Én hallom. És te???

ordog666•  2020. december 11. 22:48  •  olvasva: 58

 

Az élet kemény, ha nem hallod hangját, süket vagy


 

Az élet kemény, válassz, felizzol vagy jégbe fagysz


 

Az élet mámor, mint a víz az élethez


 

Az élet végzet, mint a zene szívemhez


 

 


Élek, így élek mert máshogy nem


 

Nem megy, másképp nekem sohasem


 

Ily vagyok, Fémfej Rocker tombolván


 

Lángolok, eremben száz hurrikán


 

 


Vihar van, egész testem lángokban


 

Mámorban, gitár riffek záporban


 

Koncertet, vérem érte úgy lüktet


 

Feléget, szívnek adott Fém löket


 

 


Szenvedély, halhatatlan, nagyon mély


 

Mánia, ez száz mámor, nem szeszély


 

Egyszerű, végtelen, ezerszázszor százötven


 

Ezerszer hatványa, mániámnak vad lángja


 

 


Én hallom az élet mit mond, és te hallod


 

Azt hogy felzendülé kemény dalod?


 

Mert az élet kemény, úgy is szolván hozzád


 

Legyél kemény te is, zúzzad kemény imád


 

 


Az élet kemény, ha nem látod arcát, vak vagy


 

Az élet remény ha nem találod, múlni hagy


 

Az élet álom, ha nem harcolsz, elbuktál


 

Az élet mámor, nem futhatsz el, megtalál


Az élet ott van, mindenkiben máshogy él


 

Sok sok pontban, végtelen sok szenvedély


 

Érzelmek, szeretet és gyülölet


 

Egyensúly, erőn lét és félelmek


 

 


Gyengeség, megvertség és restellés


 

Süllyedés, renomé és létvesztés


 

Menekvés, rettegés, mit hoz majd jövőkép


 

Megsegít vagy földbe tesz, harcolni kell mindenkép


 

 


Tudod e hogy mi vár arra az emberre


 

Akit felemészt saját paranoiája


 

És akinek elméje vak


 

Nem lát a valóságba? 


 

 


Semmi jó, csak az alázás


 

Renomét lerombolás


 

Szenvedés, eltűnés


 

Állandóan kesergés


 

 


Ily voltam régen, egy senki


 

Ki nem merte beismerni


 

A gyengeségét, miként létét


 

Vágyait és a félelmét


 

 


A félelem beismerése az emberség ajtaja


 

Csak sokan képtelenek bemenni őrajta


 

A bátorság emberi, igaz, hű kezdetén


 

Az életnek az eredetén


 

 


Az élet kemény, rég hallom hogy miket mond


De pár éve még nem hallottam, keseregtem magamon

 

Az élet engem kiképzett, túléléshez keménynek kell lenni, harcolni


 

Mert ha nem harcolsz, mélybe le fogsz süllyedni


 

 


Ami velem történt, maga volt a tűz pokol


 

Szenvedés, múltamban az úgy tombolt


 

Mint egy véget nem érő vihar a zord világban


 

És nem volt fény a látomásban


 

 


Rátalátam az Élet Zenéjére


 

Egy örök, véget nem érő szenvedélyre


 

Az Egy Erőre, mely tomboltatja a szívem


 

Élek! Nem vagyok hatott! Mert már vadul remélek


 

 


Elhiszem és érzem a szívemben tomboló ősi erőt


 

És ha baj van bekapcsolom a dübörgő vad életmentőt


 

Megírok többezer tucat verset, annak századik, ezredik hatványát


 

És vígan hirdetem az Élet Örök Lángját


 

 


A Metál gyógyító, nyugtató erejét


 

Öröklétnek izzó, tüzes örömét


 

Végszóra annyit hogy nem megyek mégegyszer a föld alá


 

Elég volt egyszer, puhány senkiként léteztem


 

Visszahúzódó ijedősként csak féléletet éltem


 

 


Nem volt egész az életem, de most már az ha meghallom a Legkeményebb Ritmust


 

Ahogy dupladobolván elzúzzák ezt az Élet Rítust


 

A Fémzenét, mely az örök, igaz tiszta erő


 

Gyenge pillanataimra a legeslegjobb lélekmentő



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom