Pupillanegatívok

Ma egy alagút voltam. Alagútja a visszatekintésemnek. Visszanéztem oda, a kékbe, a korai érzéseim érkezésének gyönyörűszép szemeibe. Szeretem Bécs utcáit, szeretem gyermekkori örömeinket, azt a félig magányos, és szomorkás fiatalembert akit még a televízióban láttam valamikor. S nézek bele a kék szemekbe. Amik talán nem is voltak soha kékek, csak a múlt tehette ezt velük. Tengeribeteggé tett. Szinte elérem mindazt, ami vagyok. Szinte teljes egészében állok múlt és jelen összekapcsolásában. Szinte nincs folytatás, csak e kettő közötti otthon falai terelgetnek oda-vissza. Gyermeki állapot ez, évgyűrűk beléméledése. Mint tóba dobott kavics hagyta nyomok: az emlékeim körkörösen növekednek, majd a végtelenbe kapitulálnak. Az a szépség ami akkor volt, az a mozzanat, az álomszerű valóság, az ártatlan és megmásíthatatlan történetem kiemelt jelenete. Az vagyok most. Csak az. Nem is vagyok itt. Most nem. Ma egy alagút voltam, és most bolyongok, magamban. Bennünk. Bennünk akiket a szeretetünk egymássá tesz. Ma semmi sem bonyolult, ma semmi sem fáj. Ma nem is ma van. Ma csak vagyok, vagyunk. Vagyunk akiknek egymást ismerjük. Hibáinkkal hibálanok. Boldog valóságok, meg nem szakadó áramlatok. Telefonvonal búgása. Szelíd, szinte csönddé olvadó búgás. Kábelek nélkül. Egymagunk híján mindenkik. Társak egymásban. Arcok, jelek, jelzések,csodák,kékek, kékek akár az évek. Fényévek felfelé. Fények, csókok, ölelések. Értékesebbek mint a gondolat legtetején moccanó mozdulatlanság. Szeretett egymásbanvalóságok. 

Hó-derengés Földfogyatkozás és Holdrengés. Dermedt meder medret terel a magánynak. Éjszaka-füst, kilincsezüst, tapétalétra, élet-toldaléka a kanapéra omló homályos hónyomó. Zsenge zajjal egymást fogják az álomnyi hóforgács-planéták.December a Decemberben. Ember az Ember nélkül.

Tárulkozó közönyt eszik egy kék-köpenyes hölgy. Nem is ül. Alig alél át magából a valóságba. Mozgólépcsőt növeszt szemeivel, és megfeszíti az elektromosságtól földre görnyedő acélszakáll-szálakat. Álla megtelik fájdalommal. Álla mely mindössze csak egy madárzátonyt takar el az éjszakai terítékből.