Kullervó

Kullervó

Ajtótlan kerítésed mögé zárva

éltél kapcájaként a mostoha

sorsnak. Vége, csatafi. Már soha

senkitől nem vár rád ölelés. Árva

vagy végleg, üres a ház. Ha kimaradsz

nemzetségedből, nincs ki sirassa

nevedet. Hísz Erdejében lassan

bealkonyul. Tudod: magadra maradsz

a Holló-völgyben is. Az istenek

társul csak a kínt szánták teneked

e csupasz földön, ahol nincsen miért

már és nincsen ki ellen. Vad kardod

megitatni bús szívedhez tartod,

hogy az egek arcába köpje a vért.