köd, nézhet bárhová...
A völgyben sem láthatja Torda városát.
Pedig ide indultak... ide, a vásárra, már több zsák búzalisztnek keserves kárára.
Míg a zúgó csöndben pásztázzák a tájat,
felvillan fénye egy tekergő villámnak,
hangjától megrémül a befogott állat,
s riadtan, előre, a köd mélyére vágtat.
Tehetetlen a szekéren a gazda,
a gyeplőjét erősen, de hiába rángatja,
hiába rángatja, meg nem áll a kanca,
reszket, pattog a szekér, s minden egyéb rajta.
"Ugorj Anna, ugorj!" kiált a székely a nejének,
hisz lenne rá most esély temérdek,
ám nem láthatja, hogy felesége lába,
a rázkódó szekér egy zugába lett zárva.
"Beszorultam Áron, de te ugorj bátran,
nem hagyhatjuk mindketten a gyermekeket hátra!
Ugorj kérlek Áron, áldjon meg az Isten,
megmenekülni nekem még esélyem sincsen!"

"Együtt indultunk, hát maradjunk is együtt,
lassan már az eső és a köd is enyhül,
elfárad a ló is, csak várjuk ki a végét!"
Ölelte át gondosan síró feleségét...
És lassul a ló, fárad... de még a félelem hajtja,
előtte még a köd, de átszalad rajta,
majd kitisztul minden... hej, atyaég!
Ott tátong előttük a hatalmas szakadék...
Nem áll meg a ló, s ezt a székely is tudja...
Megbocsájt az állatnak, mi a szekerét húzza.
Tudja, a mélyben őket a biztos halál várja...
Nem baj...
Együtt, hintóval mennek majd a mennyországba...

robe2023. február 18. 22:30

Attila

Van egy név, ki Isten ostora
Attila, aki a költészet maga.
Mi az, hogy e név nem létezik?
Verselj költő, nevedet nem feledik!

Kegyetlen volt veled az Élet,
és te mégis mekkora lánggal élted!
Forrt a lelked, izzott a szíved,
nem volt semmid, mégis minden a tied.

Itt, a világnak e kis csücskén
alig éltél, de azt méltón és büszkén.
Íme hát meglelted hazádat!
Balatonszárszón, december havába...

Bela2023. február 18. 22:19

A boldogság katonája…

Csattognak az égnek fényes villámai
Mint zavarodott szívem véres tajtékai;
Hörgés és zihálás hallik a távolból
Esdeklő nyöszörgés egyetlen imából.

Ördögi hatalom lelt otthonra bennem
Hetek óta gyűlik a gonoszság, s ennem;
Kellene de táplálékom immár más bánata
S fuldoklom, ha hallik örömnek óhaja.

Én vagyok a boldogság halott katonája
Elvette lelkemet a kínoknak királya;
Mégis szemembe izzó tüzet véle felfedni
S mindenáron képmásává akar teremt’ni.

Önuralmam elszállt tombol már az Ördög
Halál és senyvedés lesz minden Csütörtök;
Így lesz a hétből állandó rettegés
Ha az örömet felváltja iszonyú szenvedés.

Anyjának gyermeke elhal a kézben
Unokák magzatok sorvadnak a méhben;
Sírás és jajgatás szívemnek muzsika
Kitárul a pokloknak mélységes kapuja.

Elértem végre végzetem óráját
Adjatok utat ördögi cimborák!
Trónuson a helyem hadd égjek végre
Tűz által tisztuljon lelkem szenvedélye!

