Aktaeon

Aktaeon

A Szépséget meglopta pillantásom,

s asszonnyá tette egy pillanatra.

Mivé lettem? Bizony, ha magamra

néznék, megriadna tőlem képmásom:

mert homlokomra jelet tett az emlék.

Üldöznek, futok, nincs aki szánjon.

Emberi hang már nem jön ki számon,

mikor a csaholó, lihegő nemlét

végül nyomomba ér. A hű ebek

fehér foga tépi szét testemet.

Fel nem ismerik már Théba hercegét,

ki űzött vadat, asszonyt is százat,

kinek véget úgy ér a vadászat,

hogy Diána pírjától lobog az ég.