Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amikor már kilencet rád számoltak...
njzsike• 2011. július 16. 13:32
TAVASZI ÉBREDÉS - OSSIAN
Padlón lenn,
amikor már kilencet rád számoltak.
fél térden,
amikor a nulláról újraindulva
naivan azt hiszed
ennél már mélyebben nem is lehet.
Nem jöhet mínusz egy.
Hidd el, hogy könnyedén elérheted.
Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!
Sorsod van,
ökölbe szorított kezeidben.
A sarokban,
ahová a dolgok most szorítanak.
Ahonnan keresed
a kiutat és közben csak azt reméled
egyszer majd jön egy nap
amikor ezt harc nélkül elérheted.
Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!
Ébred a szíved, mert véget ért a tél.
Vizet áraszt már a tavaszi szél.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!
Ébred a szíved, mert véget ért a tél.
Vizet áraszt már a tavaszi szél.
Állj talpra ember, mert végtelen a tér,
a távolban már új cél vár!