Négysorosak

Szállok magányosan mint pollen a tavaszban

Nem erőlködök csak hagyom had vigyen a fuvallat

Elengednék mindent, de nincs semmi a napjaimban.

Várom hogy a levegőben csak egyszerűen elszáradjak.

Minden nap ajándék

Amit csak úgy az ölembe ejtettek

Viharból jött szépség, a rendben lévő káosz

Régi emlékek rólad....Felejtek.

Egy érzés amit rólad 

Neveztem el, a te neved viseli.

Egy érzelem ami te vagy.

Pillanatok amikben létezel, életem apró kincsei.

Hóvihar, hegyömleteg mit tartok

Felettem két erdő törik...

Én meg kezedet kezembe fogva

Egyre csak lefelé zuhanok.

Megdöntöttük a világot

De becsuktad előttem az ajtót

Azt mondtad a helyünk nem itt találod

De sajnáltad tőlem a jó szót