Tammúz énekei (1. Jövök, Istár! 2. Istár ékei)

Tammúz énekei

„Alászálla Tammúz isten, alászálla víg zenével,

alászálla táncosnőkkel a sötét Kurnugéába”

Istár pokolra száll - akkád ének

(Rákos S. fordítása)

1.

Jövök, Istár!

jövök Istár cédrusdobbal

jövök Istár sebbel-lobbal

kezeimben vaskolomppal

szemeimben napkoronggal

a Hét Őrző leboruljon

vasbéklyód mind földre hulljon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török

jövök Istár harsonával

égő hajnal bársonyával

jövök Istár dudaszóval

világot elárasztóval

a Hét Kapu meghasadjon

kínod lánca leszakadjon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török

jövök Istár tűz-flótával

tűz-flótával láng-nótával

jövök Istár szív-haranggal

szív-haranggal lélek-hanggal

tested zsibbadása múljon

szemedben a fény felgyúljon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török

jövök Istár nyirettyűvel

szívemben száz csengettyűvel

jövök Istár vad zenével

hitem összes hangszerével

fehér arcod felderüljön

sima combod megfeszüljön

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török

jövök Istár víg zsivajjal

kaput döntő szent robajjal

szent robajjal bűvös dallal

halált űző diadallal

szirom-bőröd illatozzon

kebled büszkén dagadozzon

a rút halál megriadjon

tavaszomnak visszaadjon

2.

Istár ékei

Öled köré lenge leplet

sóhajtok. Combod feszüljön!

Büszkén dagadozzon kebled!

Egek Kéjnője, bőszüljön

fel vágyad élni, hevítse

tűzvéred zsibbadt tagjaid!

Karod fény-csat ékesítse!

Csillagok szétszórt magjait

ringassa a föld virággá!

Mert bűvös övet ölelek

csípődre, és aranyággá

válik testem, zöld levelek

dalává lelkem. Nádasszony!

Táncolj velem! Legyen olyan

násztáncunk, hogy ne riasszon

a Semmibe Futó Folyam!

Örök tavaszomnak adjon

vissza a vágy! Gyémánt-parázs

szálljon szívedre, olvadjon

arany nyakadra, hol varázs-

érintésem reád suhint!

Szerelmünk vad ritmusára

csengjenek füledben rubint-

kövek! A hús rítusán a

szárnyas oroszlánok között

- hol pap vagyok s szent rokona

a virágzásba öltözött

világnak - gyöngyös korona

simuljon ékes fejedre!

De törjön hét kaput kezed,

ha én szállok ama helyre,

honnan visszaút nem vezet!

S jöjj el akkor táncos haddal,

ha értem vért zokog a nap!

Szűz leánnyal, hat tucattal,

ékeid beragyogjanak!

Jöjj el fénytől érett szívvel!

Jöjj el csorduló lelkeddel!

Itassál meg életvízzel!

Etessél meg szerelmeddel!