picipudli blogja

picipudli•  2009. július 5. 11:41

Vallomás

Volt egy életem, ami tartott,

Volt egy szerelem, ki életben tartott,

Röpke fél év után elhagyott,

Azóta az élet megfagyott.

 

Hiába mondták, hogy hagyjam ott,

Szívem szakadt meg, nyúlt érte karom,

Az első igaz szeretetet, szerelemet,

Nem lehet egy könnyen felejtenem.

 

Sokan mondják, fél év semmiség,

Mégis egy kérdés visszhangzik, miért?

Mert számomra az a fél év több volt,

Mint egy fehér pólón egy örök folt.

 

Szívemben sebhely még mindig ég,

Mikor rágondolok, az ideg széttép,

Miért kellett, hogy elhagyj szerelmem,

 Még mindig fáj, ha rád emlékezem.

 

Minden emlékem rólad szól,

Hiszen szerettelek, hallod?

Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak,

 Halálom közeledtével egyre jobban.

 

Ha csak meglátlak az út másik oldalán,

Elfordítom a fejem, kérlek, hagyjál,

De mégis utánad nézek, és nézlek,

És tudom, hogy végleg vége.

 

De mégis azt várom, hogy felkeljek,

Egy csók után szemedbe nézhessek,

Biztos csak egy nagyon rossz álom,

És az édes ébredést veled várom.

 

Most ott járok, hogy van más nekem,

Mégsem érzem magam boldogan vele,

Mert amerre csak vele megyek,

Egy-egy hely csakis rád emlékeztet.

 

Tudom, hogy ez csak egy „tinédzserérzés”,

Szerinted ez csak egy „tinédzserérzés”,

De én életem odaadnám érted,

Most is itt ülök magányomban és félek.

 

Félek, mert már nem hiszek a jövőben,

Eltüntetted az édes álmokat előlem,

Lehet, hogy álomvilágban élek,

De ezt is csak magadnak köszönheted.

 

Egy kis versben nehéz megfogalmazni,

Azt az érzést, amit még akkor érezni,

Az érzést, melyet lehetetlen felejteni,

És emiatt egy életen át sírni.

 

Most itt ülök egy sötét szobában,

Az emberek az utcán is fáznak,

Őket is elhagyták az életük,

Ezután elhagyták magukat, és fejük.

 

Minden pillanatban hiányol életem.

Minden pillanatban tudd meg, hogy szeretlek.

Minden álmodban egy szép emlék legyek,

Ha már nincs remény; örökre szerettelek.

 

Bár valahogy elolvasnád, vagy hallanád,

De tudom, hogy nem hallgatnád, olvasnád,

Mert ha nem gondolsz rám, nem emlékezel,

Könnyebben tudsz felejtened.

picipudli•  2009. április 26. 16:25

Emlék (Igaz történet alapján...)

Lassan már két éve is annak,

Hogy egy szép nyári nappal,

Karjaim közt ölelve,

Elmentél örökre.

 

E kis történet rövid volt,

Kilenc hónap, ha volt,

De szívemben akkor is itt élsz,

És egyszer találkozunk még.

 

Egyszóval úgy kezdődött ez a nap is,

Ahogy minden nap kezdődik.

Egy nyári reggel összeveszve sétáltunk,

És pont egy piros lámpánál álltunk.

 

Zöldre váltott a piros lámpa,

Te elindultál én meg utánad,

De előtte rágyújtottam,

És ekkor jött a nagy baj.

 

Hirtelen, ahogy rágyújtottam,

Egy hirtelen mozdulattal,

Egy fehér autó elütötte,

Én rohantam és mellette ültem.

 

Majd később karjaim közt feküdt,

Szépen, lassan, de már hűlt.

Ekkor csak egy dolgot suttogott,

Ne haragudj szerelmem, és elhagyott.

 

Ne haragudj szerelmem,

Ma is itt cseng a fülemben.

És minden nyári reggel,

Csak ő jár a fejemben.

 

Sokszor akartam menekülni hozzá,

De van, aki visszahúzott: egy barát,

Mert ő elmondta, hogy ő megvár,

Isten veled örökre Ádám!

picipudli•  2009. január 2. 00:27

Szerelmi halál

A szerelem egy gyönyörű szó,

Bár, ha jól meggondolod,

Mégse szép, vagy jó,

Mert okozhatja halálod.

 

Az élet oly vidáman indult,

És most itt fekszel karomban,

Életünk oly vidáman indult,

És e földet itt hagytad.

 

Miért kellett, hogy így legyen?

Szerelmünk örökre emlék legyen.

Istenem mond meg kérlek,

Miért kellett így végződnie?

 

Már nem maradhatok e földön,

Életem hagyom hátam mögött.

Egyedül már nem lehetek,

Szeretni foglak örökre.

 

Halálod oly hirtelen jött,

Értem is a halál jön.

Szerettelek, Szeretlek,

De miért mentél el Istenem?!

 

Egy veszekedés volt, semmi más,

Egy két pofon megtalált.

De utána elfutottál,

És engem itt hagytál.

picipudli•  2009. január 2. 00:27

Minden nap

Minden nap veled lenni,

Minden nap csak rád gondolni,

Minden nap megölelni,

Minden percem veled tölteni.

 

Mindig csak téged nézni,

Mindig csak mosolyod látni,

Egy buszon veled utazni,

Hogy lehessen Téged látni.

 

Oly rossz csak álmodozni,

Oly rossz csak nézni nem ölelni,

Oly rossz nem veled lenni,

 Oly rossz csak bármit is akarni.

 

Semmit nem érthetsz ebből,

Semmi se tűnik egykönnyen elő

Semminek nézel pedig élek,

Pedig én IGEN élek.

picipudli•  2009. január 2. 00:26

Minden megváltozik

Minden barát megváltozik,

Minden barát álmodozik,

Barátaidat barátként ismered,

Majd rájössz, hogy szereted.

 

Barátként indult minden,

Barátként ismertél meg mindent,

Barátod volt, nem szerelmed,

De rájöttél, szereted.

 

Olyan jó volt vele lenni,

Olyan jó volt hülyéskedni,

De úgy sajnálod, hogy megszeretted,

Mert ő soha nem szerethet.

 

Míg te csak álmodozol,

Ő addig másokkal szórakozott,

Nem merted neki elmondani,

Mert féltél, barátságotoknak annyi.

 

Félsz ha elmondod,

Benne nem bízhatsz, mondod,

És egy csepp könny mellett,

Elmondod néhány embernek.

 

Ezek az emberek olyanok,

Mint az igaz barátok,

Bennük nem csalódtál,

Hisz rájuk ezer titkot hagytál.

 

De egy nap veszed bátorságod,

Eléálsz, barátodnak elmondod,

És ő meglepődik, és mosolyog,

Mert elmond egy komoly dolgot.

 

Ez a komoly dolog,

Mely ő szájából elhangzott,

Olyan jó kedvre derített,

Hogy azóta is együtt éltek.

 

A mondat, mely szájából hangzott,

Egy igaz volt a mondat

Mert bevalotta e szépséges leánynak,

Hogy őt örökre szeretni fogja.