Marton Paul

Mosoly indul felfele
isten áldásával,
szép ajaktól szem felé,
szeretettel magasztal.

Borus arcon megpihen,
előcsalja Nap sugarát,
fényétől csillan a szem,
derűt csal a lelkekben.

Megérinti a szíveket,
feledteti a bánatot,
elő hozza az örömet,
hűs szíveket melenget.

Erőt ad és reményt
elesettnek,betegnek,
hogy felemelje fejét
ne veszítse hitét.

A mosoly vissza fordul,
hálát küld a tekintet,
S néha könny is csordul,
Istennek küldött köszönet.