ikakovics blog

Életmód
ikakovics•  2021. április 22. 14:20

PHILIP TESTVÉR

Philip testvér a tanterem egyik magas, keskeny ablakánál állt, és elgondolkozva nézett le az iskola udvarára, mint a fiúk vidáman hazafelé indultak. Miután a csengő megszólalt rögtön  kirohantak az osztálytermekből, és most némely útba volt vagy a kerékpár tárolóhoz, vagy a parkoló autókhoz a kapuk előtt, ahol egy szülő várt rájuk hogy hazavigye őket, vagy pedig a legközelebbi buszmegállóhoz.

 

Philip testvér már több évtizede, fekete reverendát viselt, amely már úgy illett hozzá, mint a saját bőre, vagy mint egy különösen jól szabott páncél ruha. Így érezte magát a legjobban felkészülve arra, hogy az egyház fontos és súlyos ügyeit intézze. Amint ott állt az ablak mellett, a kinti fény rávetődött arányos angolszász arcára. Haja ősz volt, és a legjellemzőbb vonása az örökös bánat volt, amelyet szürke-kék szeméből volt kiolvasható. Ha egy kicsit magasabb és kevésbé zömök lett volna, akkor mint jóképű ember felelt volna meg.

 

Feladatai között szerepelt a tanulók sport tevékenységük felügyelete a sportpályán. Ott a fiúk megszabadulhattak túlzott energiájuktól, és eleget tehettek a közmondásnak mely azt állítja hogy „épp testben épp lélek”. Mint jól tudta, ez a népszerű kifejezés visszavezethető Juvenalis római költőhöz, de már régóta minden kulturált közösség és intézmény, köztük a római katolikus is, világszerte elfogadta.

 

Magasabb szinten Philip testvér katekizmust tanított a negyedik osztályosoknak, amely tulajdonképpen egy papnak lett volna a feladata, de koránál fogva és az iskolával való régi kapcsolata miatt rá bízták e fontos tárgynak a tanítását is.

 

Ma, úgy mint az iskola év minden keddjén, a negyedik osztályosok bejöttek és elfoglalták szokott helyüket Philip testvér osztálytermébe a katekizmus oktatására, és a Szentháromság témájával foglalkoztak, amelyet olyan éretlen suhancok mint voltak nem volt könnyű felfogni. De az óra első fele útján, mint már többször megtörtént Philip testvér oktatása folyamán, eltértek a Szentháromság témájáról, és oly hétköznapi ügyekkel voltak elfoglalva, mint a testi bűnök. Aztán néhány perccel mielőtt megszólalt a csengő Philip testvér levitte a fiúkat a közös WC-be, hogy hólyagjuk megkönnyebbüljön. Ez is szokásossá vált, mielőtt a fiúkat elengedte a következő tárgynak tantermébe.

 

Philip testvér soha nem tudta teljesem megszokni az erős vizelet szagot, amikor beléptek a WC-be, de színlelt közönnyel figyelte, ahogy a fiúk a fal teljes hosszában elnyúló, megszakítás nélküli rozsdamentes acél piszoár elött sorakoznak. Mozdulatlanul és lehajtott fejjel álltak, az egyik kar az oldaluk mellett lógott, a másik pedig könyök magasságban, melynek segítségével intézték dolgukat. Mindenki hallgatott, így csak az ívelt vizelet áramlat vergődő zaja volt hallatszó amit, amint eltalálta az előttük lévő fényes fém felületet. Az egyetlen mozgó lény Philip testvér volt, aki most a fiú sor mellett lépkedett, és ugyanúgy motyogott magában, mint a fiúk: 

„Ne érjetek a testetekhez. . . ne érjetek a testetekhez. . . ”

 

Ennek a szertartásnak a vége után mindannyian némán visszatértek az osztályterembe és a csengőre vártak.

 

Most, hogy véget  ért a napi iskoláztatás, Philip testvér kiment a folyosóra, majd le ment a lépcsőn, és a lépteinek hangos visszhangja volt a tudatába. Mikor kikerült a szabad térre, útja arra vezetett, amely az iskola aulája mellett haladt, és a kapun át az iskola keleti oldalát övező utcára. Átment az utcán a járdára, és tovább haladt a két méter magas sövény mellett, amely a keresztény testvérek otthonát kerítette be. A sövény egészen a következő utca sarkig nőtt, ahol derékszögben dróthálós kerítés váltotta fel. Fülöp testvér itt fordult meg és sietett a főkapu felé, amely meglehetősen szerény és nem feltűnő bejártat volt mely az egy és fél méteres drót kerítéstől nem nagyon különbözött.

 

Egy rövid betonozott út vezetett az épülethez, melynek mindkét oldalán szépen gondozott pázsit nőtt, mely a makulátlan két emeletes épületet is körül vette, melyben a testvérek voltak elhelyezve. A teljes homlokzat alsó szintjének a verandája csempézve volt, amelyet szimmetrikusan hangsúlyoztak a kerek oszlopok, melyek ugyanolyan puha pasztell sárgára voltak festve, mint az épület többi részei. Az összes favázas magas és keskeny ablaknak megfelelő fa redőnye is volt, és a tetőt félgömb agyagból készült tetőcserepek borították. Mind nagyon csinos, ahogy Philip testvér szokta mondani, a legszerencsésebb előrelépése, ha fiatal kori otthonával hasonlította össze.

