Közös szonetkoszorú

Hát ide értünk. Erre vártam, a kreatív közös alkotás élményére. Kezdődhet! Határidő nincs, nehogy harminchat kreativitását gátoljam.;) Kész lesz, amikor kész lesz. Kérlek benneteket, hogy szonettleveleket a https://forum.poet.hu/szonettverseny/ hozzászólásába mentsétek. A műveket onnan fogom átemelni.

Kérlek az alkotásnál vegyétek figyelembe az alábbi szabályokat:

Téma: "Szeretet"

Feladat: a kiválasztott szonettlevél első és tizenegyedik sora adott. A két verssor közé kell tizenkét sort megírni. Figyelembe veendő a Mesterszonett hangulata és mondanivalója. A bejegyzés csattanójaként szerepel.

Alkalmazandó alapforma Mesterszonetett alapján: 10-11 szótagos sorok, rímképlet: abab - cdcd - efg - efg, törekedve a jambikus sorokra.

Elnevezés: a topiknév helyett kérlek a szonettlevél címét írjátok be.

Szerzői jogok: Szerzőtársak hozzájárulnak, hogy nonprofit célra, forráshely megjelenítésével a szonettkoszorút bármelyik szerzőtárs változatlan szöveg tartalommal közölheti. 

Természetesen, csak akkor, ha ehhez mindannyian hozzájárultok. Kérlek, jelezzétek a véleményeteket.

Szeretet

Nyolc szerző közösen alkotott szabad szonettkoszorúja

Tartalom jegyzék:

Jakab Balázs, @jakabbalu:                 1. Elveszve

Lény Ede, @Edeke:                            2. Szeretet-lelet 

Lény Ede, @Edeke:                            3. Szeretettelen 

Csokán Pál András, @AndrejMlotko:    4. Kallódó

Fehér Edina Erzsébet, @Szederszem:  5. @Szederszem:

Jósa Miklós, @Mikijozsa:                     6. Sok minden van

Mednyánszki Gáborné, @Eleonora:      7. Mosollyal élj

Ernhoffer Tibor @harminchat:             8. Szikrát szórni jöttünk

Fehér Edina Erzsébet:                        9. @Szederszem:

Jakab Balázs, @jakabbalu:                10. Bűnök

Mednyánszki Gáborné, @Eleonora:    11. Falak...

Csokán Pál András, @AndrejMlotko:  12. Körbe járva

Jósa Miklós, @Mikijozsa:                  13. Éltető erő 

Hampuk Zoltán, @hazocsa:              14. Szeret sors

Ernhoffer Tibor, @harminchat:          15. Szeretet mesterszonet

1. 
Elveszve
"Mostanság bujkálsz, mélyebben rejtőzöl,"

gyere elő, mutasd nekünk magad!

Biztos vagy benne, hogy végül te győzöl,

s nem zabál fel mindenkit a harag?

Elhagytál minket, pogány híveid,

s lám, kiveszett belőled az alázat,

amíg csiholjuk ócska rímeid

előlünk bújkálsz te korcs gyalázat!

Gyere elő, könyörgök...! Nélküled

olyannyira sötét ez a világ.

Csekély gerincünk bánattól remeg,

emészt minket, szurkál a rémület,

vesd szépséged sugarait miránk!

"Mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?"

2.
Szeretet-lelet

„Mi kell, hogy előjöjj, tán könnyes szemek?”

Oly puhánynak látsz, ki sírni képes?

Úgy vagyunk, mi együtt, amolyan „seveled”

Hisz te oly puha vagy, és én annyira éles.

Azt hittem élek, mert elmúltak az évek,

de rád találtam, s felnyílt a szemem!

Önzésem hajóján úgy ütöttél léket,

fuldoklásomra is azt hittem, szerelem.

Kapaszkodj belém hát, két kézzel, marokkal,

Érezzelek, Te Szeretet, ameddig lehet.

Sejtem, hogy előttem, még titkokat őrzöl.

Akarlak, kívánlak ezeréves okkal,

mégis minden kínom belőled ered,

„távolodsz szívünktől, messzebb időzöl.„

3.
Szeretettelen

„Távolodsz szívünktől, messzebb időzöl”

Mi észre se vesszük a búbánatot,

És kezdjük a napunkat reggel elölről,

Páncélként hordva az utálatot.

