Megvakul a homályban... (igaz barátság? 2.)

 A barátság nem csak a hűséget jelenti, de az áldozatot is, főképp a bizalom álom tára egy mankó a világban, egy közös „tiszta”  ügy. A kérdés az hol leljük meg az „igaz” barátot, létezik egyáltalán? Az már biztos hogy a félelem és féltékenység rontásában elképzelhetetlen, sőt sértő és beteges néha, érthetetlen számomra.

„Ez nem jött össze!”  címen és távozzak e gondolatok tüzéből? Megannyiszor volt hiába erőfeszítéseim, talán ez a társadalom van tele mocsokkal.

Az is lehet hogy csupán nem a megfelelő embert választottam, mint egy rossz házasság. Még ha néha hajlik is a közös jobbért, a megvalósítást a jó meleg kuckó helyettesíti, már nem veszi fel a telefont, igaz valóját nem fedi fel.

 Félelme a magány, de még is azt választja, elnyomott, feledett emlékeket kerget a szobába, megalkuszik az ördöggel, nem bánja már az alárendelt szerepet, félelem és reszketés  járja át tudatát, és megvakul a homályban.