kovacsagi blogja

Humor
kovacsagi•  2014. május 1. 18:53

ez van

...hogy aszondja: ágika

egy kicsikét butácska

de ágikának a szíve kítárva...


megtudta hogy van rosszabb

a nárcisznál

- ez nem is kérdés -

úgy hívják mostantól:

elemprés


ágika egy kicsikét

okoska

a pofiját befogja:

dömdödöm

kovacsagi•  2013. június 4. 20:31

egy lélegzetre

gyűlöllek távol légy alacsony tömeg

vonzás és taszítás törvényeit

nem ismerheted - el kell szakadnom -

itt e sok pőre csökött agyú

ágyútöltelék ki szűk pongyolába

gyömöszölne és minduntalan alám

húzna pirossal aláhúzza

mit sírok itt sírok szűk pongyolába

gyömöszölve de zsabóm s lelkem

legalább csipke

- brüsszeli

kovacsagi•  2013. március 25. 18:02

A nagy teszt



Nő van/vagy Ön/Te?


Az alábbi hirdetésből megtudhatod.


"Rejtély, misztika, ezotéria, horoszkóp, számmisztika egy helyen!

Minden, ami egy NŐT érdekelhet! (www.potálneve.hu)"


Lelőhely: egy közismert uniszex magazin


Elgondolkodtam a lehetséges válaszokon:


a, igen, engem ezek a dolgok érdekelnek, ergo NŐ vagyok


b, ezeken a dolgokon kvül más dolgok is érdekelnek, ergo csak kisbetűs nő 


vagyok


c, ezek a dolgok egyáltalán nem érdekelnek, más dolgok érdekelnek, ergo nem 


vagyok nő


Azt indítványozom, hogy ahelyett, hogy hosszú tanulmányt írnánk arról, hogy 


ez mennyire sztereotip, sértő és hazug képet fest a nőről, inkább nevessünk 


egy jót - butaságán. 

kovacsagi•  2011. november 30. 19:12

Teljesen lüke vers... :)

Kőszeghy Miklós úr ihletésére

s kérdé a hagyomány 
- lila pókhálós szamovár-árny - 
bősz őre: 
merre fordult e világ 
hogy ily ocsmány 
ne mondjam: pőre 
kultúrtócsa 
- mostohám bíboréj csókja - 
lett a szent líra éjkék víziója 
- jut eszembe fiam kis rózsaszín vízilója olyan csipogós - 

pironkodva követlek meg, Maestro 
- ez itten a nagy poétikai Metro -: 
mostan mi színesebb téntákból álmodunk... 

 :))) 

kovacsagi•  2011. november 6. 22:31

Én igenis írok most...

 

 

Én igenis írok most Magának,
tetszik, s ha nem,
s nem fogok kedvenc strófájával
bíbelődni sem.
Bírja és viselje tőreim,
ha már ily szótlanul hagyott itt.
Tudja, kedves, nem boldogulok magával.
Magának semmi sem jó!
Ide vágyott kis köreinkbe nyugtatni
amúgy is spleenes idegeit.
Nyugtatni! Hova már?
Magánál a tajga hava is tüzesebb!
Rajtunk - rajtam! - veri el a port,
hogy intellektusa hamvába holt
maradt, mint lustán parázsló
füstös tűzhelyek.
Hát, tudja mit? Menjen is el!
Nevessen jót s jól,
vagy vessen meg!
- szeretem -
Jelleméből én nem nézem ki,
hogy őrült levelem jó szívvel kezeli,
s látja majd benne, mi nyilvánvaló.
Nézzen távolabbra, pár év,
s hűvösségét, mosolyát is viszonzom
én - meglátjuk akkor, Ön mit ír.

 

Tatjana