Pedig az érzés a szívünkbe mélyen,

oda van kódolva, nem is nehéz,

fejteni titkát, csak nevess a szélben,

és nyisd meg a lelked, ennyi az egész.

De ehelyett önzünk, meg bántunk, meg lépünk,

ha küzdeni kéne a szerelemért,

s maradnak, vérző, de titkolt sebek.

Elménknek jéghideg tornyában élünk,

Szeretet elhagysz, s tudom miért:

„nem vonzók számodra a rideg helyek.”

4.
Kallódó

"Nem vonzók számodra a rideg helyek,"

vajon hol találsz hozzád illő egyént,

távolba vesző oszlopok mind ezek,

jaj, kik lenézik, megvetik a szerényt.

Boldoggá az lehet ki hisz végtelen,

hogy előbújsz végre a mély rejtekből,

imára kulcsolt kezek, a végzetem,

erőt nyerek, elég a gyötrelmekből.

Óh, de pedig te mindent átitatsz,

létezésed örök, mi csak halandók

vagyunk, hiányod lassan népbetegség.

Óh, halld meg, hogy hívunk, amíg felriadsz,

s ölelj át minket, ne legyünk kallódók,

"van akiben csak úgy éled melegség."

"Ha megvillan előtte egy karcsú láb,"

szerelmet kér, egoja tűzbe jő

és nem viccel, előkapja a bukszát;

különben se társaságkedvelő...

Van ilyen tag totál szeretetéhes;

költ a nőkre nem sóher, vágom én

ezért gürizik váltig leleményes;

kaland az élte osztályharc, poén.

Van kit ámít ódon templomfalon

keresztre rajzolt cetli, szent zsolozsmák,

egy karzaton mámorítják vecsernyék,

Van kit vaksors kap fel fiatalon

és félsikert garantál a rokonság

s "van kit elnyelt az örömtelenség"

7.
Mosollyal élj

"Van kit elnyelt az örömtelenség"

mélyen hatott a méreg mi cseppent

a szó nélküli könyörtelenség

amikor a holló szárnya lebbent.

Pedig nem is vár a lélek nagyot

csak egy jó utat kívánok, kalapja

lengne, hogy szavakba megőrzött magot

remélve földbe vesse, hisz ha adja

kibomlik burokba zárt varázslat,

ismeretlenül hevet kever az égre

mozog, nevet, bohós, de nem méla báb

egy szerethető világ, talán csak

sokat téblábol ott a messzi félre,

"bár élete villodzó fénynyaláb."

8.
Szikrát szórni jöttünk

"Bár élete villodzó fénynyaláb,"

s napjai mind szabad és ünnepnapok,

a szeme sarkában ott a szarkaláb,

az elmúlt idő, az eldalolt dalok.

Menekülni oly hiábavaló,

a végtelenig ér e hatósugár,

a jövönkről csak annyi tudható,

eladta rég magát már e vén kufár.

Hogy pályánk mennyi még, esetleges,

napok vagy évek állnak még elöttünk,

a félelemmel csak helyzeted rontod.

Szíved kincstár, ne fösvény mód szeress,

örömöt adni, szikrát szórni jöttünk,

"a semmiből mindent, magadat osztod."

10.
Bűnök

"Jóságod gyengének tűnő erősség."

Ha gyaláznak? Hát megbocsátva máris!

Lőfegyverek, harc, perzselő a hőség:

szilárd csapás a termonukleáris.

Miért vigyázod azóta is őket,

miért játszod még mindig a szereped!?

Hát nem látod, hogy elfordultak tőled,

s kihunyt szivükben` végleg a szeretet?

Kezeikhez pataknyi vér tapad,

egyek vagyunk nekik, – én, és Te is –,

megtehetnéd... s egy új élet kinő,

ne tűrd tovább, hogy káromoljanak!

Pusztítsd el őket, és ha ők nem is,

"de kezedhez hajol a tér és idő."