955kondoros2023. február 18. 21:51

Por és hamu

Vér és Bűn letörölhetetlenül ránk tapadva,
Megvagyunk jelölve már születésünktől fogva.
Hamis önámítás a megtisztulni akarás,
Gyarló emberként sárban járunk,nincs szabadulás.
Írva vagyon!Igen,ezt is csak mi találtuk ki,
Bármily keveset érjünk,annál többnek látszani.
Tetszelgünk a gondolatban,ázsiónk emelve,
Isten bennünket saját képmására teremtett.
Az nem lehet,hogy csak úgy elvesszünk a semmibe,
Ezért hiszünk feltámadást és örök életet.
"Látjátok feleim szemetekkel,hogy mik vagyunk,
Bizony mondom néktek,ímé por és hamu vagyunk."

nebula2023. február 18. 21:27

Ikarosz Prométeusznak

hát én akartam látni
lásd én akartam szállni
az érinthetetlent csodálni
végzet emelt mindenségbe
túl közel hol minden éget
túl közel hol minden vétlen
felfoghatatlant látva
magam hasadtam szilánkra
s most kihűl kérgem
porlik fényem
ölel gyűlölt alvadt vérem
léte szegett ingerként hullok alá
oly mélyre hol nincs tovább
hol átkoz hol kárhoz ő
hullámomnak ringó sírján
és lelkem üdvözítő
csak egy mosolyod mint lángolat

hisz szeretni születtél
lángod adni mindened
mindenkinek
mindent... mi csoda...

szebenisandor2023. február 18. 21:19

Szebeni Sándor

Megtisztulás

Sugaras szépség, csupa forróság, izzás,
vásári körhintáján fenséges fők forogtak.
Most elhagyja sátrát s futva a tűz felé indul,
bűntudat alázatával, neki a pokolnak.

Majd lészen földalatti gyönyörből, pokol tüzéből
kitörő eleven vulkán. Arcán minden szenvedélye.
Nem köti pénz, sem szerető, sem isten.
Éneke felszáll, személytelenül emelkedik az égbe.

Ő a világosság fényleánya. Szállva szétsugarazza
galaktikák gázszivárványait izzító szerelmét,
az emberiség ellobbant emlékeit, lelkek emlékezetét,
az emberlét magányát kigyújtó szenvedélyt.

dix762023. február 18. 20:14

Sötét árnyak

Egy furcsa érzés,mint egy árny a sűrű ködben,felém száll,
Vörösre festi a hajnal az éjszakát.
Gyűlölöm azt az érzést,mikor a félelem belém mar,
Legbelül a fejemben felüvölt egy hang

Miért van az, hogy a rémálmok néha valóra válnak,
Miért van az, hogy a lelkemből a démonok kiutat találnak.
Miért van az, hogy a felém nyújtott kezek néha lehúznak a mélybe,
Miért van az, hogy néha nem találok vissza a fénybe.

Átkozom a hajnalt,mikor a nap felragyog,
Mert a végére egy kicsit mindennap meghalok.
A sötét árnyak újra körbevesznek,
És egy újabb harcban vinnék a lelkemet.
Néma a fájdalom,de belülről üvölt egy hang,
Ilyenkor a testemet elönti a harag.

MeliMur2023. február 18. 18:41

Világítótorony

Világítótorony a távolban
Azt sugallja: biztonság, menedék!
Oda mennék, de testem láncokban,
És egyre visszahúz egy nehezék.

A feszülő lánc mindig vissza ránt,
Gúzsba kötő nehezék mélyre húz.
Oldani vágyom, de egyre csak bánt,
Néha úgy érzem elevenre nyúz!

Volt idő, mikor úgy tűnt leráztam,
Azt éreztem leszakadt, sikerült!
Hegekkel bár, győztesként felálltam,
De újra utolért, mint kiderült...

Nem várt viharként, vadul érkezett.
Villám ostora ismét lecsapott.
Megcélzott, és célt ez sem tévesztett.
Még fáradt s gyenge voltam. Elkapott!

Kivetetten sorstengerem partján
Fáradtan állok most, egyre nézem,
Ahogy tajtékzó hullámok habján
Még ott kavarog megsérült vértem.

Pihenek cseppet, újra tervezek,
Táskámba rakom azt, ami fontos:
Hit, remény, szeretet! - itt fekszenek,
És sorsom könyve, mely kicsit rongyos.

Egy perc, mindjárt, újra nekivágok,
Tovább kell írom a sorsom könyvét.
Érzem nyerni fogok, nem hibázok,
Hitemmel most legyőzöm az örvényt.

