Bús kietlen világ.

 

 

Bús kietlen volt számomra a világ,

Szívemre szállt a nagy szomorúság.

Nagy terhet cipeltem én a vállamon,

Majd összeroppantott a fájdalom.

 

Akkor tűntél fel te az életemben,

Gyertyát gyújtottál nagy sötétségben.

Imbolygó fényénél megláttam arcod,

Két szép szemed jóságot sugárzott.

 

Megfogtam kezed, néztem az arcodat,

Kergette egymást a sok gondolat.

Megcsókoltam a szád felvillant arcod,

Azóta én nagyon boldog vagyok.

 

Ha veled együtt fekszem le az ágyba,

Két szemedben ragyog a sok hála.

Átölellek, megcsókolom a szádat,

Mindig jobban vágyódom utánad!

 

Hajdúszovát.2008.06.01.