Utamat róttam

Utamat róttam

utamat róttam üszkös fák között

nehéz csizmával a fehér télben

bús szemeimbe csillag költözött

mikor felizzott arcod a szélben

lépteid nyomán hóvirág fakadt

sápadt-tisztán, mint a téli hajnal

s a kristálycsarnok ívei alatt

vártál reám fényben ázó hajjal

megjöttem és szívünk egybedobbant

visszhangja szálldosott körbe-körbe

s a tükörteremben száz fellobbant

szoknya szállt száz lángoló tükörbe

és minden ősünk és eljövendő

sarjunk túl időn s hamis halálon

mosolygott a percben, mikor kendőt

bűvölt csendben szemünkre az álom