kovacsagi blogja

Tisztelt Pályázók!

 Köszönjük a rengeteg beérkezett pályamunkát. A zsűri összesen 134 versből választotta ki a legjobb ötvenet.

 Az alábbiakban olvasható a nyertesek és verseik névsora.
A magam és a zsűri nevében szívből gratulálok az alkotóknak!

 A nyertes pályázók a megjelenő antológiából annyi tiszteletpéldányt kapnak, ahány versük belekerült a könyvbe. További példányok 1700 Ft+300 Ft postaköltség áron rendelhetők. (Rendelés: delkapocs@gmail.com)

 A kötet várható megjelenése: 60 napon belül – Az ajánlót Bak Rita költő, a Holdkatlan szerkesztője írja.

 Üdvözlettel: Kovács Ágnes, DéeMKá Alapítvány

Nyertesek:

Ambrus József

az alfa mester

Csavargóruhában

Bánlakyné Moravetz Edit

Szárnyaló vágyaink

Bodnár Gábor

Tavasz

Bogdán Mária

Hazatérő

Borcsik Kornélia

Nap-éj határán

Börcsök Bálint

A halott csecsemő

Deák Mária

Főnix szerelem

Dombrádi Gyula

Tavaszi vers

Ernst Ferenc

megfeszülten

Farkas Ilona

Könyörgés

Gősi Vali

Újjászületés

meditáció

Hekl Krisztina

Újrateremtés

Jagos István Róbert

(H)altató

Jószay Magdolna

Újjászületés

Klinga Róbert

Somvirág

Kolev András

Kikelet

Kósa Gabriella

Végre

Kothencz József

Még szeretek

Lukács Mária

Égő tulipán

Makói Krisztián

Csillagok között

Makra Erika

Tudat

Marczinka Csaba

Tavaszodó?

Mysty Kata

Tavaszi dal

Noheb

Zsongás

Új Főnix

Olasz Valéria

Én a tavaszra esküszöm

Rácz Éva

Telihold

Sánta Zsolt

Ne feledd a teret (Thomas Moore fordítás)

Lassú hajó

Schrenk Éva

Újjászületés (II.)

Metamorfózis

Stummer László

Tavasztündér

Szabó Edit Irma

Éjből születő

Szegő Judit

Elanyagtalanodás

Hetes eső után

Szoby Zsolt

Ébredj tavasz!

Tavaszi capriccio

Tamás Ágnes

Úgy vágyom…

Tenczer Tamás

Alapvetés

Tyukodi Mária

Most kéne…

Végh Attila

Tavasz van…

Volna-e kedved?

Tavaszittas

Veréb Dániel

nyugtató

Zelenka Brigitta

Hagyaték

Végre tavasz

A dolgok lényege

Zsebők Csaba

Végtelenjeinken hajózunk

A Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány

Újjászületés

címmel verspályázatot hirdet.

 

 

Pályázni az újjászületés fogalmához köthető témájú alkotásokkal lehet.

 

(Pl. tavasz, változás, új szerelem, nap(fény), Főnix, zöld szín, Hórusz, tojás, reinkarnáció, megtérés, reneszánsz, stb.)

 

Formai megkötés nincs, egyaránt beküldhetők szabadversek és hagyományos, kötött lírai formák.

Egy pályázó maximum 3 verset küldhet be.

 

A pályaműveket szakmai zsűri bírálja el.

A zsűri tagjai:

·         Bak Rita, író, műfordító a Holdkatlan Irodalmi Folyóirat szerkesztője

·         Jónás Tamás, költő, a Szépírók Társasága tagja

·         Stiller Kriszta, költő, műfordító

A zsűri a pályamunkákat név nélkül kapja meg és bírálja el.

 

Beadási határidő: 2016. március 31. éjfél

A pályázat kiírója a beadási határidőt meghosszabbíthatja.

 

Eredményhirdetés: 2016. április 10.

 

A zsűri által a legjobbnak ítélt 50 vers bekerül a DéeMKá Alapítvány Újjászületés című antológiájába. (A kötetbe bekerült szerzők annyi tiszteletpéldányt kapnak, ahány versük szerepel az antológiában, azaz min. 1, max. 3. További példányok 1700+300 Ft postaköltség/darab áron rendelhetők.)

A pályamű benyújtásával a szerző elismeri, hogy saját szellemi terméke az adott alkotás, valamint hozzájárul az antológiában való megjelenéshez, amennyiben bekerül az 50 kiválasztott vers közé.

