infinity blogja

Vers
infinity•  2021. május 16. 09:39

Társad-a-lom

Gyűlik a szenny,  s  társad a lom,

a büszke   vár ma csak romhalmaz,

tudás helyett az egó,mi  felhatalmaz.

A  Nap fényes és sötét az éj.

" fecseg a  felszín,és hallgat a  mély…."

 a Sok árpa közt ott a búza,

mindig van,ki az  igát  húzza.

A valódi értékek helyett egyperces sikerek,

Az emberi   agy szinapszisát végigjárja

 a múlandóság gondolata,

rohanunk észtveszte,hogy legyen időnk magunkra.

Hova  tűnt az öntudatra  ébredés,

az a szükségszerű zsigeri  felismerés?

 Vajon mit hagyunk majd hátunk mögött,

és mi az amit viszünk??

infinity•  2021. május 14. 17:30

Mondd,ki vagy?

Mondd ki  vagy Te??

 Te!

Ki  fél mosollyal, nyájas  szóval körülzengi  világát.

Te! Kit ha nem lát senki,kárörvendve,

boldog örömmel gúnyolod ki  más hibáját.

Mondd ki vagy Te?? Te!

Ki lábbuhhegyen egyensúlyozva táncolsz

ördögök és angyalok parkettjén

Te! Ki bátran játszol a fény  és sötét  sziluettjén.

Mondd  ki  vagy Te?

Te! Aki  célja  felé fáradhatatlan lendülettel vágtat ,

Aki ha kell , szép szóval,bírálattal nem törődve a  barátoknak fordít hátat.

Mondd  ki vagy??

Ki vagy Te?

Ha rád gondolok ,

melyik arcod jusson majd eszembe?

infinity•  2021. április 12. 09:29

A mához szólok

Van a tarsolyomban pár ok,

amiért most a mához  szólok.

Letölheted a legújabb appod,

de attól nem lesz boldogabb napod.

Nyisd inkább meg az új lapod,

porold le a lelkedet,fény legyél az árnyékban,

ha jobbak nálad egy tiszta játékban,

emeld a  kalapod!

Nem jó barát az egó.

az értékrend  összeállhat, mint a  legó.

Az a  sok sallangos játszma semmit nem ér,

ha igaz Ember akarsz maradni,tanuld meg,mi a fair play.




infinity•  2020. november 1. 20:43

Hétfői idill

Hétfői idill


Az ablakon kopog be a reggel, nehéz az ébredés,

az éjjeli álom még ott pihen a szempillámon,

a konyha asztalán lustán terül el a fritőz,

a kávé illata a légtérben még kicsit elidőz.

Lomha minden mozdulat, de ahogy a percek

egyre gyorsabban telnek,

a lépteim is szaporábbak lesznek.

A város csendjét megtöri a forgalom zaja,

A cirmos boldogan hempereg

a kacsingató napfényfürdőben,

a házak kapujában kutyák üdvözlő ugatása

hallatszik egyre sűrűbben.

a szomszéd már késésben,

fut,csak úgy lobog a haja…

Csalogat a pékség friss illata,

az ízek kavalkádja mámorba ringat,

Rohanás a következő pillanat…

a mindig mosolygós portás bácsi ma morcos képet vág,az ajtóban áll ,

egy darabig némán ,

aztán meg egykedvűen fel-alá sétál

unottan mossa fel a padlót a takarító,

nagyokat ásít közben,

a jobb kedv várat még magára,

de végre eljön kb délidőben.

Beindul az élet, az se baj, ha kiabálnak, az se ha csend van ,

jön aminek jönni kell ez már egy új nap.

Felébredtünk és élünk,

és várjuk mit hoz a holnap.

infinity•  2020. március 21. 10:03

Emberek

Hé,Emberek,ha nem vigyáztok,
a vuhani átok,
lecsap rátok!
Meglásd,kéz majd kezet mos.
Tisztítanál,de nem kapsz Domestost...
S lesz,aki észt oszt,
nem csak itt és nem csak most.
S hiánycikk a fegyelem,
s ha így marad,nincs kegyelem.
A szükség törvényt bont.
S körénk a feszültség vasláncot font....
Ahogy telik minden óra,
lassan,megtanuljuk,mit jelent a komfortzóna.
A pánik van úrrá,
a meddőnek hitt szolidalitás
hosszú vajúdás után születik újjá...