11.
Falak...

"De kezedhez hajol a tér és idő"

amíg eső iram zuhogva int

mohón füröszti rét füvét mi nő,

papírhajó alatt amott kacsint

a tócsa, szembe tetszhalott sugár

akác ma sző lilás bugára fényt,

ha már nevét susogva úgy mutál

a méh, ölén megűl, neszét ma kényt

feledve hírli. Ölyv tanít, szemét

szegezve célra, még ma éled át

varázslatát velem ki a bolondod,

mosolysugár füröszt mint Szemelét,

ne mondd hogy ő csaló, ha már megáld,

"balsors kötelét szelíden kibontod."

12.
Körbe járva

"Balsors kötelét szelíden kibontod,"

Míg körbe jársz eme rideg világban,

Szükségben levőkre legyen ma gondod,

Ajándékod nincs a statisztikákban,

Olyan vagy, mint a gyermeki nevetés,

Szívből-szívbe, arcról-arcra vándorolsz,

Szívekben legyen hát beteljesedés,

Szemekben ragyogsz, minket így birtokolsz,

Utánad sóvárgunk, hű lámpásaid,

Kikben, mint a gyertyaláng ragyogása

Úgy gyúl fel bennünk a lelki erősség,

Eltörpíted a világ csapásait,

Tenyereden múlik fog vacogása

"Meztelen mosolyod nyílt vakmerőség."

13.
Éltető erő

"Meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,"

alázat áll előtted és remeg

a bölcs festő elteszi meszelőjét

- Gioconda se több, csak képzelet!

Bárkit lemásolhat egy fura kontár -

majd elbagatellizálja kicsiny

pofikával, s a ruha rajta jól áll,

de nem minden esetben feminin.

Országokat egyesítve egyetlen

intéssel erényed a kegyelem;

voltál a népnek, féltő tűz, lóerő,

De ma traktor vagy - pénzember kezében,

tömeget ne vígy pokolba ezen

"szeretet, te vagy az éltető erő."

14.
Szeret sors

"Szeretet, te vagy az éltető erő,"

emelsz vagy bezársz, mindig hatsz reám.

Ha szívem szenvedett, mert vad sors vett elő,

csak te voltál ki segített,... az ám!

Menybe repíthetsz, néha el is veszíthetsz.

Jó útra vezethetsz, és sok csalódást

jelenthetsz, vagy gyógyerővel enyhíthetsz!

Mond, hányszor hallgattam meg hazug gyónást?

Mindig vezettél, tán néha kedveltél.

Fiatalon mennyi boldogságot adtál?

S magam próbálva duzzadtam erőtől!

Most is kereslek, tán elengedtél?

Nem szeretném, ha örökre elhagynál,

"mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől."

15.
Szeretet mesterszonet

Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,

mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?

Távolodsz szívünktől, messzebb időzől,

nem vonzók számodra a rideg helyek.

Van akiben csak úgy éled melegség,

ha megvillan előtte egy karcsú láb,

van kit elnyelt az örömtelenség,

bár élete villodzó fénynyaláb.

A semmiből mindent, magadat osztod,

jóságod gyengének tűnő erősség,

de kezedhez hajol a tér és idő.

Balsors kötelét szelíden kibontod,

meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,

szeretet, te vagy az éltető erő.

Minden szonettkoszrú játékba nevezett szerző 1-2 szonettlevelet írhat meg. Azonos szonettlevélszámra való jelentkezés esetén az a jelentkezási időpont a döntő. Amennyiben lenne olyan levél amit elsőre senki sem választ, akkor újabb jelentkezésre lesz lehetőség.

Mivel a játékosok krativítását ismerem, én örülnék ha minden szonettlevél, a számon kívül címet is kapna. Mert tudom, hogy mindegyik megérdemli, hogy a tartalomjegyzékben a mesterszonett cím mellet nem csak 14 szám, hanem 14 cím szerepelne, a szerzője nevével együtt.

Kérlek benneteket, hogy a bejegyzéshez fűzött hozászolásokban számmal 2020. május 31., vasárnapig jelezzétek, melyik szonettlevelet kívánjátok megírni.