Világítótorony a távolban,
Kezemben táska, benne mindenem,
Partra sodort vérttel, villámokban
Indulok, kérlek segíts, Istenem!

Sznearanka2023. február 18. 18:21

Életed a végzeted

A születésedkor kaptál elég erőt,
és szabad akaratot, mindenek előtt,
hogy földi életedben kövesd a sorsod,
olykor mégis talán végzeted átkozod.

A döntés szabadsága a kezedben van,
az életed útját keresd hát meg bátran.
Tudod, az a te kijelölt életutad,
ahol szíved jó érzése majd felszakad.

Keveseknek adatik meg a könnyebb út,
aztán persze ők eljátsszák a nagyfiút,
nekik nem kell tudni, mi az, hogy fájdalom,
s hogy felemelő, ha lelkem kitárhatom.

Életünkről dönthetünk-e, jól vagy rosszul,
végzetünk lesz, vagy végül jóra alakul,
siettetjük-e magunknak a rút halált,
vagy méltósággal élhetjük meg, ami vár.

Törölt tag2023. február 18. 15:57

Törölt hozzászólás.

halasi_anita2023. február 18. 15:18

Sötétség

Sötét falak előtt várt rám
Nem angyal volt, maga a sátán.
Tekintetében bűn és ármány,
Ő ott már régóta várt rám.
A levegőben a halál szagát éreztem,
Nem hallatszottak a léptek se.
Hová megyünk? - kérdeztem,
Azt hittem válaszol, de tévedtem.

Biztos vagyok benne hogy nem földi,
A pillantásával is képes volna ölni,
Látszott rajta valami gyötri,
Mondta kérdés nélkül próbáljak jönni.
Fekete vas kapu fenn a hegyen,
A félelemtől egyre lassabban megyek.
Az árnyak világába vitt engem,
Oda hová nem jár se lélek se ember.

Egy oltárhoz értünk, tetején fordított kereszt,
Az eget kémleli, aztán a semmibe mereng,
Meglátta a feljövő teliholdat a feje felett.
Már kezdtem érteni, menekülnék de nem ereszt.
Megjelent egy sötét alak és még két másik,
Rajtam már javában eluralkodott a pánik.
Mikor az egyik érthetetlen nyelven dalolászik,
A többi is elkezdett valami furcsa táncot járni.

A pentagrammot mélyen a homlokomba karmolták,
Az érthetetlen mantrát egyre hangosabban harsogták.
A terjedő gonoszságtól meghajolt még a vaskorlát,
Saját szememmel láttam hogy a lelkem faldosták.
Csak annyit érkeztem mondani hogy "még ne",
Akkorra már a folyók medrében is vér lett,
Élénk vörösen a hold világban fénylett,
Egyre erősebbek voltak a sötét démoni lények.

Köd fátyol terítette be a környéket,
Egyre tisztábban láttam már a körképet.
Majd elvesztem a halál sötét gödrében,
S rájöttem eddig sem emberek közt éltem.
Elkorcsosult a világ, maga a fertő,
Már levette róla kezét a teremtő,
Hangosan kiabaltam le onnan a hegyről,
De nem hallotta azt senki csak az erdő.

/Szerző: Halasi Anita/

Chikes2023. február 18. 14:08

Pokol szigete

Torzult világ, hol élek én,
Józan sehol e földtekén,
Csak Lucifer vigyorog.
Övé a nép, a részeges,
Nem számít más, csak részleges,
Rózsán tapos, vicsorog.

Dölyfös e nép, és háborúz
Oltárán disznót, borjút nyúz.
Istene elhagyta rég.
Sorsa lassan beteljesül,
Végzetével most szembesül.
Nem marad más, csak a lég.

Múltja eltűnt, elcsörtetett,
Viharként zúgva csöngetett.
Többé nem gyógyul sebe.
Szédült világ, hol élek én,
Életünk múló, kőkemény.
Földünk pokol szigete.