Sorsjegyek

Kihúzott sorsjegyek vagyunk mindnyájan. Valaha bekerültünk az Élet nevű nagy kalapba, ahol izgatottan vártuk, hogy egyszer, egy szerencsés kéz épp minket válasszon. Van, akinek szerencséje volt, és ő lett a főnyeremény, de sokszor csak ennyi állt a papíron: „Nem nyert”. Talán túlságosan is bíztunk a csodákban, hittünk a véletlenekben, hogy minket bizonyára a legszakértőbb kéz fog majd kihúzni a kalapból. Vágytunk az ismeretlen, új, kinti világra, szabadulni akartunk a fülledt homályból, vonzott egy szebb, boldogabb élet reménye. A nagy igyekezetben viszont valahol félúton elveszett a tisztán látó szemüvegünk, és a kinti, boldognak hitt élet csak tévelygés, erőtlen próbálkozás maradt. Nem hazaérkeztünk, hanem hűvös, idegen földre tévedtünk, ahol gyakran már önmagunkat sem ismertük fel a tükörben. Mert nem elég a szerencsés kéz, kell hozzá a nyertes szelvény is. Zsák és a foltja, cipő és a párja, egy szíven keresztül látó szemüveg, hisz léleknek lélek a párja.