Mesterszonett verseny szavazás

A versekre szavazni a vers sorszámának kommentelésével lehet.

Határidő: 2020.05.24. vasárnap

Eredmény hirdetés: 2020.05.25. hétfő

Kérlek benneteket, hogy az átláthatóság kedvéért ebbe a bejegyzésbecsak egy-egy számot kommenteljetek. Minden versnek van saját bejegyzése a blogon, véleményeket, megjegyzést, kritikát oda várunk. Egyéb észrevételeket pedig vagy a "szonettverseny" fórumba, vagy itt a blogban a következő bejegyzés alá: https://blog.poet.hu/hazocsa/kozos-szonettkoszoruhoz-jelentkezok-es-tema

És akkor jöjjenek a nevezett művek:

1, Edeke

Szeretetről álmodva

Minden ember be van önmagába zárva,
s életet álmodik a szívhangjain.
Belefeledkezve, a tegnapba a mába,
s nevet a jövő fals csiklandjain.

De mikor este feljön az ezüst Hold,
s nyílnak az álmoknak száz szirmai,
Szeretetet álmodik, ami még sosem volt,
hisz az élet démonjait az írtja ki.

És az ember szíve kitárja kapuit.
Elfeledi erkölcs, erény béklyózó tabuit
S remény, öröm, boldogság jön rengeteg.

Az éjszakába merészen kinyújtja karjait,
Beleordítja az űrbe, eltitkolt álmait,
Reméli, hogy rátalál az igaz szeretet.

2, Eleonora

Kapcsolódás

Talán én azért születtem ide
hogy a szeretet apró darabjait
összeszedjem... hova tegyem, mibe
rakjam, ha napoknak haragjai

dúlják a létet, tán tenyered öble
megóvná őket, míg szemed figyel
futó fénysávot, zöld mezőn körbe
állnak a kopott kristályok mivel

csak együtt világít szemek fénye,
létre térnek újra törekvő rúnák,
rozsda hull, szemed kérve megcsillan,

s én megadom magam ha kéred kényre,
ám mielőtt még szavam megunnád
megkérdezem, hiszel-e a bízzban?

3, harminchat

Szeretet

Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,
mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?
Távolodsz szívünktől, messzebb időzől,
nem vonzók számodra a rideg helyek.

Van akiben csak úgy éled melegség,
ha megvillan előtte egy karcsú láb,
van kit elnyelt az örömtelenség,
bár élete villodzó fénynyaláb.

A semmiből mindent, magadat osztod,
jóságod gyengének tűnő erősség,
de kezedhez hajol a tér és idő.

Balsors kötelét szelíden kibontod,
meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,
szeretet, te vagy az éltető erő.

4, hazocsa

Szeretett, szeretetlen... (14 soros tükörszonett)

Szerették, pedig még meg sem született,
védték, óvták tétova lépéseit.
Szülői szeretet féltőn, áradó.
Az a boldog osztály kirándulás.

Ott volt kivel szeretve élte életét.
Gyermeküknek élettel adták a mércét,
szerették, és unokák lesték szavát.

Bűnként szidták az átkozott éjszakát,
nevelőkre bízták a nevelését.
Magán cipelte láthatatlan bélyegét.

Elmúló mámor, de mennyi árulás.
Volt üldözött, tolvaj, és magát csaló.
Megismerte az élet mélységeit,
és magányban, árván a földre esett.

5, Szederszem

Szívmeleg dallam

Sűrű éjjelen a magány szövetén
hullámokat vető lélekrezdülés:
Idegen, kedves, régen várt jövevény,
azt súgja közel a beteljesülés.

Hisz pendülnek is már szívben a húrok,
lejátszanak egy ismerős dallamot.
A tisztes közönség fülébe súgok:
szólista lesz, ki a dalra hallgatott.

Ősrégi ének, milliók ajkain
zendül, ahogy lobban izzó szívkabin,
s szaunázni beül két fázó lélek.

Bent a szívmelegben egymásba olvad,
tiszta izzásuk vakítja a holdat,
szeretők maradnak ameddig élnek.

6, jakabbalu

Szeretet

Mi itt e földön istenadta vágyunk,
mely oltja folyton elveszett hitünk?
Csupán egy csöppnyi szeretetre vágyunk:
így forrhat össze félbetört szivünk'.

Ha megkapjuk, nem múlik el a hála,
megtesszük azt, mi erőnkből telik,
és küzdünk végig, míg a test halála
mirajtunk nem győzedelmeskedik.

Kinek nem jut, sajog csipetnyi lelke,
hát másnak is fájjon, ha fáj neki;
miképp a fájdalmat teríti szerte,
az embereket mérge megveti.

De fenn a bánat lüktető hegyén,
mindig van egy utolsó szál remény!