Szellemlovag

Szellemlovag

Te elapadt kút, adjál vizet nékem

Rút szemgödröd őrzi ezüst-arcomat

Mely már egy holté: a holdé lett vérem

Elhagytam vígságom és kudarcomat

Elhagyott sírkert, valahol messze

Egy gyönyörű májusi éjjelen

Szirmok ájulnak bús fakeresztre

Hol magába bámul a végtelen

Te kiszáradt, vak kút, adj vizet nékem

Mert elhervad pajzsomon a kék virág

Hantomra tenném, hisz holt vagyok régen

Csupán lelkem páncélját hordom tovább

Elhagyott sírkert, valahol távol

Egy gyönyörű májusi éjjelen

Vadrózsabokron csalogány lángol

Hol magába ájul a végtelen