Humoros verseim

Banánforgácsolás
(Női módon)

Tortát sütnék éppen,
díszíteném szépen,
De riadtan látom:
nincs banán-forgácsom!

Használjak kést, élest
a szeleteléséhez?
Nem, jó: nem szelet kell
Forgácsokra szeld fel!

Hol van a kisbaltám?
Használjam azt netán
a forgács-gyártáshoz?
(Erdős meg már átkoz)

Apám segíts-szólok-
a forgácsolásba’,
- esztergályos volt ő-
volt neki: tokmánya!

banánom befogom,
nem is gondolkodom.
Szidom puha testét,
így töltöm az estét.

"Somolyog", ki látja
- reszket a tokája-
Forgács röpköd szerte.
Legyen aki szedje!

Tortám készen kérem,
Én csak azt remélem,
Forgácsos tortámat
Nyelik a sorstársak!

2008. augusztus

Ebugatta...Hát nem megugatta?!

Szomszédasszony egy nap,
lehet, hogy csak tegnap
sétálni ment, isten bizony.
Legalább is én úgy tudom.

Vitte magával a kutyát,
- nem csigázlak téged tovább -
fekete volt az istenadta,
olyan...lábra való fajta.

Sétálgattak, mentek, mentek,
majd hogy el nem tévedtek.
Akkor jött egy cimborája
- fehér pudli - nemsokára.

Mi történt, hát ebugatta,
a kiskutyát megugatta,
fehér bizony a feketét,
nem kérdezte biz a nevét.

Asszonyság kontya remeg:
Segítsetek jó emberek!
Kiskutyámat megtámadta,
Kegyetlenül egy rasszista!

Utóirat:

Bár hosszú nagyon a lista,
nem vagyok semmilyen -ista.
Óvatosan kiálts nagyot,
könnyű tévedni, láthatod.
Marie Marel
(2008. július 9.)

Limerik-gyár lett a kricsmiből.
Elmennék én is de nincs miből
újra feltöltődnöm,
Marie, a költőnőm
ágyamba kerget, a priccs kidől. -- Talpas

Költőnőd messziről integet,
támasszad alá a priccsedet,
jó lesz, ha vigyázol
mert szépen meggyászol
és ellopja rímes kincsedet.—Marie

Írnék még neked sok versecskét.
ilyet is, olyat is, cserfecskét.
De szemem homályos.
jóccakát, te bájos..
Elfogyott mára a versegység. – Talpas

Jó'jszakát kívánok, Talpaska!
Kortyinkát tölts még a talpasba,
borocskád benyeled
(szép álmot teneked!)
pihenten ébredsz majd új napra. -- Marie

A nagy mű

Vöröslő lé folyik a késről, patakként csordogál.
Hasad a bőr, a forma változik, a kés meg-meg áll:
precízen dolgozol. Összeszűkült szemréssel nézed
hogyan alakul a mű. Vörös hús tör elő késed
nyomán, kis szívecskéket vágsz a testbe, maradandót
alkotsz. Gondosan. Nézed a bőr redőit, halandót
még ily aprólékosan nem díszítettek soha tán.
Végleg elkészülsz. Derülsz elképzelt nézők mosolyán.
A láz, amivel alkottál, lassan-lassan tovaszáll.
Vöröslő lé folyik a késről, patakként csordogál.


Már nem is vagy oly komor.
Elkészültél. Előtted hever
a vöröslő, a súlyos teher:
zöld-héjú dinnye szobor.

http://kepgep.hu/2011/05/07/daily_picdump_685_640_86.jpg

http://img546.imageshack.us/img546/3759/dailypicdump68564086.jpg

Talpasnak - Limerik félék a Krimóból
2011-04-03 21:03


Előre elnézést mindenkitől... :-))



Poet szélén Tücsökkocsma,
félrecsapva kobold kontya,
párolja már a lét,
finom lesz, nem szemét,
bárki ezt néked megmondja!

***

Ez itt egy kényes kis limerik
az urak utcára kiverik
a pipa parazsát
nem mondom már tovább
a popsim végén még kiverik!

***

Megjött és morog már Lacika
nem gond, mert van rája patika
jó feles s rá torta
helyett egy rántotta:
viszi néki csinos Katika.

***

Ropjátok csak a jó zenére,
Poetnek kidől majd a széle
Lacika felesét
itta a feleség
itt a versemnek a vége!

***

Kis kobold a szesztől szédül
a kerek világgal békül
felesét felhajtja
jól lesz majd hajnalra
mire az ég is megszépül.