nem lehetek mindig komoly

Légyűző  

Biztos tetszik hajam színe,

de eriggy innen  édesanyád pici szíve!

szállj tovább a... - kértem

- ne hozd ki a gyilkos énem !

Menekülj  te átok!

Hát nem látod?

A  méregtől alig látok,

szemem szikrázik, vibrálok.

Átkozott  szálló  ördög leszel ma még  döglött!

Nyúlok, veszem a légycsapót,

erre a  másik kezemre száll, csókol kacsót.

Megszelídült ember lettem,

a fegyvert letettem.

Nesze  egy kicsi esély,

hogy  még élő légy legyél.

Hálából orromra száll

ott kicsit riszál.

Pofon magam mégse vágom,

míg az asztalra ér  kivárom,

akkor ismét lendül a csapó,

de reccsen az  üvegkancsó,

és a dög 

már  a falon röhög.

Undorító  köcsög!

- kiáltom, de a hangom hörög.

Dühösen söpröm a  sok szilánkot lapátra

s azzal indulok, hogy beöntsem a kukába,
ám amikor ajtót nyítok 

látom már kintről vihog

a megmenekült élő légy

az utálatos élőlény.

I.P.Steve