 

Egyenesen az ebédlőbe ment, ahol a testvérek egy része már összegyűlt a déli étkezéshez. Ezek Philip testvérnél fiatalabbak voltak, kik hajlamosak voltak összefogni egymással életkoruk és valamivel liberálisabb nézeteik által. Ezért Philip testvér általában Walter testvérrel osztotta meg asztalát , aki közelebb állt a saját korához, de jelenleg Walter testvér kórházban volt, felépülőbe egy kisebb szélütéstől, és ezért Philip testvér ideiglenesen egyedül evett. Az étel, amely Fülöp testvért illettei, elviselhető volt, bár elismerte, hogy édesanyja főzése finomabb volt. A mai ebéd darált curry és burgonya püré volt, főtt borsóval és sárgarépával, amelyet lassan és viszonylag elégedetten evett.

 

Evés közben arra gondolt hogy hogyan szeretné eltölteni a délutánt. A korlátozott lehetőségek között eltölthetné idejét vagy sétával, vagy olvasással, vagy akár busszal elmehetne a városba, ahol egy moziban megnézhetne egy filmet. Mire egy háztartási szolga hozta neki a kávéját, úgy döntött hogy elmegy moziba és megnéz egy filmet.

 

*               *               * 

 

Philip testvér nem tagadhatta, hogy a világ változik, de szerinte csak a rosszabbra. Ez nyilvánvaló volt az élet minden területén, beleértve a mozi világát is. És mégis vonzotta, és valahogy úgy érezte, hogy tudnia kell, milyen módon terjed ez a betegség. Korszakoknak tűnt, amikor a filmek minimális veszélyt jelentettek a társadalom nagyobb részét értve. Hova lettek azok a inspiráló filmek mint az a film a Bécsi fiú kórussal melynek címe az volt hogy ’Majdnem angyalok’, vagy a ’Muzsika hangja’, mely olyan sugárzó ártatlanságot ábrázolt, amelyről a Mária nevű fiatal újonc apáca tanúskodott? De még egy ártalmatlan film mint a ’Muzsika hangja’ is  okot adhatott a kritikára. Bár dicséretes dolog volt Mária részéről von Trapp kapitány úrhoz férjhez menni miáltal a kedves gyermekeinek gondoskodó mostoha anyja lett, de még nagyobb és nemesebb áldozat lett volna, ha ragaszkodott volna ahhoz hogy leteszi a fogadalmát és egész életét az Úrnak szenteli.

 

Manapság a filmek nyíltan biztatták a hajlamot a hedonista életmódra. Még a csupasz női mell sem volt már tabu, és ami még ennél is rosszabb, hogy egyre több film foglalkozott gyilkosságokkal és más kimondhatatlan bűncselekményekkel. Mindenesetre megvette a jegyét, és megitta a papír pohárban szolgált Coca Colát a mozi előterébent, és készen állt arra hogy a hirdetett filmet megreszkírozza.

 

A filmben a kábítószer használat, a gyilkosság és a szex egyforma mértékűen volt ábrázolva, aminek következtében a film utolsó tizenöt perce teljesen megzavarta, és ezáltal úgy kerülte el e borzalmakat hogy buzgón és hangtalanul imádkozott egy elveszett világért. Végül, amikor kigyulladtak a lámpák, lesújtva és könnyes arccal lépett ki a moziból. Nem volt kedve buszozni, mert nem akarta hogy az utasok láthassák hogy milyen állapotban van, ezért úgy döntött, hogy hazagyalogol, ami még gyors tempóban is majdnem egy órát vett igénybe.

 

*               *               *

 

Hazafelé a moziból valamelyest jobban érezte magát, de a filmnek hatása még nagyon is elfoglalta gondolatait. Attól félt hogy az egyedüllétet nem lesz képes elviselni ha vissza meg a szobájába, mert terhével nehezen tudott szembe nézni. Ezért elhatározta, hogy egy kis időt tölt a közös társalgóba, és elhelyezkedett egy kényelmes fotelben. Szórakozottan átlapozott egy folyóiratot melyet az alacsony kávézó asztalon talált, de aztán elbeszélgetett egy fiatalabb testvérrel ki csatlakozott hozzá. E beszélgetés nem tartott sokáig mert rövidesen még egy testvér jött be a társalgóba, ki tulajdonképpen a fiatalabb testvért kereste, miután a két testvér egyűtt eltávozott. Szóval Philip testvér ismét magára volt hagyva és ott ült addig míg megszólalt a csengő mely jelezte hogy tálalják a vacsorát.

