pfbea blogja
GyerekeknekJulika 8
Ma a mi családunk
különösen népes,
szülinaposunk van,
valaki nyolc éves.
Tortáját az idén
együtt készítjük el,
nagyon sok a kérdés,
hogyan szépítsük fel.
Ünnepeltünk választ
ízt a tölteléknek,
már előre örül
a nagy süteménynek.
A torta tetejére
mit rakjunk fel dísznek?
Itt a gyertyák köré
örülnél egy szívnek?
Kérdezem a lánykát,
mit szeretnél, cicám?
Marcipánt tegyünk rá,
olyat, ami vidám!
Rókát vagy bohócot,
esetleg egy lovat,
gyertyagyújtás után,
nem marad rajt sokat.
Teljesült az óhaj,
szereztünk vagy hatot,
az egy egész ménes,
boldog szülinapot!
Julika emlékszik
Mikor kicsi voltam,
puha volt a bőröm,
itt a bokám felett
nem volt ennyi szőröm.
Sűrű volt a pillám,
szemem körül díszlet,
felkaromon csillám-
tetoválás díszlett.
Feldereng egy zsiráf,
fel lehetett húzni,
meg egy másik kislány,
vele jártam úszni.
Első szavam apa,
sokszor egymás után
mondogattam neki,
ennyit tudtam csupán.
Megvolt már a házunk,
udvarán a hinta,
piros kabátomon
Jégvarázsos minta.
Sünis képek voltak
akkor még a falon
szobacsúszda is volt,
mennyit másztam azon!
Ovi után balett
volt a különóra,
szépen kellett járni,
ennyit tudok róla.
Rengeteg az emlék,
de már nagyon unom,
meg de éhes lettem,
van valami finom?
Julika kirándul
Julika unottan lépked,
gallyat és levelet tépked.
Töri a lábát a bakancs,
rózsaszín zsákjában narancs.
Pulcsiba akad a kökény,
caplatni neki még tömény,
nyafogva vonszolja magát,
érzi az uzsonna szagát.
Unalmas hely ez az erdő,
nem is jön többet, ha felnő,
nincsenek érdekes dolgok,
felkiált, "én inkább forgok!"
Arcába csípett egy szúnyog,
szegényke egyre csak vinnyog,
nem jó a természet ölén,
túl sok az egyforma növény.
Mert még ha lenne egy csúszda,
emitt, a sűrűbe húzva,
talán egy kicsit jobb kedvvel
birkózna meg most a tervvel.
Apuci vegye őt nyakba,
akkor se fejezi abba,
mert hogy itt túl sok a bogár,
meg a hegy miért ilyen kopár?
Elhalkul lassan a rívás,
ovissal túrázni szívás,
ám apa lelkes és laza,
karjába' cipeli haza.
Julika kertészkedik
Julika ma kertészkedik,
jó mókának ígérkezik,
ülteti a palántákat,
elveti a salátánkat.
Kiskezében kisgereblye,
azzal lesz elegyengetve
spenót-, sóska-, retekágyás,
ügyeskedik, nem kispályás.
Gondozgatja, öntözgeti,
telkét zöldbe öltözteti,
kibújik az első hajtás,
ez hagyma lesz, látod, pajtás?
Magokat szór a talajba,
nem lép bele a parajba,
terem majd még karalábé
minden darab a családé.
Szorgos gazda, jól dolgozott,
a munkája termést hozott,
nem csoda, hogy ilyen büszke,
kiskertje a szíve csücske.
Julika rajzol
Julika rajzol
Julika, ha rajzol,
sokfelé barangol,
ceruzája színes,
képzelete híres.
Rajzol bugyutákat,
szépeket, sutákat,
madarakat, fákat,
mire kedve támad.
Nem épp műremekek,
amik felsejlenek,
de amit ő teremt,
nekem csodát jelent.
Rét lesz most a téma,
háromszor is még ma,
elkezdi a füvet,
aztán egy kis szünet.
Keresztül a réten
patak kúszik szépen,
kígyója kékesen
kanyarog, szélesen.
Ott a patak partján
kacsa ül a lankán
kerek hasa zöldes,
társat is kap rögvest.
Középen egy labda,
piheg kifulladva
kutya hajkurássza,
megáll, megszaglássza.
Kell egy-két tulipán,
jegyzi meg Julikám,
s kerüljön rá még
sok-sok százszorszép.
Közéjük egy bárány,
az virítson sárgán,
készen van a képe,
"Anya, nézd meg, szép -e?"
Feláll, félreteszi,
sokszor előveszi
még majd ráncos kezünk,
és csak emlékezünk.