Léleksikoly

Kritikus ponton túlnyomott

Gőzölgő szürkeállomány

Remegő lebenyein átpréselt rezzenő

Forró fantazmagóriám

Senyvedő idegeknek feszülve

Vérrel elegyedve kevereg

Majd lefagyott kérgemen

Szürreális párlatként csorog

S lassan torkom fojtón

Szívemben dobog

Bent burjánzik liheg

Csikorgó foghegyről párolog

Bimbózik az invazív húsevő gyom

Arcomba néz

Mohón rágcsálja tudatom

S már csírázik is

Mint könnyező világ

Tekintetemmel sodródó zokogó

Virág

Kutamban halódó a mag

Akár vérző embrió

Oszló haldokló ott a gondolat

És felsikít mélyemből

Mint az az egy

Ki anyja méhéből halni megy

Hadd sírjon fakadjon

Hadd ríjon hasadjon

Ahogy magzatnyi atom

Hagyom

Hagyom hogy pusztítson

Világom lángba borítva

Kiírtson

Villanásnyi csendre néma a fény

Lélegzet mint robbanó sújtólég

Koponyámban lebegő por

Pernyeként terjeng a kor

Rothadó húsom bűzébe bújva

Lopva leslek

Most ordíts egom

Üvölts üvölts engedd ki

Engedd ki vagy megőrjít

A szívem a szelep

Sistereg és ereszt sziszeg

Süvít s kiold

S én halkan súgom

De lelkem sikolt