infinity blogja
VersTársad-a-lom
Gyűlik a szenny, s társad a lom,
a büszke vár ma csak romhalmaz,
tudás helyett az egó,mi felhatalmaz.
A Nap fényes és sötét az éj.
" fecseg a felszín,és hallgat a mély…."
a Sok árpa közt ott a búza,
mindig van,ki az igát húzza.
A valódi értékek helyett egyperces sikerek,
Az emberi agy szinapszisát végigjárja
a múlandóság gondolata,
rohanunk észtveszte,hogy legyen időnk magunkra.
Hova tűnt az öntudatra ébredés,
az a szükségszerű zsigeri felismerés?
Vajon mit hagyunk majd hátunk mögött,
és mi az amit viszünk??
Mondd,ki vagy?
Mondd ki vagy Te??
Te!
Ki fél mosollyal, nyájas szóval körülzengi világát.
Te! Kit ha nem lát senki,kárörvendve,
boldog örömmel gúnyolod ki más hibáját.
Mondd ki vagy Te?? Te!
Ki lábbuhhegyen egyensúlyozva táncolsz
ördögök és angyalok parkettjén
Te! Ki bátran játszol a fény és sötét sziluettjén.
Mondd ki vagy Te?
Te! Aki célja felé fáradhatatlan lendülettel vágtat ,
Aki ha kell , szép szóval,bírálattal nem törődve a barátoknak fordít hátat.
Mondd ki vagy??
Ki vagy Te?
Ha rád gondolok ,
melyik arcod jusson majd eszembe?
A mához szólok
Van a tarsolyomban pár ok,
amiért most a mához szólok.
Letölheted a legújabb appod,
de attól nem lesz boldogabb napod.
Nyisd inkább meg az új lapod,
porold le a lelkedet,fény legyél az árnyékban,
ha jobbak nálad egy tiszta játékban,
emeld a kalapod!
Nem jó barát az egó.
az értékrend összeállhat, mint a legó.
Az a sok sallangos játszma semmit nem ér,
ha igaz Ember akarsz maradni,tanuld meg,mi a fair play.
Hétfői idill
Hétfői idill
Az ablakon kopog be a reggel, nehéz az ébredés,az éjjeli álom még ott pihen a szempillámon,a konyha asztalán lustán terül el a fritőz, a kávé illata a légtérben még kicsit elidőz.Lomha minden mozdulat, de ahogy a percekegyre gyorsabban telnek,a lépteim is szaporábbak lesznek.A város csendjét megtöri a forgalom zaja,A cirmos boldogan hemperega kacsingató napfényfürdőben, a házak kapujában kutyák üdvözlő ugatásahallatszik egyre sűrűbben.a szomszéd már késésben,fut,csak úgy lobog a haja…Csalogat a pékség friss illata,az ízek kavalkádja mámorba ringat,Rohanás a következő pillanat…a mindig mosolygós portás bácsi ma morcos képet vág,az ajtóban áll ,egy darabig némán , aztán meg egykedvűen fel-alá sétálunottan mossa fel a padlót a takarító, nagyokat ásít közben,a jobb kedv várat még magára,de végre eljön kb délidőben.Beindul az élet, az se baj, ha kiabálnak, az se ha csend van , jön aminek jönni kell ez már egy új nap. Felébredtünk és élünk, és várjuk mit hoz a holnap.
Emberek
Hé,Emberek,ha nem vigyáztok,
a vuhani átok,
lecsap rátok!
Meglásd,kéz majd kezet mos.
Tisztítanál,de nem kapsz Domestost...
S lesz,aki észt oszt,
nem csak itt és nem csak most.
S hiánycikk a fegyelem,
s ha így marad,nincs kegyelem.
A szükség törvényt bont.
S körénk a feszültség vasláncot font....
Ahogy telik minden óra,
lassan,megtanuljuk,mit jelent a komfortzóna.
A pánik van úrrá,
a meddőnek hitt szolidalitás
hosszú vajúdás után születik újjá...