Táncoló délibábok

        Táncoló délibábok

Gyere éj,gyere est,
díszitsd párnámat
rejts el benne süteményízű álmokat.
Míg odakint ringatod
fáknak lombjait a széllel.
képzeletben messzi tájakra vigyél el.
Legalább ez legyen az enyém.

Gyere Nap,gyere fény,
simogasd arcomat,
minden érintés ,
édes kakaóillatú ölelés.
Szeretettel töltsd
teli szívem.
Ha sírok,fordulj felém,
legalább ennyi legyen az enyém.

Gyere most,gyere nézz
a szemembe,
hogy beleégj.
Ez a sorsfolyadék
gördül szét.
Ez a kéz,ez az arc
soha nem lesz az enyém.
S ez a szem...
aki majd belenéz,
látja azt,amit én,
látja majd  milyen szép.
De ha majd utolér az idő sora
és indulni kell,
legalább ez a kép az enyém.