Négysorosak

*Nézel nézel nézel nézel. 

Azt hiszed hogy látod a képet 

De közelebb lépsz 

És  felfedezed a lírai rémet* 

*Takarom a testem benne a sebeim 

Ömlik rám a selymes másnapi kokain 

Szájam vége megremeg mindjárt sírni kezd 

Gennyesre harapom a kezet, azt amelyik etet.* 

*Aznap este mások voltunk 

Én a gyenge, te csak olyan te 

És én kiabáltam hisz épp, hogy szabadultunk 

Én a szembe, a sorban pedig te.*

Neked a kereset nekem a szeretet

Marad az akarat mind magamért

Ne kérjél több teret unom a szöveged

Állj meg már ne szaladj, a szerelemért.

Van egy könyvem aminek címe vagy 

De már rég nem rólad szól

Megfogott ami nem vagy 

a hazugságra szoktál át a dopaminról.

Bágyadtság szagot áraszt a nap

Ahogy összecseréli az éjt a hajnal

Kínért esezz a jövő a vagy a lét a nagy

Mert a pirkadat az már csak így itt maradt.

Én nem tudom hogy lehetséges 

Ennyire szeretni egy lányt 

De nem is kell az égés képlete

Ahhoz hogy égjek.