 

Az ebédlőben egy nagy tál felvágott és vegyes saláta volt a vacsora, de szerencsére a desszert melegen tálalt piskóta és tejsodó volt. Miután Philip testvérnek megtelt a hasa,végre vissza nyerte bátorságát arra hogy bemehessen a szobájába. A magánszobájába lépve örömmel állapította meg, hogy ágya meg volt vetve, a papír kosara ki lett ürítve, és az íróasztalán a könyvek amelyek még kora délután rendetlenül hevertek, most szépen egymásba voltak halmozva.

 

A sok könyv között melyekben újabban böngészett, a lélektanban is bele nézett, és többek közt rábukkant valamire mely a kényszeres viselkedésrő szólt. Most önmagától kérdezte hogy nem-e ő is kényszeresen viselkedett amikor a fiúkat rendszeresen  lekísérte a WC-be és azt motyogta hogy ne érintsék meg a testüket. De akkor is ha ez igaz volt, tiszta szándékból tette, valójában oly tisztán amilyennek e fiúkat szerette volna elképzelni.

 

Az íróasztalán és keskeny egy személyes ágyán kívül a szoba gyéren volt berendezve. Egy könyvespolc, egy kopott fotel és csak néhány tárgy, amelyet dekorációs tárgynak lehetne nevezni. Először is volt egy feszület, amely előtt letérdelt amikor imádkozott, majd a Szent Szűz gipsz szobra, aki fehér és kék - fehér, mint hó és kék, mint az ég - ruhájában volt ábrázolva, és végül egy festmény.

 

A két első említett tárgy jobban megfelelt hivatásának, de a harmadik személyesebb volt, melyet még édesanyjától ajándékba kapta amikor nekiállt munkáját az Úr szolgálatába végezni. Egy szarvas bikát ábrázolt egy erdei tisztás magaslatán, de nem volt egy eredeti mű, hanem egy ügyesen megfestett másolat, és minden alkalommal, amikor ránézett, emlékeit idézte fel gyermekkoráról, mert a festmény akkoriban a nappalijuknak a falán lógott.

 

Ah, a drága édesanyja! Ami kettejüket illeti, ő volt az a nő aki öt megszülte, habár házasságon kívül, de e vétek ellenére úgy döntött a kis Philip édesanyja, hogy gyermekét inkább megtartja, mint hogy feladja örökbefogadásra. Természetesen a kis Philip az eredetével kapcsolatos rejtélyek igazságát csak akkor tudta meg, amikor már elég nagy volt hozzá megérteni hogy apja az édesanyját már jóval a születése előtt elhagyta, de Philip édesanyját ennél inkább nagyon szerette. Emlékek! Azok a drága emlékek! És mennyire követték őt egész életében! Mostanra már több mint egy évtizede meghalt az édesanyja, és soha nem felejtett el imádkozni érte.

 

Ami viszont aznap délután történt, nem volt más hátra mint belenyugodni hogy a világ változik. Egyedül nem tudott ellene harcolni. Volt még valami remény arra hogy a negyedikeseket valami módon tudta befolyásolni,de a többit az Istenre kellett bízni.

 

*               *               *

 

Szokásosan pizsamában mondta az esti imáját. Tehát ma is, mely nem sokban különbözött más napoktól. Letérdelt a feszület elé, és legalább fél órát töltött az Úrral. Imáiban megemlékezett azokról a kis ártatlanokról akiknek a katekizmust tanította, és buzgón imádkozott, hogy az Úr tisztán tartsa testüket és lelküket. Aztán - és ez csak heti szokás volt – a következő szavakkal fejezte be az esti imát:

 

„Uram bocsásd meg nekem, amit most tenni fogok.”

 

Lassan feltápászkodott, kinyitotta a szekrényét, és kivett egy üveg whiskit és egy tiszta poharat. Egy kis adagot öntött magának, és egy húzásban itta meg.E esti itóka szigorúan összhangban volt azzal, amit orvosa szankcionált. Aztán elment és leült az ágya szélére, és szürkéskék szeme a Szent Szűz szobrára összpontosult, kit Philip testvér fenségesebb nevén mint a mennyek királynője ismerte el. Elgondolkodott a Szent Szűz képmásán, és arcán

átszellemült mosoly keletkezett. Aztán lassan lehúzta pizsama nadrágját a térde alá, és keze tétován lefelé mozdult a combjai között. Lehunyta a szemét, és lassan elkezdte előre-hátra húzogatni a fitymáját a makkján.

 

Visszagondolt fiatalabb napjaira, amikor ez a nagy bűne sokkal kevésbé volt súlyos vagy szándékos. Sok évvel ezelőtt az ördög csak akkor köpött hasára miközben aludt és álmodott. Mint gyóntatója megbiztosította róla, az álmában való bűncselekmény szigorúan véve nem is tekinthető megfelelő vétkezésnek, mert az az ember tudatos ellenőrzésén kívül történik, de nem ártott annak elismerése ha a lelkiismerete érdekében mégis csak meggyónna. De most, hogy idősebb korában kevésbé volt robusztus és energikus, némi tudatos elősegítésre és fizikai buzdításra volt szükség, hogy az ördög munkáját végezhesse.

 

Tehát az Úristen bocsássa meg e cselekvését, és bármi más tilalom megszegését melyet netán a jövőben elkövetne.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom