Napszél és holdárnyék

Amikor a földre hull
 
 
 
Ahogy Krisztust elítélte,
Pilátus szava engem is elér talán,
De erős hitem erőt ad majd,
Ha kereszt vár rám is a Golgotán,
Aki velem lesz ott, láthatja
Hogy lobban el szívemben a láng,
De a keresztemről utoljára
A Megváltó néz le rá.
 
Amikor a sebeimből
A földre hull az utolsó vércsepp,
A nyomában új forrás tör elő
És a forrás vize maga lesz az élet,
A számról elszáll még egy szó
És megmarad belőlem emléknek,
A tegnap véget ér hirtelen
És a holnap felébred.

Álom és valóság között


Miért van az, hogy aggódom,
Pedig általában könnyedén
Megoldom a legtöbb gondom,
Miért van az, hogy tabu egy szó,
De újra és újra kimondom?
Miért hallom most is a hangom,
Amikor hallgatni lenne jó,
Álom és valóság között
Miért veszik el nyomtalanul
Az igazi mondanivalóm?
 
Nem festek föléd az égre
Tünékeny délibábot
És nem küldök a szemedre
Álmodni színes álmot,
Csak felszítom a parázsból
A benne alvó lángot,
Mert ha égni látom végre,
Én is magasra szállok!
 
Talán te ennél többre vársz,
Szenvedélyre, ami leigáz,
Hogy véredet forralja a vágy,
Nemcsak egy könnyű dallamra
Egy megkopott öreg zongorán,
De talán csak egy érintésre,
Ahogy megsimogatja arcod
Néhány kora őszi napsugár,
Árnyék nélkül áradó fényre,
A szivárványra az éj falán.
  
Nem festek föléd az égre
Tünékeny délibábot
És nem küldök a szemedre
Álmodni színes álmot,
Csak felszítom a parázsból
A benne alvó lángot,
Mert ha égni látom végre,
Én is magasra szállok!

 
Csendes haiku

 静かな俳句

Hangok nélküli
Különös melódiát
Ír nekünk a csend
 
Szívünkkel halljuk
És lelkünk legmélyén zeng
A furcsa dallam
 
Felkap, mint a szél,
Szállunk, mint két falevél
 Az égen halkan. 

Szivárványt festek
 

"Aludni kéne. Álmodni gyönyörűt,
hol tündérek tánca szívembe hozza
napsütötte partok arany fényeit."
 
A Nap még szikrákat szór az égre,
beragyogják a késő délutánt,
de már éhes árnyak lesnek a fényre,
esőcsepp koppan szobám ablakán,
villám táncol a `kis... égi zenére`
a gyülekező felhők sötét falán,
három nap után elalszom végre,
álmomban talán Mozart vár ma rám...
Állok tétován, míg egy kéz megragad,
menekülnék, de egy hang visszatart,
azt mondja: Nézz körül, tiéd ez a hely,
itt majd megtalálod, amit keresel,
és legalább álmodban... boldog leszel,
egyszer pedig majd végleg itt maradsz...
 
Mozart sehol, a csendet hallgatom,
kimondanám mi ez, de nincs rá szavam,
lehet, hogy én napközben álmodom,
és éjjel vagyok igazi önmagam...
 
Egy kis fehér virág nyílik előttem,
megszólítom, mielőtt tovább mennék,
talán elárulja, hogy miért jöttem.
honnan hová tartok, mit szeretnék...
Mézédes illat száll a levegőben,
megérintem a virágszirmok selymét,
és érzem, hogy e térben és időben
talán egy új világot teremthetnék...
Tényleg szép ez az időtlen pillanat,
s talán eltűnik majd ez a hangulat,
ha az ágyam szélére ül a reggel,
de most élvezem, hogy új vágy perzsel,
a jövő meg... úgyis eljön egyszer...
és tudod: ami jó, mindig megmarad.
 
Érzem, ahogy szárnyak nőnek hátamon,
kimondanám mi ez, de nincs rá szavam,
lehet, hogy a repülést is álmodom,
de idefent remekül érzem magam...
 
Szivárványt festek a felhők falára,
és ettől sokkal jobb lesz a kedvem,
közben ránézek a fehér virágra,
s elhatározom, hogy azt is befestem,
pár csepp festék elég lesz szirmára,
fölé hajolok, hogy rácseppentsem,
épp olyan, mint a pillangó szárnya,
amikor hozzáérek, összerezzen...
Vörössel kezdem, szétfolyik a festék,
mint vércsepp a szűz porcelán testén,
bénultan nézem a vérző szirmokat,
a sápadt virág most szinte lángra kap,
igaz, a többi szín még hátravan,
már él a remény, elkészült a festmény.
 
Csak állok kezemben a furcsa képpel,
kimondom mi ez, már van rá szavam:
szivárványt festek nappal, és éjjel...
átsétálok színes boltíve alatt...
 
Azt hiszem, hogy valamit elrontottam,
változtattam egy hibátlan világon,
de nincs rá módom, hogy helyrehozzam,
mert máris tovább repít az álmom:
moziban nézem magam izgatottan,
életem filmje megy széles vásznon,
amíg elmerülök a tegnapokban,
nem fáj a jelen, a jövőt se várom...
Nem találom e korban a helyem,
mégse töröm a fejem miérteken,
mert van, ami mindig velem marad:
álmatlan éjeken könnyes a szemem,
de segít hitem, "Isten fogja kezem",
és nem zavar, hogy az Idő elszalad...
 
Ha jártál a szivárvány túloldalán,
vagy csak álmodban lehetsz önmagad,
akkor te is tudod mi ez, és talán...
kimondanád... de csak festeni szabad...

Ugye te is?

 
Hiszek egy Istenben
És a keresztségben,
Hiszek Krisztusban
És a túlvilági létben,
Még hiszek a fényben
És a szép mesékben,
Hiszek a feledésben
És néhány sírig őrzött
Gyönyörű emlékben.
 
Hiszem, hogy az Úr
Erős várunk az égben,
De mégis úgy érzem,
Csak kevés esélyt ad
Hogy életemet tisztán
és bűnök nélkül éljem,
Nem bánom mégsem,
Mert túl hosszú az út
Amin országát elérem.
 
 Hiszem, hogy mi mind
Igazi angyalok vagyunk,
Egy-egy hullócsillagon
Érkezünk ide a Földre
És elvesznek szárnyaink
Amikor beleszületünk
A halandó földi létbe,
Mégis feljutunk az égbe
A legutolsó napon!
 
Hiszem, hogy ott fent
Már vár ránk valahol
Egy csodálatos világ,
Ahol sohasem öltöznek
Az ősz színeibe a fák,
Nincs tavasz, ősz és tél,
Nyár van, örökké nyár,
Ahol összeér az éggel
A végtelen óceán!
 
Ugye te is elhiszed,
Hogy Isten figyel rád
És küld majd egy jelet
Amitől érthetőbb lesz
Ez a színes kavalkád,
És amitől majd végre 
Értelmet kap az Élet?
Ugye pontosan tudod,
Hogy miről beszélek?