Téma: "Szeretet"

Feladat: a kiválasztott szonettlevél első és tizenegyedik sora adott. A két verssor közé kell tizenkét sort megírni. Figyelembe veendő a Mesterszonett hangulata és mondanivalója. https://blog.poet.hu/hazocsa/lezarult-a-szavazas

Alkalmazandó alapforma Mesterszonetett alapján: 10-11 szótagos sorok, rímképlet: abab - cdcd - efg - efg, törekedve a jambikus sorokra.

Kiválasztott szonetlevelek:

@jakabbalu: 2020. május 26. 11:25 : 1. és 10.

1. Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,
mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?

10. Jóságod gyengének tűnő erősség,
de kezedhez hajol a tér és idő.

@Eleonora: 2020. május 26. 16:18 : 7. és 11.

7. van kit elnyelt az örömtelenség,
bár élete villodzó fénynyaláb.

11. De kezedhez hajol a tér és idő.
Balsors kötelét szelíden kibontod,

@hazocsa: 2020. május 26. 17:02 : 8. és 14.

14. Szeretet, te vagy az éltető erő.
Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,

@Szederszem: 2020. május 26. 23:51

5. Van akiben csak úgy éled melegség,
ha megvillan előtte egy karcsú láb,

9. A semmiből mindent, magadat osztod,
jóságod gyengének tűnő erősség,

@AndrejMlotko: 2020. május 27. 16:12

4. Nem vonzók számodra a rideg helyek.
Van akiben csak úgy éled melegség,

12. Balsors kötelét szelíden kibontod,
meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,

@Mikijozsa: 2020. május 27. 16:45

13. Meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,
szeretet, te vagy az éltető erő.

6. Ha megvillan előtte egy karcsú láb, (@Mikijozsa: 2020. május 27. 19:55)
van kit elnyelt az örömtelenség,

@Edeke: 2020. május 27. 19:41

2. Mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?
távolodsz szívünktől, messzebb időzől.

3. Távolodsz szívünktől, messzebb időzől,
nem vonzók számodra a rideg helyek.

@harminchat: 2020. május 27. 19:52

8. Bár élete villodzó fénynyaláb.
A semmiből mindent, magadat osztod,

A mesterszonett verseny szavazása lezárult. 

A nyertes @harminchat: "Szeretet" című verse lett. Gratulálunk!

Szeretet

Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,
mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?
Távolodsz szívünktől, messzebb időzől,
nem vonzók számodra a rideg helyek.

Van akiben csak úgy éled melegség,
ha megvillan előtte egy karcsú láb,
van kit elnyelt az örömtelenség,
bár élete villodzó fénynyaláb.

A semmiből mindent, magadat osztod,
jóságod gyengének tűnő erősség,
de kezedhez hajol a tér és idő.

Balsors kötelét szelíden kibontod,
meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,
szeretet, te vagy az éltető erő.

Kezdődhet a koszorú fonás, ezennel vissza is adom a szót @hazocsa -nak.

A versekre szavazni a vers sorszámának kommentelésével lehet.

Határidő: 2020.05.24. vasárnap

Eredmény hirdetés: 2020.05.25. hétfő

Kérlek benneteket, hogy az átláthatóság kedvéért ebbe a bejegyzésbecsak egy-egy számot kommenteljetek. Minden versnek van saját bejegyzése a blogon, véleményeket, megjegyzést, kritikát oda várunk. Egyéb észrevételeket pedig vagy a "szonettverseny" fórumba, vagy itt a blogban a következő bejegyzés alá: https://blog.poet.hu/hazocsa/kozos-szonettkoszoruhoz-jelentkezok-es-tema

És akkor jöjjenek a nevezett művek:

1, Edeke

Szeretetről álmodva

Minden ember be van önmagába zárva,
s életet álmodik a szívhangjain.
Belefeledkezve, a tegnapba a mába,
s nevet a jövő fals csiklandjain.

De mikor este feljön az ezüst Hold,
s nyílnak az álmoknak száz szirmai,
Szeretetet álmodik, ami még sosem volt,
hisz az élet démonjait az írtja ki.

És az ember szíve kitárja kapuit.
Elfeledi erkölcs, erény béklyózó tabuit
S remény, öröm, boldogság jön rengeteg.

Az éjszakába merészen kinyújtja karjait,
Beleordítja az űrbe, eltitkolt álmait,
Reméli, hogy rátalál az igaz szeretet.

2, Eleonora

Kapcsolódás

Talán én azért születtem ide
hogy a szeretet apró darabjait
összeszedjem... hova tegyem, mibe
rakjam, ha napoknak haragjai

dúlják a létet, tán tenyered öble
megóvná őket, míg szemed figyel
futó fénysávot, zöld mezőn körbe
állnak a kopott kristályok mivel

csak együtt világít szemek fénye,
létre térnek újra törekvő rúnák,
rozsda hull, szemed kérve megcsillan,

s én megadom magam ha kéred kényre,
ám mielőtt még szavam megunnád
megkérdezem, hiszel-e a bízzban?

3, harminchat

Szeretet

Mostanság bújkálsz, mélyebben rejtőzől,
mi kell hogy előjőjj, tán könnyes szemek?
Távolodsz szívünktől, messzebb időzől,
nem vonzók számodra a rideg helyek.

Van akiben csak úgy éled melegség,
ha megvillan előtte egy karcsú láb,
van kit elnyelt az örömtelenség,
bár élete villodzó fénynyaláb.

A semmiből mindent, magadat osztod,
jóságod gyengének tűnő erősség,
de kezedhez hajol a tér és idő.

Balsors kötelét szelíden kibontod,
meztelen mosolyod nyílt vakmerőség,
szeretet, te vagy az éltető erő.

4, hazocsa

Szeretett, szeretetlen... (14 soros tükörszonett)

Szerették, pedig még meg sem született,
védték, óvták tétova lépéseit.
Szülői szeretet féltőn, áradó.
Az a boldog osztály kirándulás.

Ott volt kivel szeretve élte életét.
Gyermeküknek élettel adták a mércét,
szerették, és unokák lesték szavát.

Bűnként szidták az átkozott éjszakát,
nevelőkre bízták a nevelését.
Magán cipelte láthatatlan bélyegét.

Elmúló mámor, de mennyi árulás.
Volt üldözött, tolvaj, és magát csaló.
Megismerte az élet mélységeit,
és magányban, árván a földre esett.

5, Szederszem

Szívmeleg dallam

Sűrű éjjelen a magány szövetén
hullámokat vető lélekrezdülés:
Idegen, kedves, régen várt jövevény,
azt súgja közel a beteljesülés.

Hisz pendülnek is már szívben a húrok,
lejátszanak egy ismerős dallamot.
A tisztes közönség fülébe súgok:
szólista lesz, ki a dalra hallgatott.

Ősrégi ének, milliók ajkain
zendül, ahogy lobban izzó szívkabin,
s szaunázni beül két fázó lélek.

Bent a szívmelegben egymásba olvad,
tiszta izzásuk vakítja a holdat,
szeretők maradnak ameddig élnek.

6, jakabbalu

Szeretet

Mi itt e földön istenadta vágyunk,
mely oltja folyton elveszett hitünk?
Csupán egy csöppnyi szeretetre vágyunk:
így forrhat össze félbetört szivünk'.

Ha megkapjuk, nem múlik el a hála,
megtesszük azt, mi erőnkből telik,
és küzdünk végig, míg a test halála
mirajtunk nem győzedelmeskedik.

Kinek nem jut, sajog csipetnyi lelke,
hát másnak is fájjon, ha fáj neki;
miképp a fájdalmat teríti szerte,
az embereket mérge megveti.

De fenn a bánat lüktető hegyén,
mindig van egy utolsó szál remény!

hazocsa2020. május 17. 19:21

Mesterszonett versenyre:

Szeretett, szeretetlen... (14 soros tükörszonett)

Szerették, pedig még meg sem született,
védték, óvták tétova lépéseit.
Szülői szeretet féltőn, áradó.
Az a boldog osztály kirándulás.

Ott volt kivel szeretve élte életét.
Gyermeküknek élettel adták a mércét,
szerették, és unokák lesték szavát.

Bűnként szidták az átkozott éjszakát,
nevelőkre bízták a nevelését.
Magán cipelte láthatatlan bélyegét.

Elmúló mámor, de mennyi árulás.
Volt üldözött, tolvaj, és magát csaló.
Megismerte az élet mélységeit,
és magányban, árván a földre esett.