Julika rajzol

Julika rajzol

 

Julika, ha rajzol,

sokfelé barangol,

ceruzája színes,

képzelete híres.

 

Rajzol bugyutákat,

szépeket, sutákat,

madarakat, fákat,

mire kedve támad.

 

Nem épp műremekek,

amik felsejlenek,

de amit ő teremt,

nekem csodát jelent.

 

Rét lesz most a téma,

háromszor is még ma,

elkezdi a füvet,

aztán egy kis szünet.

 

Keresztül a réten

patak kúszik szépen,

kígyója kékesen

kanyarog, szélesen.

 

Ott a patak partján

kacsa ül a lankán

kerek hasa zöldes,

társat is kap rögvest.

 

Középen egy labda,

piheg kifulladva

kutya hajkurássza,

megáll, megszaglássza.

 

Kell egy-két tulipán,

jegyzi meg Julikám,

s kerüljön rá még

sok-sok százszorszép.

 

Közéjük egy bárány,

az virítson sárgán,

készen van a képe,

"Anya, nézd meg, szép -e?"

 

Feláll, félreteszi,

sokszor előveszi

még majd ráncos kezünk,

és csak emlékezünk.