Tél a neved

    Tél a neved

A széllel éjsötét özönlött
a tépett fák közé,
a Hold mint túlvilági gálya
bukott  a víz fölé,
az angyalok dunyhából
patyolat tollaikat
hullatták,
s a szélben csengettyú szó szállt
a szíveken át.
S a szél mormolt egy nevet.
Azt súgta,Tél a neved!

A fehér haramia jött
és csak jött.
Hopplá hopplá,
S már koccintotta
a vén házaknak
ajtaját!
Vadaknak  hangja
az égig felszökött,
és a szél úgy masírozott,
hogy füstölt a fénylő
út mögötte,
hosszú tőrével bökdösött,
Sarkantyúján vérvörös
volt a Hold!
S borszín zakója bársonyán!
A szél mormolt egy nevet,
azt súgta Tél a neved!