 

Beadás módja: e-mail csatolmányként, word dokumentumban a delkapocs@gmail.com címre (formátum: Book Antiqua 12-es betű, max. 20 sor + cím) (Kérjük, hogy a pályamunkán kívül a dokumentum tartalmazza a szerző teljes nevét, e-mail címét, postacímét.)

 

A pályázat érvényességének feltétele: 1000 Ft/vers regisztrációs díj megfizetése az alapítvány számlaszámára, adomány formájában. (Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány, Sberbank, 14100282-25080649-01000009)

Kérjük, hogy utaláskor a megjegyzés rovatban tüntessék fel nevüket, valamint az Újjászületés címet.

 

Pályázáskor, kérjük, vegye figyelembe, hogy adományt visszafizetni, pályamunkát visszaküldeni, valamint benyújtást követően a művön módosítani nem áll módunkban.

A pályázattal kapcsolatos további kérdéseket a delkapocs@gmail.com címre várjuk.

 

Eredményes és örömteli alkotómunkát kívánok, minden kedves pályázónak:

 

Kovács Ágnes, DéeMKá Alapítvány, kurátor

…tudod az úgy vanpróbáljam eldadogni

senkivel nem veszekedtem

ennyire hangosan sokszor

s vágtam rád ajtókat oda

no meg vissza mondatokat

gyakran él nélkül

mert nem hiszed

de utálok minden éleset

meg a késeket

a hanyadik ragrímes üzenet

melyről tudni való és illik

hogy nem elegant

és divatja elmúlt rég már

megint mellé a beszéd

pedig csak szigorú szemedbe

mondanám a tűz és a víz

közhelyes csatái igenis igazak

ezek szerint de lényeges

mégiscsak az

ahogy a csomókat kötöm mint

te cipőfűzőkre duplán

uzsonnás tasakokra

kenyeres zacskóra

szelencébe rejtett köldökzsinórokra

első levágott babafürtökre szalagot

erősen életre halálra

téphetetlenül…

na, szóval… az úgy van, hogy igenis van vasalóm. valahol. de nem vasalok. mondhatnám, elvből, de akkor nem lennék egészen pontos. más oka van ennek. amit kínos így kimondanom, nagy nyilvánosság előtt. na, mindegy, legyen meg ez is. tehát azért nem vasalok, mert nincs rá idő. jó, rendben, ez már megint ferdítés. nekifutok újra. azért nem vasalok, mert utálok vasalni. azonban, hogy mentegessem is magam mindjárt, voltaképpen nem is szükséges, ha az ember művészi fokra fejleszti a teregetést. úgy szépen kirázogatni, meg húzogatni, satöbbi. ha kirúgja magát, hát, remek, ha nem, úgy is jó lesz.

fél ötkor keltem ma. na, jó. ez is csúsztatás. egy órába telt, mire kimásztam az ágyból. eredeti tervem az volt, hogy vasalok. hajnalok hajnalán. aztán megvizsgáltam a vasalódeszkát. (a vasalóról még mindig nem tudom, hogy hol van) észrevételeztem, hogy rá vannak aggatva olyasféle fehérneműk, amelyek nevét, osztályát, besorolását nem illik leírni jó ízlésű közönség számára. a második kávéscsészénél győztem meg magam arról, hogy ma sem fogok vasalni. de ekkor már fél hét volt – hogy telik az idő elmélkedés közben! és ha tovább rágódok ezen a kérdésen, végképp lekésem a buszt.

így történt (nem először, teszem hozzá), hogy a szintén hajnalra ütemezett hajmosást is sztornóztam gyorsan, mivel a gyerek uzsonnája meg a pendrive a tézével fontosabb, mint holmi esztétikai körülmények. felvettem. vasalatlanul. állati gyűrött volt, túl nagy volt, ráadásul, nem női. minálunk itt én volnék az egyetlen nőci, én meg nem hordok lehetőleg semmi mintásat. ez amolyan magánhepp. kölcsönvettem, az uramét. ráadásul piros. naná! lényeg a lényeg, azzal oldottam meg a dolgot, hogy rávettem az egyik – igen, fekete, igen, kinyúlt! – kardigánomat.

szóval, hogy visszakanyarodjak minden előbbi hogyhoz és szóvalhoz. szerintem, nem igényli a vasalást.

úgy jó, ahogy van.

a kockás.

