Vágytam rá

Ködben táncol a hosszú éj,
kanyargó út tűnik elém.
Mely hulló könnyben lánggal ég,
dermedt arcomon síró jég.

A köd szitál, vártalak én,
látni, hisz szívem érted ég!
Szitáló álom ébredés,
vágytam rá, s úgy fáj a vég!

Ködben vígan táncoló éj,
halvány csillag felettem néz.
Aludj Kedvesem!-súgom én,
szívem remeg, fázik szegény.

Vár az otthon, kietlenség,
szeretlek a köd sűrűjén.
Szeretlek, fáj minden remény,
nélküled az élet, mit ér?

Nagy Erzsébet
Szarvas