Tükröm,tükröm

     Tükröm,tükröm

Ide kuporodott mellém a csönd...
nem hívta senki,mégis jött......
lépkedve lábbujjhegyen,
és...farkasszemet nézett velem.

Hol vannak most az  álmok?
Az álmok,mik részemmé váltak.
Cikázó kérdőjelek,
mint végtelen nyolcasok
fejem fölé szálltak.
Tükröm,tükröm,
hol vesztem el,
mondd el nekem!

Hol van most Ő?
Ki megvéd,aki megment,
ki keres,aki elenged,
aki bírál,ha kell.
Tükröm,tükröm,
mondd hát
őszintén el,úgy vár rám Ő szintén,
ahogy  én várok Rá?
Hol keressem?
Mondd el Nekem!

Hol van a tűz a szememből?
Nem szeretem ezt a hívatlan csöndet!
Én dalolni akarok,ahogy tavaszi napsütésben
a sok madár!

A holnap új álmokat szül majd
talán....
S mikor lesz ismét beszédes a csönd?
Ez még talány!
Tükrüm,tükrüm,
ne mondj semmit sem,ne áruld el a holnap titkait!
Hadd lássam én,saját szememmel!
Hadd érezzem bőrömön,
S a szívemmel!