A Fém Diktatúra
VallásÉn hallom. És te???
Az élet kemény, ha nem hallod hangját, süket vagy
Az élet kemény, válassz, felizzol vagy jégbe fagysz
Az élet mámor, mint a víz az élethez
Az élet végzet, mint a zene szívemhez
Élek, így élek mert máshogy nem
Nem megy, másképp nekem sohasem
Ily vagyok, Fémfej Rocker tombolván
Lángolok, eremben száz hurrikán
Vihar van, egész testem lángokban
Mámorban, gitár riffek záporban
Koncertet, vérem érte úgy lüktet
Feléget, szívnek adott Fém löket
Szenvedély, halhatatlan, nagyon mély
Mánia, ez száz mámor, nem szeszély
Egyszerű, végtelen, ezerszázszor százötven
Ezerszer hatványa, mániámnak vad lángja
Én hallom az élet mit mond, és te hallod
Azt hogy felzendülé kemény dalod?
Mert az élet kemény, úgy is szolván hozzád
Legyél kemény te is, zúzzad kemény imád
Az élet kemény, ha nem látod arcát, vak vagy
Az élet remény ha nem találod, múlni hagy
Az élet álom, ha nem harcolsz, elbuktál
Az élet mámor, nem futhatsz el, megtalál
Az élet ott van, mindenkiben máshogy él
Sok sok pontban, végtelen sok szenvedély
Érzelmek, szeretet és gyülölet
Egyensúly, erőn lét és félelmek
Gyengeség, megvertség és restellés
Süllyedés, renomé és létvesztés
Menekvés, rettegés, mit hoz majd jövőkép
Megsegít vagy földbe tesz, harcolni kell mindenkép
Tudod e hogy mi vár arra az emberre
Akit felemészt saját paranoiája
És akinek elméje vak
Nem lát a valóságba?
Semmi jó, csak az alázás
Renomét lerombolás
Szenvedés, eltűnés
Állandóan kesergés
Ily voltam régen, egy senki
Ki nem merte beismerni
A gyengeségét, miként létét
Vágyait és a félelmét
A félelem beismerése az emberség ajtaja
Csak sokan képtelenek bemenni őrajta
A bátorság emberi, igaz, hű kezdetén
Az életnek az eredetén
Az élet kemény, rég hallom hogy miket mond
De pár éve még nem hallottam, keseregtem magamon
Az élet engem kiképzett, túléléshez keménynek kell lenni, harcolni
Mert ha nem harcolsz, mélybe le fogsz süllyedni
Ami velem történt, maga volt a tűz pokol
Szenvedés, múltamban az úgy tombolt
Mint egy véget nem érő vihar a zord világban
És nem volt fény a látomásban
Rátalátam az Élet Zenéjére
Egy örök, véget nem érő szenvedélyre
Az Egy Erőre, mely tomboltatja a szívem
Élek! Nem vagyok hatott! Mert már vadul remélek
Elhiszem és érzem a szívemben tomboló ősi erőt
És ha baj van bekapcsolom a dübörgő vad életmentőt
Megírok többezer tucat verset, annak századik, ezredik hatványát
És vígan hirdetem az Élet Örök Lángját
A Metál gyógyító, nyugtató erejét
Öröklétnek izzó, tüzes örömét
Végszóra annyit hogy nem megyek mégegyszer a föld alá
Elég volt egyszer, puhány senkiként léteztem
Visszahúzódó ijedősként csak féléletet éltem
Nem volt egész az életem, de most már az ha meghallom a Legkeményebb Ritmust
Ahogy dupladobolván elzúzzák ezt az Élet Rítust
A Fémzenét, mely az örök, igaz tiszta erő
Gyenge pillanataimra a legeslegjobb lélekmentő