picipudli blogja

Egyedül, csendesen,

Egy fűzfa tövében,

Épp Rád gondolok,

Csakis Rólad álmodozom.

 

 

Egyedül a tóparton,

Álmodozva fekve homokon,

Valami végig fut a hátamon,

És ezt akarom nagyon.

 

Egyedül a sivatagban,

Melegben csókodra szomjazva,

Érted átélném a forróságot,

Most is hiányzol, még itt is fázom.

 

Egyedül a szoba közepén,

Sírva könyörgöm, de nehéz,

Lágy érintésed érzem,

És egyedül mégis félek.

 

Amikor ajkad ajkamhoz ér,

A kezeimet kérlek, fogd még,

Ne ereszd el mert hiányzol,

Sajnos nem más ez, mint egy álom.

 

Csak egy álom, Édes álom,

Melyre mindig is várok,

Ilyen álomban élni nem más,

Csak egy dolog lenne: a valóság.

 

Mondták, hogy álomvilágban élek,

Szeretem, hisz van miben hinnem,

Hiszek egy csodás esetben,

És igenis létezik a szerelem.

 

Egy angyal leszállt az égből,

Egy angyal, kedves arca, féltő,

Az angyal felé lépve látva,

Ő félt és csak a hideg rázta.

Egy angyal a sötétben,

Egy angyal az életemben,

Az angyal óvott féltett

Cserében én őrködtem felette ébren.

Egy nap az angyal,

Elment, de választ nem kaptam,

Minden szép és jó volt,

De itt hagyott, és rám nem gondolt.

 

A fájdalom, amit itt belül érzek,

A szívem vérzik, érzem,

El akarlak felejteni,

De rájöttem nem fog menni.

 

Ha látlak egy másik emberrel

Még jobban fáj, fáj a szívem érted,

Megbántam, megbántam, végem,

Miért engedtelek el Istenem?

 

Csak egy csók a semmiben,

Édes ajkad emlék lett,

Kettőnké volt az éjszaka,

Még egy csók. Itt hagylak.

 

Elindulnék ahova nem jöhetsz,

Ne nézz utánam, ne ölelj,

Féltem minden érzésemtől,

Mi kettőnk érzésétől.

 

Most van más nekem neked,

Észrevetted, hiányzom neked,

És abban reménykedem,

Hogy még egyszer újra szeretsz.

 

Majd egyszer rádöbbenünk,

Mind a ketten észrevesszük,

Megint együtt kézenfogva,

Együtt lépve, mosolyogva.

Álom, boldogság, szerelem.

E szavak ugyan mit jelentenek?

Miféle érzéseket, vagy képzeleteket,

Melyek lehet, hogy csak véletlenek.

 

Álom. Álom. Édes álom.

Milyen lehetne, ha nem fázom?

Mikor fázom, átölelnél erősen,

És nem megint a halál ölel.

 

Az én álmom a boldogság.

És egyszer e szavak eljutnak hozzád,

És mikor álmodsz, te ezeket hallod,

És a szerelmet lágyan súgja hangom.

 

Boldogságom a szerelem lenne,

Nem tudtam eddig, hogy mit jelent,

De egyre jobban éreztetted velem,

Milyen lehet az igaz szerelem.

 

Nincs féléve, hogy ismerlek,

Első perctől beléd szerettem,

Szerettelek, vagy csak kedveltelek,

De egy idő után rájöttem, szeretlek.

 

Köszönöm, hogy életem része vagy,

Örülök, hogy mégis nekem vagy,

Köszönöm a szívemben a parazsat,

Amiből a lángot TE gyújtottad.