Nem kertelek. Igen. Most jött el az idő, karácsony után (!), a Nagy Pakoláshoz. (Minden magát tökéletesnek tudó háziasszonyt felhatalmazok arra, hogy köpködjön, vagy legalábbis összevonja szemöldökét, mint Ruzsasándor.)  Eddig ugyanis ajándékok és főzni valók után rohangáltam. Majd főztem, főztem, főztem… egészen addig, hogy már szűk a 24-én vásárolt farmer, A’zuramnak meg bedurrant az epeköve. A Bilagit és a savlekötő elfogyott.

Szóval, hozzáláttam. El is jutottam valameddig. Konkrétan addig, hogy az erkélyen már csak ténylegesen egy talp-alatt-nyi hely maradt, hogy néha „friss levegőt szívjak”.  Majd lehordjuk a dobozokat és zsákokat. Szép lassan. Tavaszig megleszünk vele. Nem lehet ugyanis egyszerre, mert a házban közfelháborodást okoznánk, hogy telerakjuk a kukákat. Így is utálnak minket. Egyedüli (kis)gyerekes család vagyunk. El lehet képzelni, kérem. Jövünk-megyünk, hangosak vagyunk. A gyerekek a lépcsőházban lépkednek, hovatovább beszélnek, a lakásban pedig rohangálnak, énekelnek a fürdőkádban, satöbbi. Még este kilenckor is bekapcsoljuk a mosógépet. Szörnyűek vagyunk, na. Nem vitatom. Ezért állnak majd a cuccok tavaszig az erkélyen. Csak, hogy értsétek. A tavaszi nagytakarításkor kiszelektáltak meg majd a nyári szünetig állnak. Rendes (?) pedagógus a szünetekhez igazítja az életét.

De ne szaporítsuk a szót. Bezsákoltam az utolsó egyetemi jegyzeteimet és dolgozataimat, miközben a meghatottságtól olykor könnybe lábadt a szemem. Nahát, ilyet is tudtam írni? Egykor. Azért kiserkent a vér az ajkamból, amikor a középiskolás nyelvtankönyveimet tettem egyik kupacból a másikba, majd vissza, majd megint a másikba. Mert hát könyvet azt nem dobunk ki… Nem égetünk, nem firkálunk, nem tépünk. Semmilyet se. Használjuk, és használódik, de mégis… Szerencsére, nincs sok időm ilyesmin meditálni, mert haladni kell.

Így átcsoportosítottam a mosdóban lévő könyvek egy részét az előszobába. A konyhában lévőkről döntöttem, maradnak, ahol vannak. Akinek nem tetszik, nem nézi. A fürdőszobában lévők… nos, azok ott kellenek. Eszembe jutott, hogy tehetnék néhány könyvet a gyerekek szobájába is, de ezt az ötletet el kellett vetnem, mert így is, két masszív szekrénnyi „nem gyereknek való” könyvvel élnek együtt. (Nem is csoda, hogy a játékaik nem férnek sehova…  A múltkor épp azon elmélkedtem, hogy A második világháború képes krónikája, valamint Deutscher Sztálinja mit keres két Bogyó és Babóca között.)

Tehát az ágy mellett felhalmozott könyveket áthalmoztam a polcokra. Vegyesen. Ha nagyon kell valami, úgyis megtaláljuk. Kétségtelen, hogy esztétikusabb méret szerint pakolni őket, téma szerint meg értelmesebb, de haladni akartam. Hogy legyen látszatja. Nekem belefér, de nem tudom, ők mit szólnak hozzá. Ady összes mit szól Szepes-Szerdahelyihez? Ma nem lesz alvás, mert ordítozni fognak egymással egész éjszaka. A Babits összes Latinovits Verset mondokja mellé került. Hááát… Ebből is baj lesz. Szerintem, nem ízlése Babitsnak. Azt, hogy Csáth Géza mit szól Vörösmarty társaságához, azt nem tudom, inkább nem is hallgatom meg.

Azt hittem, túléljük ezt a Nagy Pakolást. De itt ülök a szoba közepén, és mindenki egyszerre mondja. Hangzavar van. És közben utálnak minket a lakók. Agyonstresszeltem magam. Most épp Baudelaire-nek zsenánt Vajda János mellett lenni. Nem értem miért, amúgy. Ezeknek semmi sem jó. Faludy már ordít, hogy inkább a konyhában akar lenni a marokkói fűszerkeverék mellett. Vagy inkább tanuljam meg az összes verset is, de a Helyesírási tanácsadó szótár mellett soha. Pedig az a vadiúj.  Hálistennek, Tandorinak bárhol jó, csak a kortársaktól kerüljön tisztes távolba.

Könyvet kaptunk karácsonyra.  Költözünk. Átvették az uralmat a lakásban.

De könyvek nélkül?