Szív-szabotázs

   Szív-szabotázs

A szerelem hadszínterén 
Romjaink közt bolyongunk Te és ÉN.
Ha nem úgy érsz hozzám,
vagy máshogy ölelsz,
megérzem,
hogyha más útra lelsz!
Távolodsz,minden percben,
mi múlik,
mondd min múlik,
hogy itt legyél?

Szívünk lelkünk az évek átmossák,
ha bízom megint benned,
csak magam áltatom.
Ha újrakezdem,csak a csalódást láttatom.
Távolodsz,minden percben,
mi múlik,
mondd min múlik,
hogy itt legyél?

Egyre gyorsabban kopnak el bennem a képek,
Elvettek tőlem,de adtak is,és én őrzöm a szépet!
Vissza már nem nézek,szótlan elsétált,
ki a szívemből egy darabot kitépett.
Távolodsz,minden percben,
mi múlik,
mondd min múlik,
hogy itt legyél?

Kulcsom nincs,de szíved zárjaid feltöröm.
Az idő nyomott hagyott s megtépázta lelkemet,
S ha nem vigyázok
az útvesztőkben eltévedek.
Távolodsz,minden percben,
mi múlik,
mondd min múlik,
hogy itt legyél?

Minek mondanám el,ha látod a szememben,
A bűnöm annyi,hogy túlságosan szerettem...
A tanulság könnycseppekben hullik a szememből,
A szikra ki lett mosva már a szívemből.
Távolodsz,minden percben,
mi múlik,
mondd min múlik,
hogy itt legyél?