Hőség (nyárutó)

jagosistvan•  2012. február 1. 15:21

Hőség (nyárutó)

 

…s míg a nyár halni készült,

te flaszteren ringattad magad,

mint aki nem tud aludni a

végső kánikulában…

Én sem tudok,

bár itthon vagyok,

mégis távol az otthon

– részegek artikulálnak felém.

 

Nem látom szájukat, mégis

tudom, lefelé görbül az övék is.

Zavarja őket haldoklásom,

hisz a Nyár után már csak

én maradtam volna nekik

és avíttas tétovaságom.

 

Zagyva nyelvbotlások sántítanak

a pirosló nap felé,

s még a beton is könnyeket

gőzölög.

Jó lenne tudni, vajon értem e?

Vagy csak a percért, amit zsebre tettem,

melyben te és én voltunk a „csak-örök”.

 

2012. január 31.

kedd  20:44

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2012. február 1. 19:51

Naaaaa, csak egy kicsit. Egy dekadens költőnél szinte kötelező. Most nézem, költőt írtam? Akkor jól írtam. ;)

Törölt tag2012. február 1. 19:47

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2012. február 1. 18:01

Köcce pepo. :)

pepo2012. február 1. 16:44

Jó lenne tudni, vajon értem e?

Vagy csak a percért, amit zsebre tettem,

melyben te és én voltunk a „csak-örök”.

jagosistvan2012. február 1. 16:37

Köszi szépen Druszám. :)

Törölt tag2012. február 1. 16:17

Törölt hozzászólás.