Klasszikusok

Jn 1,1
Kezdetben vala az Ige,
és az Ige Istennél vala,
és Isten vala az Ige.


Jn 1,2
Ez vala kezdetben az Istennél.

Jn 1,3
Mindenek őáltala lettek,
és nála nélkül semmi nem lett, mi lett.

Jn 1,4
Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.

Jn 1,5
És a világosság a sötétségben világoskodik,  de a sötétség azt föl nem fogta.

Jn 1,6
Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve.

Jn 1,7
Ez bizonyságúl jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindnyájan higyenek őáltala.

Jn 1,8
Nem vala ő a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

Jn 1,9
Igaz világosság vala ez, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.

Jn 1,10
E világon vala, és a világ őáltala lett, és a világ őt meg nem ismeré.

Jn 1,11
Tulajdonába jöve, de övéi be nem fogadák őt.

Jn 1,12
Valamennyien pedig befogadák őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az ő nevében hisznek,

Jn 1,13
kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 


Jn 1,14
És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 

 

(Káldy bibliából)

Volek syrolm thudothlon

syrolmol sepedyk.

buol ozuk epedek.

 

Walasth vylagumtul

sydou fyodumtul

ezes urumemtuul.

 

O en eses urodum

eggen yg fyodum,

syrou aniath thekunched

buabeleul kyniuhhad.

 

Scemem kunuel arad,

en iunhum buol farad

the werud hullothya

en iunhum olelothya

 

Vylag uilaga

viragnac uiraga.

keseruen kynzathul

uos scegegkel werethul.

 

Vh nequem en fyon

ezes mezuul

Scegenul scepsegud

wirud hioll wyzeul.

 

Syrolmom fuhazatum

therthetyk kyul

en iumhumnok bel bua

qui sumha nym kyul hyul

 

Wegh halal engumet

eggedum illen

maraggun urodum,

kyth wylag felleyn

 

O ygoz symeonnok

bezzeg scouuo ere

en erzem ez buthuruth

kyt niha egyre.

 

Tuled ualmun

de num ualallal

hul yg kynzassal,

Fyom halallal.

 

Sydou myth thez turuentelen

fyom merth hol byuntelen

fugwa huztuzwa

wklelue kethwe ulud.

 

Keguggethuk fyomnok

ne leg kegulm mogomnok

owog halal kynaal

anyath ezes fyaal

egembelu ullyetuk.

 

Mészöly Gedeon értelmezése szerint mai magyar nyelven a következő a szöveg jelentése:

Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek.

Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fzamtól, az én édes örömemtől.

Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.

Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.

Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen!

Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt.

Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan!

Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!